Jó emberek, rossz dolgok
Egy kutatás első ízben vizsgálta, milyen kölcsönhatásban áll egymással az erkölcsi konfliktus azonosítása és a megelőző módon alkalmazott önuralom a döntéshozásban. Nagyobb valószínűséggel követnek el erkölcstelen tettet azok – az üzleti élettől a politikán át a sportig –, akik azt gondolják, hogy a magatartásuk elszigetelt eset, és nem gondolnak rá előre.
A Personality and Social Psychology Bulletin hasábjain megjelent, Ayelet Fishbach és Oliver J. Sheldon által készített kutatás első ízben vizsgálta, milyen kölcsönhatásban áll egymással az erkölcsi konfliktus azonosítása és a megelőző módon alkalmazott önuralom az erkölcsi döntéshozásban.
A kísérletsorozatban, amelyben gyakori erkölcsi dilemmákat vizsgáltak, például betegszabadság kivételét és lakáseladást, a kutatók kimutatták, hogy két tényező együttesen ösztönzi az erkölcsös magatartást: azok a résztvevők, akik rájöttek, hogy egy potenciális erkölcsi dilemma összefügg más hasonló esetekkel, és akik előrevetítették az etikátlan viselkedésre irányuló kísértést nagyobb valószínűséggel viselkedtek becsületesen, mint azok, akik nem így tettek.
„Az erkölcstelen viselkedés széles körben elterjedt jelenség az élet minden területén, az üzleti élettől a politikán át egészen a sportig” – mondta Fishbach. „Az etikus magatartást népszerűsítő szervezeteknek érdemes segíteni az embereknek felismerni az erkölcstelen tettek halmozódó hatását, és arra ösztönözni őket, hogy figyelmeztessenek előre a közeledő kísértésekre.”
Az egyik kísérletben egy üzleti főiskola hallgatóit osztották párokra: az egyikük egy New York-i műemlék épület eladójának, a másik a vevőnek a képviselőjét játszotta. Az erkölcsi dilemma a következő volt: az eladó meg szeretné óvni az épületet eredeti formájában, a vevő azonban le szeretné bontani, és egy szállodát építene a helyére. Az eladó képviselőjének az volt a feladata, hogy csak olyan vásárlónak adják el az ingatlant, aki megtartja az épületet, a vásárlók képviselőinek pedig el kellett titkolniuk a vásárló szállodaépítési terveit.
A tárgyalások megkezdése előtt a résztvevők felét arra kérték a kutatók, hogy idézzenek fel olyan eseteket, amikor csaltak vagy elferdítették a szabályokat saját érdekük érvényesítésére. Az erkölcseikre visszagondoló csoportból csak 45 százalék viselkedett etikátlanul a kísérlet további részében, míg a másik csoport tagjainak 67 százaléka hazudott annak érdekében, hogy megköthesse az üzletet.
Más szóval, az emberek nagyobb valószínűséggel követnek el erkölcstelen tettet, ha azt gondolják, hogy a magatartás elszigetelt eset, és nem gondolnak rá előre.
A kísérletek eredményei segíthetnek a törvén hozóknak, oktatóknak és munkaadóknak olyan stratégiák kidolgozásában, amelyekkel erkölcsös viselkedésre tudják ösztönözni az embereket. Egy vezető például úgy szabályozhatja a kiadásokat elutazása előtt, hogy e-mailben felhívja beosztottai figyelmét arra, hogy ne túlozzák el a kiadásokat. A felhívás még hatékonyabb lehet akkor, ha a vezető arra is figyelmezteti az alkalmazottakat, hogy a költségek túlzásba vitelére irányuló kísértés olyan jelenség, amelyet még sokszor meg fognak tapasztalni a jövőben.
