Ha valaki ezüst evőeszközt használ, akkor az evőeszköz felületéről származó mikronméretű ezüstleválások a száj nyálkahártyája révén a szervezetbe bejutva elpusztítják az ott lévő, betegségeket okozó vírusokat, baktériumokat, gombákat. Ez a természetes anyag mellékhatástól mentesen gyógyítja a fertőzéseket, legyenek azok virálisak vagy bakteriálisak.

A minőséget befolyásoló egyéb tényezők

A már említetteken kívül más, eddig kevésbé ismert, kutatott természeti tényezők is befolyásolják az ezüstkolloid minőségét. Teljesen megegyező alkotóanyagok és tényezők esetén is különböző napok, évszakok teljesen eltérő minőségű folyamatokat és végtermékeket produkálnak, még ha minden egyes fenti tényező is ugyanolyan. (Ugyanaz a desztillált víz ugyanolyan hőmérsékleten stb.) Mintha néhány más természeti tényező is számítana (pl. a Föld mágneses tere, a levegő minősége, pl. negatív iontartalma, fénymennyiség). Még laboratóriumi körülmények között sem lehet két ugyanolyan minőségű ezüstkolloidot készíteni. Ez még kutatható témakör. Ezért a forgalmazott ezüstkolloidok is eltérőek lehetnek, még ha ugyanaz a készítő, akkor is.

A kritikus tényezők a kolloidoknál, a részecskék mérete, tisztasága, részecske/ion aránya, koncentrációja és nem utolsósorban a költségek. Legfontosabb a részecskék mérete és tisztasága. Minél kisebb méretűek az ezüstszemcsék, annál hatásosabbak, egyrészt a megnövekedett fajlagos felület, másrészt a szervezetben a könnyebb elterjedés miatt.

A részecskeméret meghatározása elektronmikroszkópos felvétel, vagy foton-korrelációs spektroszkópia segítségével történik. Ez utóbbinál a folyadékot keresztülvilágítják egy lézerrel, és a diszperz részecskék által szétszórt fényből következtetnek vissza az átlag részecskeméretre. Az elektronmikroszkópos a „legdurvább” módszer, mert a vizet el kell távolítani! Ez ugyanis teljesen más összetevőket vizsgál, mint az eredeti volt, hiszen az oldatban levő anionokkal a részecskék ezüstvegyületek képeznek a víz eltávolítása után.

A kolloid méretű ezüstrészecskék jelenlétére utalni lehet másféleképpen is. Egy kis átmérőjű, de erős fénysugár hatására egy kúp alakú fénytörés keletkezik (Tyndall-hatás), vagy egy nagyon erős mikroszkóp alatt jól kivehető Brown-féle részecskemozgást lehet tapasztalni. A részecskék nem feloldottan vannak, hanem töltésük és méretük miatt lebegnek, ez okozza a fenti hatásokat. (Egy bármilyen kémiai és csakis ionos oldatban viszont sem a Tyndall-, sem a Brown-hatás nem észlelhető.) Az optimális részecskeméret 1-5 nm, 10-50 ångström. (1,26 angström = 0,00001 mikron, 1 mikron pedig 10 a mínusz hatodikon, azaz 10 a mínusz 11-en!). A részecskeméret adja meg azt is, hogy nano (10 a mínusz 9-en) ezüstről, vagy kolloid (10 a mínusz 11-en) ezüstről beszélünk. 1 nanométer az egyenlő 10 a mínusz 9-ennel, míg a kolloid szemcse mérete 10 a mínusz 11-ennel, tehát a kolloid a kisebb méretű, és ilyen méreteknél már tökéletes a Brown-féle hatás, a Brown-mozgás. (Brown-mozgásnál az ezüstkolloid szemcsék folyamatos, állandó mozgásban vannak és sohasem ülepednek le.) E mozgás miatt nem hatolnak át az egészséges sejthártyákon, viszont a betegeken igen, és ezáltal a beteg sejteknél lévő kórokozókat el is pusztítják. A nanokolloidok a nagyobb méretükkel már nem képesek erre, mert a méretük miatt csak lebegnek, és ilyen méreteknél nem indul be sem a Tyndall-, sem a Brown-hatás, ezért a nanokolloidok csak külsőlegesen alkalmazhatók, belsőleg nem. A nem desztillált vízzel készült akár nano-, akár kolloidos ezüst csak fertőtlenítésre, zöldség, aszalt gyümölcs, gyümölcs lemosásra alkalmas, mivel a nem tiszta víz miatt káros ezüstvegyületek is keletkezhettek, és az akkor is mérgez, ha egy sebkezelés esetén külsőleges alkalmazásnál kerül bele a véráramba!

