Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Hányingert okozhatnak a háromdimenziós filmek

Ha valaki enyhe émelygést érzett az Avatar, a Tron, vagy más 3D-s filmek nézése közben, valószínűleg nem fog meglepődni a tudományos híren: a legújabb kutatás szerint a 3D-s szemüveget viselő, 3D-s filmrészletet megtekintő kísérleti alanyoknak több mint a fele számolt be arról, hogy a film bizonyos mértékű émelygést váltott ki belőlük.

Hányingert okozhatnak a háromdimenziós filmekA PLoS ONE szaklapban közzétett kutatásból az derült ki, hogy a résztvevő nézők körülbelül 55 százaléka számolt be legalább egy fizikai panaszról a moziélményt követően. A leggyakoribb panasz a szemfáradtság és a fejfájás volt, de a résztvevők közel 11 százaléka hányingert tapasztalt.

„Meglepett bennünket a tünetekről beszámoló nézők magas aránya a háromdimenziós film megtekintése után” – nyilatkozta a tanulmány szerzője, Angelo Solimini, a római Sapienza Egyetem kutatója. A szakértő ugyanakkor azt is hozzátette, ettől még nem kell elrettenni a hamarosan bemutatásra kerülő mesefilm, az Óz, a hatalmas és más háromdimenziós alkotások megtekintésétől, mert a nézők által felsorolt tünetek általában enyhék voltak, és azonnal eltűntek, amint levették a 3D-s szemüveget (kivéve, ha fejfájás is jelentkezett).

Solimininak az adta az alapötletet a kutatáshoz, hogy miután szülők egy csoportjával beszélgetett, akik elkísérték gyermeküket 3D-s mesefilmekre, kiderült, hogy a szülők közül többen is tapasztaltak ilyen tüneteket, a gyerekek azonban nem. Az alaposabb vizsgálathoz 497 egészséges, 18 és 65 év közötti felnőttet kért fel arra, hogy tekintsenek meg egy kétdimenziós és egy háromdimenziós filmet három héten belül. A két film megtekintése nem eshetett ugyanarra a napra.

A filmek megtekintése előtt és után az alanyok kérdőívet töltöttek ki tapasztalataikról. A tüneteket három fő csoportra osztották: hányinger, látászavarok és szédülés. Az alanyok közel 55 százaléka tapasztalt a 3D-s film megtekintése után valamilyen fokú émelygést, míg ez az arány a kétdimenziós film esetében csupán 14 százalék volt. A 3D-s film nézőinek közel fele panaszolta azt, hogy a film megerőltette a szemüket, homályos látást eredményezett, vagy megnehezítette a fókuszálást. A 3D-s film nézőinek valamivel több mint egyharmada valamiféle dezorientáltságot érzett a moziban. Fájt a fejük, vagy elveszítették az egyensúlyukat, illetve szédültek, függetlenül attól, hogy csukva vagy nyitva volt a szemük.

Az is kiderült, hogy egyesek hajlamosabbak ezekre a kellemetlen tünetekre. A mozgás okozta rosszullétre, szédülésre vagy gyakori fejfájásra hajlamos nők például sérülékenyebbek a fent említett tünetekkel szemben. A másik rendkívül fogékony csoportba azok az emberek tartoznak, akiknek nem egyforma a látásuk a két szemükben.

Összegzésként Solimini a hullámvasutazáshoz hasonlította a háromdimenziós filmek megtekintését. A szakértő úgy véli, mindkettő a szórakozás olyan típusa, amelyben egyesek hajlandók ideiglenesen elviselni a fokozott tüneteket és enyhe diszkomfort érzést, ami az élmény szerves részét képezi.