A pillanat törékeny szépségét felismerni, ösztönösségében megélni kevesünknek adatik meg – Venczel Zsolt magával ragadó képeinek varázsában mégis részese lehettem. A világutazó fotóművész tárlata november 19-éig tekinthető meg a budapesti Corinthia Hotel Aquincumban.

A kiállítás előkészületeiről, a lovakhoz s a tárlaton szereplő képekhez fűződő viszonyáról faggattam Venczel Zsolt fotóművészt – aki egyébként a saját honlapján található önmeghatározás szerint „fénygépész, családapa”.

Nagyon megragadott a kiállítás címe: Lovak, Paripák, Álmok. Hogy kapcsolódik az álom a lovakhoz, paripákhoz?

A címválasztás mindig nagyon nehéz. Egy kiállításnak címet adni még nehezebb, mint a képnek. Miután ez lovakról készült fotók bemutatása, adott volt a ló kifejezés szerepeltetése a címben. A ló fogalmát meghaladó kifejezés a paripa. Nehéz körülírni, hol kezdődik és végződik egy paripa. Számomra minden ló paripa, amelyik vágtat, lobog a sörénye, kitágul az orrlyuka, ágaskodik és kapálódzik. Hogy kapcsolódik ehhez az álom? A legtöbb ember álmodik lovakról, olyankor vágtató lovakat, vágtató paripákat lát, tehát számomra a ló álomkép is. A szabadságnak, a szerelemnek, a barátságnak és a szépségnek az egyik leképezése. Erre utalnak is a képeimnek adott címek – gondolok itt: A barátok vagy az Egy pár címűre. Egyszerű képnek egyszerű címet próbáltam adni.

Mit jelképez számodra a ló?

A szabadságot jelképezi és az ember leghűségesebb társát. A ló ősidők óta végigkíséri az ember életét. Munkaeszköz és elnyűhetetlen, szívós útitárs mind a mai napig. Vagy gondoljunk például a hatalmas csataménekre a csatákban, harcokban. Egyik álmom, hogy ezeknek csataméneknek a leszármazottait lefotózhassam, ahogy vágtatnak, s ahogy dübörög alattuk a föld.

Van valamilyen személyes kötődésed a lovakhoz? Régi szerelem? Tudsz-e lovagolni?

Nem tudok lovagolni. Mindenki azt hiszi, hogy igen, mert mindig lovakról beszélek, és lovas képeim vannak, de még soha nem ültem lovon. Az egész történet úgy indult, hogy kislányom, Zsófi szeretett volna lovagolni, és Zsámbékon egy nyári táborban meg is tanult. Ahogy lovagolt, és láttam körülötte a sok lovat, úgy kezdtem el lovakat fotózni. A lónak van egy sajátos emberi vonása: ahogy jön hozzád, érdeklődik, kíváncsiskodik.

Hol készültek a fotók?

Nagykovácsiban, Zsámbékon és Adyligeten, a Petneházy lovardában készültek. Nagykovácsiban szoktam célzottan lovakat fotózni, persze előfordul, hogy egy képet sem készítek, csak nézem őket. Ha nem jók a fényviszonyok, sár, köd van, vagy lement a nap, akkor csak szemlélődöm. Ugyanakkor a Hazafelé című sorozat tudatos fotózás. Rászervezésre volt szükség hozzá: mikor és merre szaladjanak a lovak a lemenő nap fényében. Minden fotóm természetes fénynél készült, nem vakuzok rá a lovakra, nem zavarom meg őket természetes közegükben.

Tudatosan készült egy fekete-fehér és egy színes sorozat, vagy a hangulat hozta?

Tudatosan készítek fekete-fehér és színes képeket. A téli fotóim általában fekete-fehérek. Amikor azonban tombol a természet, burjánzik az erdő, harsog a fű, a zöld, a rét, és a lovak a lemenő nap fényében a legszebb énjüket mutatják, akkor a színes technikát használom. Nem minden esetben persze, mert van igény a fotóművészetet kedvelők táborában a fekete-fehérre. Sokak szerint a fekete-fehér artisztikus, művészi. Ezzel bizonyos mértékig egyetértek, hisz akkor a témán van a hangsúly. Jobban előtérbe kerül a téma, mint a színesnél, mert a színes megosztja a figyelmet. Egy színes kép nem minden esetben maradandóbb, ezt tesztelem: ugyanazt a képet színesben és fekete fehérben is elkészítem.

Neked melyik tetszik jobban?

A fekete-fehér kétségtelenül művészibb hatású.

A lovak fotózása közben milyen érzések fakadtak fel benned?

Felszabadító érzés volt számomra egy szép lovat látni, de ez igaz lenne bármilyen más szépség láttán. A szép fogalmát meghatározni a legegyszerűbben így lehetne: Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Megindít.

Van kedvenc képed?

Igen, az Egy pár.

Mennyi idő alatt készültél el a kiállítás anyagával?

Amit most láttál, 2 évnek a termése.

Mi dönti el, hogy milyen témáról készítesz fotót?

A szituáció adja, meg az időjárás. A ló nem modell, tehát ez nem egy divatbemutató. Sose az történik, amire számítasz. Általában egy rendezvényen, esküvőn, bálon, divatbemutatón nagyrészt az történik, amire számítasz. Itt soha: követni kell a ló rezdülését, hisz bármely pillanatban megiramodhat, megágaskodhat.

Voltak veszélyes helyzetek?

Kimondottan veszélyes még nem volt, bár többször meg akartak rúgni a lovak. Ha melléd somfordál, és kezd megfordulni, számíthatsz rá. A Hazafelé című sorozat készítésekor 15-20 cm-re vágtattak el mellettem.

Mit fotózol legközelebb?

Lipicai ménest, amely nomád körülmények között él. Tudomásom szerint a Bükkben is van egy lipicai ménes szabadon, egy fennsíkon. Régi nagy csatalovakat szeretnék fotózni, ez a vágyam.

Hol láthatóak még a képeid a kiállításon kívül?

Általában a honlapomon, valamint a Lovas élet magazin kért fel címlapok megfotózására.

Tanítod valamely intézményben a fotózást?

Igen, egyesületünkben, a Nagykovácsi Alkotóművészek Egyesületében. Nyáron kezdődik egy kurzus, melynek keretében többek között a grafika, kerámia, színészet, képzőművészetek ismeretei sajátíthatók el.

Hogy összegeznéd a kiállítást?

Minden tekintetben elégedett vagyok. Nagyszerű körülmények között állíthattam ki első önálló lovas tematikájú anyagomat. Nagyon jók a visszajelzések, több képemet is megvásárolták, egyet konkrétan egy leverkuseni állatorvos. Ugyanakkor hálás vagyok, amiért ezen a helyszínen megadták számomra a kiállítás lehetőségét.

Kedves Zsolt, köszönöm az interjút és a képek adta csodálatos élményt.

Petre Anett

Venczel Zsolt honlapja: www.veni.hu
Elérhetőség: info@veni.hu; (20)-928-6269.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről