Olívaolaj, tej, méz – ezek a leggyakrabban hamisított élelmiszer-összetevők, toplistás még a sáfrány, a narancslé, a kávé és az almalé. Élelmiszer-hamisításról akkor beszélünk, amikor szándékosan kicserélnek (helyettesítenek), hozzátesznek vagy elvesznek valamit az élelmiszerek összetevőiből anélkül, hogy azt a vásárló tudomására hoznák. A hamisítás oka az anyagi haszonszerzés.

Az adatbázist az USA Pharmacopeial Convention – egy nonprofit tudományos társaság – állította össze, amely az élelmiszerek, táplálékkiegészítők és a gyógyszerek minősége fölött őrködik.

„Az adatbázis megléte az első lépés a vásárlók védelme érdekében” – mondja dr. John Spink, a Michigan Állami Egyetem munkatársa, a kutatás résztvevője. „Az élelmiszerhamisítások és csalások nem kapták meg azt a megérdemelt figyelmet, amelyet potenciális veszélyforrásként jelentenek. Minthogy sokan nem hisznek a kockázatban, ha arról nem tudományos folyóiratban adnak hírt, úgy hisszük, hogy a Journal of Food Science-ban megjelenő írásunk előrelépést jelent az élelmiszerhamisítások megelőzésében.”

A hamis összetevők gyakran nem a legismertebbek, ezért sokszor elkerülik a felfedezést. „Vegyük például a melamint – mondja dr. Spink. – Sem szennyezőanyagként, sem hamisításra használt anyagként nem tartották számon, mielőtt a kutyatáp-hamisítási ügyben elő nem került a neve 2007-ben, illetve a csecsemőtápszerben és más tejkészítményekben, 2008-ban. (Szórványosan manapság is fölbukkan ez az anyag, főként Kínában.) Csakhogy, amint azt az adatbázis mutatja, a melamint már 1979 óta használták hamisításra azért, hogy nagyobb fehérjetartalmat utánozzanak vele, és mindez gyakorlatilag ismeretlen maradt egészen 2007-ig.”

A melamin tesztelése nem volt része a rutin minőségellenőrzésnek. A jelenlegi élelmiszervédelmi rendszert nem arra tervezték, hogy a gyakorlatilag végtelen számú lehetséges hamisító összetevőt kimutassa. Az élelmiszerek összetevői és az adalékanyagok azért jelentenek egyedülálló kockázatot, mert olyan sok élelmiszerben használják őket, és mert gyakran sem nem láthatók, sem semmilyen funkcionális tulajdonságuk nincs, amivel könnyen megkülönböztethetőek lennének más összetevőktől. A glicerin például édes, színtelen folyadék, sem ránézésre, sem szagra nem különbözik más, hasonló édes, színtelen folyadéktól, például a toxikus dietilén glikoltól, amivel a múltban olykor helyettesítették a glicerint, hozzáadva a borhoz vagy a gyógyszerekhez, ami halálos következményekkel járt.

A csalás felderítése nehéz: a csalások 95%-ában a valódi összetevőt egy kevésbé költséges „valamivel” cserélik fel, ám ezt csak akkor tudnák felderíteni, ha tudnák, mit keresnek. A helyettesítési csalásra példa az olívaolaj mogyoróolajjal való részbeni helyettesítése, vagy az alacsony minőségű pirospaprika részbeni helyettesítése ólom-tetraoxiddal vagy ólomkromáttal.

„A jól megtervezett kompendiális elemzés – azt megnézni, minek kellene benne lenni és milyen mennyiségben, ahelyett, hogy azt nézzük, minek nem szabad benne lenni – jobban véd az élelmiszerhamisítások ellen. Képes felderíteni mind az ismert, mind az ismeretlen hamisító összetevőt, és ez nagy előny egy olyan környezetben, ahol senki sem tudja, milyen veszélyes hamisítványt fognak kreálni a jövőben” – állítja dr. Spink.

(Forrás: Független.hu)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről