Vonalkódos prosztatarák teszt
Az új vérvizsgálat, amely úgy olvassa le a genetikai eredményeket, mint egy vonalkódot, a legagresszívabb prosztatadaganatokat is képes kimutatni. A daganat által befolyásolt vérsejtekben lévő ki- és bekapcsolt gének aláírásmintáit vizsgáló teszt meg tudja különböztetni a „tigrist” a „cicától”. A londoni Rákkutató Intézet 94 betegen próbálta ki a tesztet, és eredményeiket a Lancet Oncology szakfolyóiratban tették közzé.
A prosztatarák nagyon változatos betegség. Egyesek évekig tünetmentesen élnek vele, mások számára azonban agresszív és életveszélyes lehet. Az orvosok jelenleg a daganat szövettani vizsgálatával határozzák meg az agresszivitást. A szakértők azt remélik, hogy az új vonalkódos szűrővizsgálat használatával hamarosan pontosabban meg lehet határozni a veszélyességi fokot.
A kutatás során a vonalkódos teszt segítségével négy csoportra osztották a betegeket. Az egyik csoportban sokkal rosszabbak voltak a kimenetelek, a betegek túlélése jelentősen rövidebb volt, mint a többieké. A kutatók ezután 70 előrehaladott prosztatarákban szenvedő amerikai betegen is kipróbálták a tesztet, és kiderült, hogy kilenc gén pontosan kimutatja, kinek a legalacsonyabb esélye a túlélésre. Az ezzel a kedvezőtlen genetikai aláírással rendelkező betegek átlagosan kilenc hónapig éltek túl, szemben a 21 hónappal, ami azok esetében volt jellemző, akik nem rendelkeztek ezzel az aláírásmintával.
Az amerikai Dana-Faber Rákkutató Intézet és a Memorial Sloan-Kettering Rákkutató Központ kutatói is hasonló prosztatarákszűrő vérvizsgálat kifejlesztésén dolgoznak. Az ő hatgénes tesztjük magas és alacsony kockázatú csoportra tudja osztani a betegeket.
Malcolm Mason, a Cancer Research UK munkatársa szerint ezek az eredmények nem csak azért jelentősek, mert meg lehet határozni az előrehaladott prosztatarákos betegek esetében, hogy kinek a kimenetele lesz különösen kedvezőtlen, és e szerint lehet kiválasztani a különböző kezeléseket, hanem az immunrendszer lehetséges szerepére is rávilágíthatnak a daganat viselkedésének befolyásolásában. „Amennyiben a további kutatások is megerősítik ezeket az eredményeket, új módszer kerülhet a kezünkbe a megfelelő kezelések megfelelő betegekhez való társítására” – véli Mason.