Minél kisebbek a részecskék és minél nagyobb koncentrációban vannak, annál nagyobb a részecskék fajlagos felülete. Ezt a laboratóriumok cm2/mL-ben adják meg. Minél nagyobb ez az érték, annál jobb és hatásosabb a termék. Egy jó minőségű házilag készített kolloid ezüstrészecske felülete kb. 0,065 cm2/mL, vagy sajnos még kevesebb. Összehasonlításul kapható 0,078-as (Silver Lightning®), 0,096-os (Wonder Water®), 0,251-es (Sovereign Silver®), sőt 48,3-as (Mesosilver®) ezüstkolloid is. Ez utóbbinál szinte nincs is ezüstion a végtermékben. (Forrás: Prof. Ronald Gibbs honlapja)

A részecske/ion arány nagyon fontos, mert minél több ion van jelen, annál nemkívánatosabb a végtermék. Számos forgalmazó csak úgy tudja megnövelni a koncentrációt (ppm), hogy az szinte csak ionokat tartalmaz, és ezért értéktelen. Az ezüstionok okozzák a fémes ízt is. A Mesosilver íztelen. Az sem mindegy, hogy mekkora az adott kolloid ppm (parst per million, azaz egy köbmilliméterben hány millió ezüstatom van jelen) értéke. Az ezüst gyógyászatilag leghatásosabb töménysége 5 és 15 ppm között van. Efelett már tiszta desztillált vízzel hígítani ajánlatos, bár 40 ppm töménységig nem toxikus az ezüstkolloid! Azért kell odafigyelni a készítőknek, hogy az előállítás során ne lépjék túl ezt a töménységet. Mindegy egyes üvegen fel kell tüntetni az adott üveg ezüsttartalmának ppm értékét. Ha ez nincs feltüntetve, ne vásároljuk meg! Az ro vízzel készítetteknél eleve már a gyártó víz ppm értéke is hozzáadódik ehhez az értékhez, míg a desztillált víznél a víz ppm értéke nem lehet több 1 ppm-nél. Tehát a desztvízzel előállított 10 ppm-es ezüstkolloidnál 1 ppm a desztvíz, 9 ppm az ezüst töménysége, így kiváló gyógyító hatású, mert az ezüsttartalom 5 és 15 ppm között a legjobb hatású. Ha ro vízzel készítenek kolloidot és nincs feltüntetve az alapvíz ppm értéke, az lehet akár 10 ppm is, és ha ilyenkor 15 ppm-es kolloid megjelölés van az üvegen, akkor az valójában csak 5 ppm, s ebben már lehetnek a nem tiszta víz miatt keletkezett káros ezüstvegyületek is!

Az elektrolízis során az egyik elektródán oxigén (ez az elektróda a sok használattal lassan elhasználódik), a másikon hidrogén keletkezik. Célszerű az elektródákat felcserélgetni a későbbi ezüstkolloid készítéseknél, hogy egyenletesen kopjanak. Az optimális elektrolízis kb. 15 perc múlva hoz vizuális változást, egy kis tejszerű elszíneződést. Néhány perc múlva a reakció gyorsabbá válik.

Szobahőmérsékleten ez 3-5 ppm ezüstkolloidot produkál 20-25 perc alatt. Több időre nincs szükség, mert akkor nagyobb méretű szemcsék képződnek. A folyadék színe ekkor inkább áttetsző, vagy kissé ködös lesz, ahogy a részecskék egyenletesen eloszlanak. Ezek sohasem ülepednek le, ha mégis leülepednének, akkor az nem kolloidszemcsés ezüst! Ha erős tejszerű elszíneződést tapasztal, akkor a felhasznált víz nagyon szennyezett volt, és minden hiába, a végtermék nem fogyasztható. A ködszerű, fehéres elszíneződés származhat a részecskék egymásba tapadásából is, nagyobb méretű szemcséket alkotva. Nyilvánvaló, hogy ez nem tökéletes minőségű kolloid.

‘Dr. Weixl-Várhegyi László
mérnök, radiesztéta, bioenergetikus,
fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó, természetgyógyász
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről