Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Vipassana meditáció – nyílt levél a szerkesztőhöz

A testen át gyógyíthatod a lelket, a lelken át gyógyíthatod a testet – valahogy így írja Oscar Wilde, aki nyilván maga is valami ősi bölcsességet foglalt össze, netán idézett. Kedves Gábor! Te, aki a testen keresztül a lelket is gyógyítod, nyilván magad is jól tudod, hogy a dolog fordítva szintúgy működik, s mint gyógyításra született ember, mindegynek tartod a „hogyant”, ha üdvös a törekvés s jó az eredmény. Jómagam egy évvel ezelőtt komoly tudati műtéten estem át. Önként, és szándékom szerint nem is valami baj gyógyítására, hanem mert a – mindig idézőjeles – „véletlen” az utamba hozta a Buddha módszerét: a VIPASSANÁT.

Aki csak hallott a Buddháról, tudja: senkitől nem kívánja, hogy buddhista legyen, nem veti meg a más vallásúakat, de még az ateistákat sem. Mert nem kell ahhoz semmilyen istenben hinni, hogy az ember felfogja, megérezze: a mindenség része, s mint ilyen, a minden lehetségesség mezején élve módja van bármire, amire elszánja magát. Még akkor is, ha „csak” hisz a dologban, hát még ha tudja, amit tud.

A Vipassana (ejtsd: Vipasszaná) épp olyasmi, ami tudatára ébreszt a legegyszerűbbnek és legbonyolultabbnak: a bent és kint egységének. Mégpedig nem ám prédikációk által, hanem SAJÁT TAPASZTALÁSSAL. (Belőlem például azért nem lett hívő kislány gyerekkoromban, mert a pap bácsi nem tudott meggyőzni semmiről, és ma azért TUDOM, AMIT TUDOK, mert a Vipassana megtapasztaltatta velem.)

A dolog maga: MEDITÁCIÓ. Egyszerű technika. A Buddha dolgozta ki sok „próbaút” kipróbálása után, s végül ennél maradt. Mind egészen a megvilágosodásig. Én ugyan ettől távol vagyok, de mondhatom neked: az első tíznapos, igen kemény – „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja” mottót is kiérdemlő – kurzus után nem akartam többé elengedni a lehetőséget önmagam megtisztítására. Mert jó. Nem annyira fizikailag – hiszen nekem nemhogy a lótusz-, de még a törökülés is csak önuralommal megy –, mint inkább OTT, BELÜL. Ahol általában mindenféle csevegő csermelyek, sőt néha zuhatagok ontják a folyamatos zajt, ahol időnként viharok dúlnak, ahol gyárak zakatolnak szüntelen, és hiába enyém az a bent, csak nem hagyják abba.

Ezeknek a lecsillapítására jó a Vipassana. Mármint így első lépésben, kezdő szinten. Csendet, nyugalmat teremt, kitisztítja a tájat, elsöpri a sok szemetet.

Nagyon egyszerű s mégis nagy elszánást követelő módon: a tíznapos bentlakás alatt nem szólsz senkihez, nem veszel fel szem- vagy testkontaktust, csak ülsz órákon át, és tanulod a technikát. S ha megtanultad, gyakorlod. S ha a napi gyakorlásnak vége, jöhet a tanítás. Ami NEM IDEOLÓGIA. És ez kezdődik a hajnali – ha jól emlékszem négy órás vagy fél ötös – gongra, és végződik este tíz körül. És közben testileg úgy érzed – én legalább is úgy éreztem –, szétszakadsz, de ahogy pattannak le az évtizedek alatt szerzett és kapott sebeidből maradt „varok”, és ahogy szakadnak fel a régi, lerakódott szennyeződéseid, mindenféle testi és tudati élményed támad. Olyanok, amiket addig nem ismertél, amikről addig nem tudtál, és amiket nem is igen lehet megosztani másokkal, hiszen mindenki a maga módján éli meg önmaga tisztulását.

