Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

„Házi” kedvencek

Régen a kutya házőrző, nyájterelő volt, szívesen ellátta ezt a feladatot, mert a kutya nagyon szeret dolgozni. Némi jutalomfalatért megtanult sok mindent, amivel a gazdájának kedveskedhetett. A házakba nemigen tehette be a lábát. A macskák pedig egerésztek, ez volt a feladatuk, hiszen a gabonát, az élelmet nem hagyhatták meg az egereknek, patkányoknak.

Szomorúan látom, hogy manapság a házi kedvenceket emberi rangra emelték. Meleg lakásokban laknak, emberi ételeket, vagy előre gyártott tápokat esznek, felöltözve mennek ki a hidegbe, némelyiken cipő is van, aztán csodálkozunk, hogy emberi nyavalyákat kapnak, rákban, szívinfarktusban stb. hunynak el. Az érzelmi oldal pedig még hátborzongatóbb, mivel az emberek hajlamosak a társat és a gyermeket pótolni velük!

Rendkívül szánalmas szegény elhízott eb, akit az idős gazdija szeretetből agyonetet, alig bír lépni a pocakjától, lihegve megy fel lépcsőn, akár a gazdája. Ne felejtsük el, a kutya és a macska ragadozó! Egy kutyának mozgás kell, igazi hús, szabadság, nagy tér, kicsi lakásokban tartani állatkínzás. Érdekes, hogy az agyondédelgetést, túletetést nem tartják állatkínzásnak, pedig ez az oka a különféle rákos betegségeknek, amelyekben meghalnak a jobb sorsra érdemes ebek. Ezek az állatok pótlékok a gazdájuknak, a hiányzó emberi kapcsolatokat pótolják velük.

Elgondolkodtató, hogy miért egy állathoz ragaszkodnak, miért nem keresnek társat maguknak az emberek között? Parapszichológusként sok szomorú sorssal találkozom nap mint nap. Sokan mondják nekem, hogy jobb a háziállattal lenni, mert az őszintén szeret. Rendben, elhiszem, bár a kutyánk, cicánk igazából ránk van utalva, tőlünk függ, és még szavakkal sosem mondta ki, hogy szeret bennünket… Inkább arról van itt szó, hogy vannak karakterek, amelyek eleve nehezen barátkoznak, félnek az emberi kapcsolattól, és van olyan is, aki lusta tenni azért, hogy legyen mellette valaki. Egy kapcsolatért dolgozni kell!

Tudom, könnyebb bezsebelni kutyánk, cicánk rajongó szeretetét, mert szinte semmit nem kell tenni érte, csak megetetni, simogatni, már ezekért is hálás, odaszalad, odabújik, dorombol. Az állatok ösztönlények, ha jól ellátják őket, boldogok. Nekik ennyi is elég, lehetne tanulni tőlük. Ám mi nem tanulunk, hanem megpróbáljuk a saját képünkre formálni őket.

Fiatal, szép lányok kutyákkal, macskákkal kötik össze az életüket. Ez elszomorít. Nem igaz, hogy nincsenek kedves férfiak, senki nem tökéletes, de a mai nők nem akarnak kényelmetlenségeket, nem akarnak igazából társat. Nagyon jó kifogás, hogy „haza kell mennem megetetni a macskámat”, meg „a kutya miatt nem tudok veled elutazni a hétvégére”. Szerintem egyszerűbb az állattal, mert az nem vitatkozik, nem haragszik, nem kell vele csatákat vívni, kis törődéssel is elvan, és „szeret”. Azt teszi, amit mondunk neki, uralkodhatunk felette.

Az igazi, emberrel való kapcsolat tele van konfliktusokkal, kompromisszumokkal, diplomáciára van szükség, alkalmazkodni kell, segíteni egymásnak, és ez mind sok energiát emészt fel. De ez a csodálatos benne, nem unalmas, néha szeret, néha utál, de ezek a valódi emberi érzelmek. Néha már azt látom, hogy egyesek szerelmesek a kutyába, macskába, egy ágyban alszanak, csókolgatják szegény állatokat. Ez addig fajul, hogy azt mondják, nem is képesek emberi lénybe beleszeretni! Láttam olyan hölgyet, aki a kutyáját megcsókolta, amikor hazaért, de a férjét soha!

Sok esetben a gyermeket is pótolja a házi kedvenc. Ezt még kevésbé értem… Való igaz, hogy egy kutya, egy cica nem igényel annyi gondoskodást, mint egy saját gyermek, és mégis hálás, és a gyerek később elhagy bennünket… de ez az élet rendje. Ki is jelentik, hogy a cica meg a kicsi kutyus az ő gyerekük!

Sajnos a mai kor tenyésztői is ilyen kedvenceket „állítanak elő”, olyan kutyákat, macskákat tenyésztenek, amelyek nem is tudnának már a kertben élni, nem is ehetnek olyan ételt, ami illik hozzájuk, mert megbetegszenek a természetes tápláléktól. Nagyon sajnálom ezeket az állatokat. Nem jó ez nekik sem. Mivel megmondani nem képesek, ezért tényleg azt hisszük, élvezik ezt a „házi kedvenc” szerepet. Csak törődésre vágynak szegények, nem agyondédelgetésre. Láttam olyan cicát, amelyik még soha nem mehetett ki a lakásból! Hát… a szemein az őrület jelei látszódtak, mint azén az emberén, akit bebörtönöztek hosszú időre. Kap enni és imádják, de nem adják meg a legfontosabbat, a szabad életet. A macska öntörvényű állat, nem is volna szabad korlátozni semmiben.

Nekem is volt kutyám és macskáim is. Kertes házban. Szabadon éltek, egerészhettek, a kutyám igazi házőrző volt. Sokáig élt, a tápoktól hasmenést kapott, mert természetes ennivalóhoz szokott, inkább elkészítettem neki a napi adagot. Kivittem futkározni, eleget mozgott, és boldog volt anélkül is, hogy az ágyunkban aludt volna. Jó lenne, ha a kutyusok végre végezhetnék azt, amire háziasították őket, és nem csinálnának majmot belőlük felöltöztetve, kicicomázva. Annyira elszomorít, amikor ilyeneket látok!

Kedves egyedülálló hölgyek és urak! Szeressék a házi kedvenceiket, de fektessenek nagyobb energiát igazi emberi kapcsolatokba, ismerkedjenek, barátkozzanak egymással, mert az idő elszáll mindenki fölött, és egyszer csak azt veszik észre, hogy megöregedtek a kutyával, macskával együtt. Higgyenek abban, hogy van olyan emberi lény, aki szereti Önöket, aki képes ezt ki is mutatni, nem csak a házi kedvenc képes erre. Ha így haladunk, a világ egyszer csak magányos, kutyás, macskás, gyermektelen emberekből fog állni, akik már nem képesek a toleranciára, nem képesek dolgozni a kapcsolat sikeréért. Remélem, én már nem élem meg ezt a korszakot, aminek manapság tesszük le az alapköveit. Maradi, régimódi emberként úgy fejezném be, hogy állatnak állat, embernek ember az igazi társa…

Kiresné Vincze Ilona
parapszichológus, szakíró, Reiki mester
(személyiségelemzés, gyereknevelési és párkapcsolati tanácsadás a numerológia, kronobiológia, asztrológia segítségével, Bach terápia, Reiki kezelések, képzések)
Egyedi kártyakirakások, előrejelzések!
Bejelentkezés: +36 (30) 570-3449, szamdoktor@gmail.com

Ha szívesen olvasna még a házi kedvencekről, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Allergia: gyerekek és házi kedvencek