Kutyák segíthetnek a súlyos álomkórban szenvedőknek? Belgiumban egy ebet kiképeztek arra, hogy beteg gazdáját reggelente felébressze az ébresztőóra hangjára, a mobiltelefon csöngésére, sőt képes volt minden metró-, villamos- vagy buszmegállónál felébreszteni. A hűséges állatok egy másik életmentő képessége, hogy nem ritkán előre megérzik a közelgő epilepsziás rohamokat. Kifinomult szimatuk segítségével ugyanis felismerik a roham előtt az ember anyagcseréjében létrejött változást, és riasztanak.

Belgiumban kutatásokat végeztek, hogyan segíthetnének kutyák a súlyos álomkórban szenvedőknek. Kiképeztek egy kutyát arra, hogy a beteget reggelente az ébresztőóra hangjára felébressze, még akkor is, ha ez akár 30 percnyi gyengéd harapdálást jelentett is. Ezután a kutya megtanulta, hogy a beteget a mobiltelefon csöngésére is felébressze. Végül, szükség esetén, képes volt minden metró-, villamos- vagy buszmegállónál felébreszteni.

A közzétett cikkben egy 35 éves beteg esetét ismertették, aki súlyos álomkórban szenvedett. Naponta akár hatszor is álomba zuhant, volt, hogy napi 16 órát is aludt. Ez a kóros álmosság nagymértékben akadályozta a hölgy társadalmi életét, és erősen korlátozta a közlekedési eszközök használatának lehetőségét, mivel felszállás után néhány percen belül rendszerint elaludt.

Végigaludta az utat, és rendszerint csak a végállomáson ébresztették fel, és hazafelé egész úton hasonlóan az álmosságával kellett küszködnie. Volt, hogy azt is elfelejtette, honnan is indult.

Az orvosságoknak csak korlátozott hatása volt, ezért a beteget egy olyan egyesülethez irányították, ahol látás- vagy hallássérült emberek számára kiképzett kutyákkal foglalkoznak. Kiképeztek egy kutyát arra, hogy a beteget reggelente az ébresztőóra hangjára felébressze, még akkor is, ha ez akár 30 percnyi gyengéd harapdálást jelentett is. Ezután a kutya megtanulta, hogy a beteget a mobiltelefon csöngésére is felébressze. Végül, szükség esetén, képes volt minden metró-, villamos- vagy buszmegállónál felébreszteni.

Képzett kutyája segítségével a hölgy már hatékonyan tudott mozogni a városban, és végre normális társadalmi életet élhetett. „Ez a közvetítő szerep előnyös lehet más betegek számára is, akik hasonlóan szélsőséges és kezelhetetlen nappali álomkórban szenvednek” – vonták le a kutatók a biztató következtetést.

Segítőtárs epilepsziásoknak

Az epilepsziás emberek váratlanul fellépő görcsrohamoktól szenvednek, melyek gyakorisága és intenzitása a legkülönbözőbb mértékű lehet. Összeesés nélküli rövid, görcsös rándulások éppúgy jelentkezhetnek, mint eszméletvesztéssel, összeeséssel és erős görccsel járó nagy rohamokkal, melyek adott esetben akár sürgős orvosi beavatkozást is igényelnek.

Az epilepsziában szenvedő kutyatartók vagy családtagjaik újra és újra szembesülnek vele, hogy még a képzetlen kutyák is megváltozott magatartást mutatnak a roham előtt.

Mivel a kutyák érzékelőképessége messze meghaladja az emberét, nem ritka, hogy a közelgő rohamokat már előre megérzik. Kifinomult szimatuk segítségével például felismerik a roham előtt az ember anyagcseréjében létrejött változást. Ez a képességük az, amely lehetővé teszi számukra, hogy már apró viselkedési változásokat, például megváltozott izomtónust is észrevegyenek. Gazdájukkal szoros kapcsolatban álló kutyák gyakran olyan magatartást fejlesztenek ki, amely jelzi a közelgő veszélyt. Ha a beteg rendelkezik a megfelelő megfigyelőképességgel és érzékenységgel és bízik a kutyájában, a „riasztás” hatására például biztosabb pozícióba helyezkedhet, s így esetleg elkerül egy esést.

Egyes kiképző helyeken az epilepsziát érzékelő kutyákat kiegészítő készségekre is megtanítják, melyek további segítséget jelenthetnek a beteg ember számára. A kutyák feladata lehet:

• a roham jelzése
• családtagok értesítése
• a házban elhelyezett riasztógomb bekapcsolása
• házon kívül segítség hívása
• a beteg hazavezetése.

Ideális esetben a jövőbeli „epilepsziakutya” már kölyökkorában a beteg környezetében él. Ennél a segítségnyújtási formánál ugyanis különösen fontos, hogy szoros, bizalomteljes kapcsolat legyen a kutya és az ember között. Egyrészt a kutyának jól meg kell ismernie gazdájának viselkedésmódját, és rendelkeznie kell a szükséges érzékenységgel, hogy apró változásokat is gyorsan észrevegyen, másrészt az embernek annyira bíznia kell a kutyájában, hogy akkor is elhiszi a riasztásait, ha ő maga még semmit sem érez a rohamból.

(Forrás: sciencedaily, angolból fordította: H. Orsi)