A felső vagy kulcscsonti légzés megtanulásakor általában nem jelentkezik semmilyen probléma, a testhelyzettől függetlenül ezt bármilyen módon elsajátíthatjuk. A kulcscsonti légzés tökéletesítése azonban a legjobban álló vagy ülő helyzetben valósítható meg, mert ilyenkor a vállunkat könnyen tudjuk felemelni és leengedni. Ha mindenképpen hanyatt fekve kívánjuk gyakorolni a felső légzést, akkor fektessük a karunkat a fej mellé, és így húzzuk fel a vállunkat. Fontos, hogy a figyelmünket a vállra koncentráljuk, mert e nélkül a tüdőcsúcsot nem tudjuk megtölteni levegővel. A tüdőnek erre a részére azért is érdemes külön figyelmet fordítani, mert idősebb korban általában visszafejlődik, csökken benne a tüdőhólyagocskák száma, ezáltal könnyebben kialakulhatnak a légzőszervi betegségek. Főleg idősebb embereknek tehát feltétlenül érdemes tökéletesíteniük a kulcscsonti légzést is.

Teljes jógalégzés

A teljes jógalégzés megtanulásához és gyakorlásához akkor fogjunk hozzá, ha már előtte alaposan begyakoroltuk a hasi légzést. Általában a hölgyek nagy részének problémát szokott okozni a hasi légzés megtanulása, mert már kis koruktól kezdve arra szoktatják őket, hogy a hasukat nem szabad előredülleszteni, inkább behúzva kell tartani, mert „hogy néz ki egy nő, ha pocakos”. Ennek ellenére a hasi légzéshez a már ismertetett módon feltétlenül szükséges a hasfal ritmikus mozgása. Tegyük hát félre előítéleteinket és szokásainkat, és tanuljuk meg a hasi légzést.

Ha a teljes jógalégzés mindhárom alkotóeleme már elfogadhatóan megy, akkor fogjunk hozzá a teljes jógalégzés megtanulásához.

Testhelyzetünk lehet álló, ülő vagy fekvő. Fontos, hogy öntudatunkkal koncentráljunk az egész törzsünkre, és mindig kövessük a belégzés és a kilégzés hullámzó ritmusát, mozgását, eközben egyfajta teljes egyensúlyi állapotot élve át.

Alapos kilégzés után az orrunkon keresztül lassan engedjük be a levegőt, közben számoljunk nyolcig – ajánlja Yesudian –, és egyfajta hullámmozgással összekapcsolva a hasi, a közép- és a felső légzést, belélegzünk (puraka). Belégzés közben a hasfal jól előredomborodik. Utána a bordáinkat széthúzzuk, végül megemeljük a kulcscsontunkat. Ekkor a hasfal már kezd enyhén behúzódni, és megkezdjük a kilégzést (récsaka). A fent említett sorrendben és ritmusban történik a kilégzés, tehát Yesudian ajánlása szerint, akárcsak a belégzésnél, nyolcig számolva. Először behúzzuk a hasfalunkat, utána összehúzzuk a bordáinkat, végül pedig leengedjük a vállunkat, mialatt a levegőt az orrunkon át kiengedjük. A teljes jógalégzés során a tüdő valamennyi része, az alsó, a felső és a középső területe egyaránt mozgásban van.

A szünetek fontossága

Ami a légzésvisszatartást, illetve a légzésszünetet illeti, ebben a tekintetben szerzőnként eltérnek egymástól a különböző ajánlások. Egy biztos: a teljes jógalégzés megtanulásakor még nem kell különösebben ügyelnünk a szünetekre. Utána viszont, ha már jól megy, vagyis szinte automatikussá válik a teljes jógalégzés, akkor aszerint, hogy mi a célunk – a test és a szellem energetizálása vagy a lecsendesítése, megnyugtatása –, elsősorban a szünetekre koncentrálunk. Ha a belégzés után tartunk hosszabb szünetet, akkor valósággal energetizáljuk, felpezsdítjük magunkat, ha viszont a kilégzés után tartunk szünetet, akkor lazító, relaxáló hatást érünk el.

Ugyancsak lényeges a belégzés és a kilégzés időtartama. Ez a különböző jógagyakorlatok esetében változik. Mindenesetre a teljes jógalégzés megtanulásakor a kilégzés és a belégzés időtartama lehet egyforma. Később azonban a légzésszünetek, illetve a légzésvisszatartás időtartamához hasonlóan szabályozhatjuk a kilégzés és a belégzés időtartamával is a test és a lelki állapotunkat. Az előbb említettek mintájára: ha a test erősítése, energetizálása a cél, akkor a belégzés viszonylag hosszabb, a kilégzés pedig rövidebb ideig tart. Ha viszont fordított a helyzet, és szeretnénk megnyugodni, ellazulni, akkor mindig a kilégzéseknek kell hosszabb ideig tartaniuk. Ebben az esetben szokták mondani a jógamesterek, hogy lassítsuk a légzést. A légzés lassítása egyet jelent azzal, hogy a kilégzés tovább tart, mint a belégzés.

Testi és lelki hatás

Lássuk, hogyan hat testünkre és lelkünkre a teljes jógalégzés. Ha helyesen végezzük, akkor nagy nyugalmat élünk át, tüdőnket teljesen átszellőztetjük, fokozzuk a keringést, javítjuk a szervezet oxigén- és energiaellátottságát, egyensúlyba hozzuk a Yin és a Yang szerveinket (bár ezek a kifejezések a kínai gyógyászatban használatosak, de ide is illenek), megnyugtatjuk az egész idegrendszert, szabályozzuk és lassítjuk a szívritmust, csökkentjük a vérnyomást és serkentjük az emésztést.

Nemcsak a testi, hanem a lelki hatás is számottevő. A teljes jógalégzés megnyugtatja az idegrendszert, így visszahat lelkiállapotunkra. Békességet, nyugalmat és biztonságérzetet élünk át, amely a légzőgyakorlatok befejezése után is megmarad.

* * *

Cikksorozatunk következő részében folytatjuk a jógalégzések ismertetését. A későbbiekben a különböző kínai légzésfajtákról, a csikung és a tajcsi légzőgyakorlatairól lesz szó. Végül a legutóbbi évtizedekben elsősorban nyugaton elterjedt, modern légzésterápiákat – köztük a transzlégzést, más néven holotrop vagy csakralégzést, a rebirthing és a vivation légzést – ismertetjük, valamint érintjük a Butejko- és az Osho-féle légzésterápiát is.

Kürti Gábor

(Folytatjuk)

Jelentkezés a szerző budapesti vagy váci természetgyógyászati rendelésére, valamint hét végi öngyógyító és gyógyító tanfolyamaira: kurti.gabor@natursziget.com, (30)-996-2787.
A tanfolyamokról részletesen tájékozódhat itt.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről