Az elválasztó diéta – jó, nem jó?
Egyesek esküsznek rá, mások haszontalannak tartják, az igazság valahol a kettő között van: az elválasztó diéta egyike a sok lehetőségnek arra, hogy tudatosan és egészségesen táplálkozzunk. Egészségvédők 70 éve azt a célt tűzték ki, hogy megakadályozzák a test túlsavasodását a különválasztott fehérjékkel és szénhidrátokkal, ám ezt a nézetet mások cáfolják.
Egy szelet kenyér sajttal? Vagy burgonya túróval? Az elválasztó diéta alapelve szerint ez összeegyeztethetetlen. Howard Hay amerikai orvos ugyanis azt gondolta, hogy vesebetegsége a test túlsavasodásának a következménye, amit a táplálkozás hibás kombinációja okozott. Azt mondta: fehérjetartalmú élelmiszereket, pl. tejtermékeket és húst ne együnk együtt szénhidráttartalmú élelmiszerekkel, pl. gabonával. A hibás kombináció miatt a táplálék csak részben bomlik le, így erjedés következik be sok anyagcsere-melléktermékkel, savasodással és végül jön a krónikus betegség. Hay drasztikusan átállította étkezését, elválasztotta a savképző és bázisképző élelmiszereket – és ismét egészséges lett. Saját betegeit is így kezelte, részben nagy sikerrel.
A szétválasztásos diétát még ma is „Fit for Life” diétaként hirdetik, és nemcsak a kilóktól való megszabadításra, hanem az anyagcsere betegségek gyógyítására is. Ugyanúgy, mint Hay, a legtöbb mai elválasztó diéta is azt javasolja, hogy a napi táplálékot kétharmad rész bázisképző, egyharmad rész pedig savképző élelmiszerekre osszuk. A gyümölcsök és a zöldségek bázisképzők, míg a keményítő- és cukortartalmú élelmiszerek, mint például a burgonya és a fehérjében gazdag ételek, mint a kolbász, a hús és a hal a savképzők csoportját alkotják.
Tudományosan vitatott
A tudósok már régóta bizonyították, hogy az összes tápanyag emésztése és a felszívódása semleges és lúgos környezetben, a vékonybélben történik. Az egészséges szervezet a savasság fokát viszonylag állandóan tartja, nem számít, mit eszünk. Még az erős sav, például a gyomorsav is eléri a beleket, ahol semlegesítésük megtörténik anélkül, hogy az savanyítaná a szervezetet. Túlsavasodás (acidózis) léphet fel például anyagcsere rendellenesség, például cukorbetegség esetén.
Az emésztés szempontjából a szénhidrát és a fehérje különválasztása szükségtelen, a teljes elkülönítés a hétköznapokban alig lehetséges. Csaknem minden gabonaféle, zöldség és gyümölcs tartalmaz a szénhidráton kívül fehérjét is. Egyébként a szénhidrát és a fehérje elkülönítésének megvannak a hátrányai: a szervezet szénhidrátmentes étkezésnél az étrendi fehérjét energiaképzésre használja a szervezet struktúrájának építése helyett.
Az elválasztó diéta előnyei
Néhány aggály ellenére sokan, akik tudatosan akarnak étkezni, az elválasztó étkezésnek köszönhetően egy egészségesebb életbe indulhatnak. Végül is ezzel sok gyümölcs és zöldség kerül az asztalra, az elfogyasztott zsír és hús pedig jóval kevesebb. Ezért sikerülhet könnyebben a fogyás. Emellett e diétában a cukor, a fehér liszt és a késztermékek szigorúan tilosak. Aki arra is odafigyel, hogy lemondjon valamelyik alapvető élelmiszerről (kenyér, gabonafélék, tej, tejtermékek, tojás), egészségesen táplálkozhat, még Hay elválasztó diétájával is.
Jó tudni emellett, hogy a szénhidrát és fehérje bizonyos kombinációja különösen kedvezően hat – ez érvényes például a burgonyára és a túróra. Az elválasztó diéta sikere tehát végső soron az enyhén vegetáriánus táplálkozásmódban van, a sok nyers zöldségben és az alacsony zsírtartalomban.
(Németből fordította: Koncz László)