Aztán letelik a tíz nap, és te azt mondod: soha többé! Majd hazamész, leülsz, és otthon folytatod. S aztán ezt mindennap megteszed. És egyszer csak elcsodálkozol: de hiszen ez nem idő kérdése: Vipassana után „kinyúlik” az idő, megnő az energiád, és bekerülsz a „flow”-ba. A mindent mozgató, örökösen mozgó, mégis mozdulatlan, Nagy Áramlatba, ahol minden a helyén van.

Ez persze nem olyan misztikus, mint ahogy hangzik, az ember csak annyit érez: jé, minden sikerül. Minden – ahogy a párommal indiai utunk óta mondjuk – „pontyó”. Ami a pont jót jelenti. Persze nem folyamatosan, mert hát a gyerek is hasra esik, és felhorzsolja a térdét, meg hát nekünk is keresztbe tesz elég gyakran a világ, mégis… A dolgok valahogy összejönnek. Idő kell persze, mert ez nem „pirja varázslat, pirja parádé, Csilicsalamádé, hipp és hopp”, mint a gyermekkori rádiós mesénkben, hanem teremtés. Fonás-szövés.

Ja, és miközben lassan jóra vagy legalábbis jobbra fordulnak a dolgok, valahogy a beállt nyak is kilazul, a fájós térd is strammabbá lesz, és így tovább, kinek, mi. Mert ugye, ahogy kezdtük: testtel gyógyítod a lelket, és lélekkel a testet. (Én ugyan a Tudat fogalmat használnám, de így is jó, ahogy van.)

Az értelemszerűen Indiából származó, majd ott kiirtott meditációs technikát Burma lakói őrizték meg az elmúlt 2500 év alatt. Nézd meg őket, milyen boldog harmónia árad az arcukról, miközben eszement diktatúrában élnek. Nem azt mondom, hogy nálunk is ez a helyzet, de azt igen: az egész világon, s különösen a fehér ember kultúrájában csak jót tehet, ha megpróbáljuk BELSŐLEG túlélni mindazt, ami kívül történik. S nemcsak túlélni, hanem alakítani is. Mondjuk azzal, amilyenek vagyunk, amit sugárzunk. Amire aztán jön a tükörreflex, hiszen egy belülről mosolygó embert nehéz arcul ütni.

Na, erre jó a Vipassana. Amiről egyébként William Hart „Az élet művészete” címen írt könyvet, az indiai származású s a Buddha technikáját nemcsak saját hazájában, hanem a világ kb. 90 országában újraélesztő Goenka mester tanításai szerint. (Európában is működnek Vipassana-központok: Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Belgiumban, Spanyolországban és Svájcban, ahol a magyarokat is szívesen látják.) Egyetlen mondatot idézek a könyv hátlapjáról. Annak az eredményét foglalja össze, amiről én itt a magam élménye alapján, igen leegyszerűsítve írtam.

„A meditáció segítségével, a belső valóság objektív szemlélésének útján haladva, fokozatosan megszabadulunk belső feszültségeinktől, félelmeinktől, így egyre boldogabb s békésebb életet élhetünk magunk és mások javára.” Én azt mondom: RAJTA!

Legközelebb augusztus 16-ától 27-éig Csobánkán lesz bentlakásos tanfolyam. Az első alkalommal részt vevőket az ismétlő öreg tanulók „hívják meg”, ami azt jelenti, hogy az újak az ő adományaikból élnek tíz napon át. Vagyis a kezdőknek a szállás, az élelem és persze a külföldről érkező tanársegéd által átadott TANÍTÁS ingyen van. Igaz, mire végeznek, már nem kezdők, tehát ők is adhatnak adományt (DANÁT), ami igen üdvös is, hiszen a tanfolyam minden évben deficites, s a különbözetet egy-két ember adja össze, saját zsebéből.

Akit érdekel a Buddha belső önvizsgálat útján megvalósuló öntisztító technikája, ne álljon meg itt, hanem keresse fel a www.dhamma.hu honlapot, ahol többet is megtudhat.

Ahogy mi, Vipassana-gyakorlók minden meditáció után kívánjuk: LEGYEN MINDEN LÉNY BOLDOG, BÉKÉS ÉS SZABAD!

Bors Edit