Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Éld meg önmagad!

Egyedül lenni önmagunkkal, megélni érzéseinket, ösztönös rezdülésünket, rácsodálkozni gyermeki mivoltunkra. Egyedül lenni. Riasztó a gondolat, mert idegen. Nem magányt jelent, hanem egy mélyen szunnyadó csoda felismerését: saját lényünkét. Ebben segíthet egy-egy mandala.

November 29-én Samu Bence szoftverművész Mandala című kiállításának megnyitóján jártam, melynek a Magyar Műhely Galéria ad otthont.

A mandala szankszrit eredetű szó, jelentése középpont, szent kör. A létezés körforgása, a lélek halhatatlansága, belső lényegünk képi kivetülése: a folytonos megújulás, újrakezdés vallomása. A legendák szerint Buddha alkotott ilyen körképet, melynek motívumait és felépítését a természetből ragadta ki. Tanítása szerint a meditatív hangulatú képalkotás eljuttathat a megvilágosodás szent misztériumához.

Mandalák

A kiállítás miliője ugyanezt a letisztult, békés világot tárta elém. Belépve a kis helyiségbe, a fehér falak, az oszlopok közt meghúzódó fehér szövet s a halk, simító, spirituális zene feledtette velem a felbolydult méhkasként nyüzsgő városi forgatagot. Egy vetítővel szembesültem. Zavarba ejtően mást mutatott. Ilyen lennék?

A tükörből jól ismert lány megváltozott, átalakult, mintha a testem, képzelt/valós arcom csak tünékeny illúzió volna, semmi más. Mintha megszűnt volna az időérzékem, a percek múlását a látogatók egyre növekvő száma jelezte csupán. Arcukat átfestette a naiv kétségbeesés, zavartság, leplezetlen rácsodálkozás. Az örök gyermeki kíváncsiság mindannyiunkat a terem falára sugárzott mandalához vonzott. Egyszerű kör, mely a kor vívmányának segítségével magából elinduló, majd magához újra visszatérő folytonosságában hívogatott. Az értetlenséget, a döbbenetet, a bizalmatlan tapogatózást felváltotta a nyugalom, a lecsendesült elme és lélek ütemes hullámzása. Apró mozgások hatására, azokat követve maga a meditatív forma alakult át, néhol a középpont felé tartva.

Samu Bence interaktív videoinstallációja a belső lényünkhöz vezető út szimbolikája. Azé az úté, mely közös, s mégis egyedi, melyet mindenkinek magának kell bejárnia. Megélni saját lényének valóságát.

Petre Anett

A kiállítás 2006. december 22-éig, valamint 2007. január 3-5. között munkanapokon 10-17 óráig tekinthető meg Budapesten, a Magyar Műhely Galériában.