Otthon hagynám kicsit a gyereket

Ez a dilemma sok szülőt aggaszt, bizonytalanok abban, hogy nagyobb önállóságot adjanak-e gyermeküknek, vagy féltsék őket attól, hogy nem lesznek biztonságban. Több szempontot érdemes figyelembe venni. Óvakodjunk azonban általános szabályok meghozatalától, hiszen nem minden érvényes minden gyermekre. Más egy nyugodt gyerek, és más egy sajtkukac.

Mikortól lehet egy gyereket egyedül otthon hagyni? Ez a kétség gyötri a szülőket, amikor abban a helyzetben találják magukat, hogy valamit gyorsan el kell intézniük, és rövid időre otthon hagynák a gyereket. (Például ki kell szaladni a boltba.)

Mikortól hagyhatjuk őket otthon?

Ha rövid ideig való egyedüli otthon tartózkodásról van szó, már a gyermek 10 éves kora körül beszélhetünk erről. Rendszerint ez az a kor, amikor önállóan járnak iskolába, vagy már kimozdulnak barátjukkal otthonról, mondjuk focizni a közeli parkba.

Csak rövid időre!

A megfelelő életkor megállapítása azonban teljesen szubjektív. A szülőknek maguknak kell mérlegelniük, hogy megtehetik-e, hogy egyedül hagyják a gyereket. Ehhez figyelembe kell venniük a gyermek karakterét, a helyzetre való felkészültségét, egyes biztonsági tényezőket, illetve azt is, hogy mit akar a gyerek. Vannak olyan kislányok és kisfiúk, akik nem érzik még magukat készen arra, hogy egyedül maradjanak otthon, de vannak, akik ugrálnak örömükben, mikor anya és apa elmegy otthonról, és ezzel kis önállóságot kaphatnak.

A kommunikáció lehetősége

Az egyik fontos előfeltétele a gyermek egyedül hagyásának, hogy legyen lehetősége kapcsolatba lépni a szülőkkel, tehát tudjon kommunikálni. Természetesen erre a legalkalmasabb eszköz a telefon. Tanítsuk meg a gyerekeknek a szülők, esetleg nagyszülők telefonszámát!

Érdemes elmenteni ezeket a számokat akár az vezetékes telefonba, akár a (feltöltött) mobilba. A technológia jelentősen támogat minket: a telefonokkal összekapcsolhatjuk a tableteket (melyek videohívást tesznek lehetővé) és a számítógépet is. Mindenképpen el kell mentenünk a segélyhívó számokat is.

Amíg nem vagyunk otthon, még ha csak kis időről is van szó, érdemes hazatelefonálni, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy minden rendben van. Ha a gyerek nem veszi fel a telefont, tanácsos hazatérni (még akkor is, ha 10-ből 9 alkalommal csak egyszerűen nem hallotta a telefont), és útközben felhívni az egyik szomszédot és megkérni, hogy nézzen rá mielőbb a gyerekre.

A szomszéd azonnali segítség

A szomszédok ebben az esetben nagyon is hasznosak lehetnek. Ha egyedül hagyjuk a gyereket, érdemes jó kapcsolatot ápolnunk velük. Az sem árt, ha bízunk bennünk, hiszen előfordulhat, hogy adunk nekik kulcsot a lakáshoz vész esetére. A gyereknek elmagyarázhatjuk, hogy szükség esetén hívhatják telefonon anyut vagy aput, vagy becsöngethetnek a szomszédhoz.

Tűz, gáz

Fontos, hogy ne hosszú időre hagyjuk otthon a gyereket, lassan szoktassuk csak hozzá az új helyzethez. Az is jó, ha elmagyarázzuk neki, hogy távol kell tartania magát az ablakoktól, erkélyektől, teraszoktól, tűztől, gáztól, elektromos berendezésektől, éles tárgyaktól, illetve bármitől, ami potenciális veszélyt jelenthet.

(Olaszból fordította: Taliga Nóra)