Nyugdíj. Vegyes érzelmekkel gondolunk rá. A többségünknek összeugrik a gyomra, és lelki szemei előtt nem a pálmafák alatt koktélozó idős házaspár képe jelenik meg. Az ember hajlamos elodázni ezt a valós problémát, és azt gondolni: velünk ez nem történhet meg.

Pedig jó esetben leszünk nyugdíjasok! A tücsök és a hangya meséjéből melyiket lenne érdemes követni? Hogyan lehet felkészülni a nyugdíjas évekre? És Ön, kedves olvasó, milyen nyugdíjas éveket képzelt el a saját maga számára?

Lakossági felmérésből kiderül, hogy az aktív korú népesség fele nem, illetve alig készül a nyugdíjas korára. A megkérdezettek 2/3-a még a nyugdíjkorhatárral sincs tisztában, vagyis nem tudja, hány éves koráig kell dolgoznia. A magyar lakosság jelentős része egyáltalán nem törődik azzal, hogy a nyugdíjba vonulását követően miként fog élni. Ők a tücsök életfelfogása mellett tették le voksukat.

Ez a fajta tájékozatlanság és felkészületlenség komoly kockázatokat jelent nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom számára is. Fontos, hogy minél többen felismerjék: a jelenleginél nagyobb tudatossággal és felelősségvállalással kell készülni a nyugdíjas korra.

Statisztikai adatok alapján születéskor a fiúk száma nagyobb, mint a lányoké, az életkor előrehaladásával, ez az arány megváltozik. Összefügg az életmóddal, a táplálkozással, egyéb szokásokkal. A nők könnyebben változnak, sőt önmaguk változtatnak, a férfiak nehézségek és váratlan élethelyzetek esetén is kitartanak a kialakított szokásaik mellett, és ez egyre többüknél az életükbe kerül…

Kiaknázatlan erőforrás: a nyugdíjasok

Magyarországon demográfiai forradalom zajlik. Nők és férfiak nagy száma hagyja el a középkorú életszakaszt, számuk eddig soha nem látott mértékben növekszik. Ők segítenek újraértelmezni, mit is jelent öregedni ebben az országban. Két-három évtizedet töltenek el abban az életszakaszban, amit korábban nyugdíjas kornak hívtak, meghosszabbodott fizikai és mentális egészséget, valamint magasabb iskolázottsági szintet értek el, amilyennel az egy generációval idősebbek nem rendelkeznek.

E korcsoport hatalmas és nagymértékben kiaknázatlan társadalmi erőforrást jelent. Ha képesek vagyunk motiválni őket arra, hogy a felhalmozott tudásukat, tapasztalatukat a köz szolgálatába állítsák, és az újonnan talált szabadidejük egy részében a társadalom legégetőbb szükségleteinek megoldását segítsék, az felbecsülhetetlen értékű lenne a XXI. század magyar civil életére. Rendkívül nagy lehetőség van e generáció közszolgálatba való bevonására, de az ígéret és a valóság között jelentős szakadék tátong. Hogyan hidalható át e szakadék?

Fedezze fel saját értékeit!

A nyugdíjas kor ellentétes érzelmek ideje. A nyugdíjasok egyrészt megtapasztalják a szabadság újonnan talált érzését, másfelől azonban nyugtalanítja őket az egyedüllét és az eddigi életcélok átalakulása. Magasztalják szabadságukat, ezzel együtt azonban megmagyarázhatatlan egyedüllétet tapasztalnak. Egy bizonyos fajta kapcsolatot hiányolnak – azt a kapcsolatot, amely célokkal van tele, és amely a munkahelyen, aktív munkavállalói időszakukban létrejött. Hiányzik a közös problémák megoldására irányuló közös munka. Így, amikor a régen várt drága szabadság beköszönt, ahhoz a célok, a teljesség, az emberekkel való rendszeres kapcsolat elvesztése párosul.

Segítsük, bátorítsuk az idősebb felnőttek törekvését az új életcél megtalálására és megélésére. A nyugdíjazás alkalmat ad arra, hogy újra kezükbe vegyék életük irányítását. Az egymást érő kötelezettségek helyett értelmet nyer, és új lehetőségeket nyit meg a szabadidő nyújtotta önállóság.

Ha ön nyugdíjas, vagy tervezi, hogy hamarosan az lesz, akkor ez most önnek szól. Egyfajta önmenedzselésre van szüksége, amelyet, ha eddig még nem kezdett el, legfőbb ideje, hogy belevágjon. Fedezze fel saját értékeit! Ha kézbe veszi saját dolgait, ügyeit, akkor nem hagyja tovább, hogy mások manipulálják idejét, jövedelmét, céljait, életét, jövőjét.

