Az elmúlt években megdöbbentő méreteket öltött a gyermekeket érő kutyaharapások körüli szenzációhajhászás a sajtó berkeiben. Sokat törtem a fejem, vajon dédszüleink idején, a tanyavilág acsarkodó kuvaszai mellett felcseperedőkről miért nem cikkeztek ennyit. Azon is töprengtem, állatvédelmi törvény ide vagy oda, sajnos nem lett kevesebb a napvilágra kerülő állatkínzásos esetek száma, sőt… Ebbéli gondolataimba mélyedve aztán beletoccsantam egy szép, nagy, illatos, barna kutyakakiba a járda kellős közepén. Újabb talány: hova tűnt Magyarországról az állattartás kultúrája? S volt-e ilyen egyáltalán?