Nem jobb nálam, csak más…

Minden siker és boldogság alapja, hogy szeretem-e önmagamat? Szinte hihetetlen, hány ember elvárja, hogy szeressék és elfogadják, miközben ő képtelen saját magát kedvelni. Mindegy, kiről van szó, biztosan van, amiben jobb sok embertársánál és van, amiben kevésbé jó. Bárki élhet az adottságaival, bárki élhet értékes életet, és el is pazarolhatja a kapott erősségeket vagy siránkozhat a gyengeségei miatt. Bárhol is tartunk a „szoborfaragásban”, a lényeg, hogy elfogadjuk: senki sem született jobbnak, „csak” másnak.

A nehézségek sok embert megégetnek, legfőként azokat, akik csak az orrukig látnak. A nyugdíjas kort az idilli élvezetek koraként mitizálják, és halogatják az általuk érzett ürességgel való szembenézést. Ezek az érzések úttorlaszként állnak a sikeres nyugdíjas időszak megélése előtt.

Az élet egy véget nem érő utazás, végtelen lehetőségekkel arra, hogy tanuljunk, adjunk és fejlődjünk. Új hidaknak kell épülniük generációk között, képesség és szükség között, érdek és lehetőség között. A legfontosabb a céllal teli kapcsolatok egyedi élménye.

Az idősödő korosztály rendszerint szembetalálkozik a kirekesztetté válás problémájával. Az időskorúak élethelyzet-változásában megjelenik az életmód változása is. A nyugdíjasok világa az aktív korúakéhoz hasonlóképpen nagyon sokszínű, attól függően, hogy élnek-e még, és mennyire életképesek azok a csatlakozó szálak, melyek az érintett személyt és környezetét a korábbi években mozgásban tartották.

A jártasságok, lehetőségek, képességek felismerése és felhasználása jelenti az igazi erőforrásokat, ezáltal megtarthatják kölcsönösségi viszonyukat, biztonságukat, önállóságukat és függetlenségüket.

Legyen ön az első kivétel!

A társadalom hozzáállása e korosztályhoz ellentmondásos. Fennáll annak a veszélye – mivel nem a személy és a szükségletei állnak a középpontban, hanem az egyes intézmények konkrét szempontjai –, hogy az ellátórendszerek bábjaivá degradálják az időseket. Önállóságuk szertefoszlik, és a rendszer szolgáltatásainak rabjává válnak. E korosztály társadalmi, gazdasági értelemben is kiszolgáltatott kategóriává fokozódott le, mely csupán költség és teher a köz számára. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár emelkedett az átlagos várható élettartam, az időskori évek fokozatosan értelmetlenné válnak, és a személyek elvesztik önállóságukat. Mit tehetne a világért, a környezetéért és önmagáért – még ma?

Ha például haragban volt eddig a szomszédjával, béküljön ki vele, köszönjön neki előre, mosolyogjon a szembejövőre. Képzelje el, mekkora tehertől szabadítja meg önmagát, amely eddig gátolta, és holnaptól e teher nélkül szabadabban léphet ki a napsütésre. Tekintse az életét saját vállalkozásának, amelyben a cselekvés a saját befektetése, és ezért még pénzt sem kell kiadnia. Engedje, hogy a siker, amely megváltásként fut végig egész lényén, örömöt hozzon az életébe. Az élet, a vágy és a beteljesítő cselekvés, majd az azt követő siker üzenet, amely megtalálható minden ember sejtjeiben. Olyan egyesítő ereje van, amelynek révén felülemelkedhetünk a különbözőségeinken.

Az élet becsülete

Ma félelemmel vegyes tisztelettel tekintünk látszólag csodálatra méltó tudományunkra, mely a betegségek leküzdéséhez és hosszú élethez segít bennünket. Olyan világban élünk, amelyben magát az életet, amelynek meghosszabbításáért annyian küzdenek, nem becsüljük méltó módon.

Egy klasszikus anekdota: Franciaországban a király nagy lendülettel nyakaztatja le az ellene szegülőket. Négy ember van még hátra, amikor elromlik a guillotine. Vidáman megszólal az első halálraítélt: hú, mondtam én, hogy ma is szép napunk van. Hülye király, még egy normális guillotine-ja sincs! – csattan fel a másik. Végül is ráérünk, nekem mindegy – dünnyögi a harmadik. Csak az elmélyült gondolkodó töpreng magában, miközben behatóan vizsgálja a szerkezetet: szerintem én meg tudnám javítani…

Négy ember, négy hozzáállás. Ön melyik résztvevővel érez leginkább együtt? Gondolt már arra, hogy milyen egyszerű lenne az élet, ha egyformák lennénk? Tényleg egyszerű lenne, és hervasztóan unalmas is egyben. A lényeg veszne el. Az izgalmas játék, a bizsergető kaland, a változatosság. De azért elmondjuk, hogy még sincs jól így, ahogy van, mert nem szívesen készülünk fel az új és szokatlan helyzetekre. Az emberek intelligenciájának fejlesztése nem igazán érdeke a társadalom vezetésének. Számukra sokkal simábban mennek a dolgok, ha mindenki beolvad a néma végrehajtók tömegébe.

Tiszteljük magunkat, a másikat és az életet

Az e sorok között megszólított korcsoport feladata felismerni, hogy személyes példamutatással egyre több embert megtanítson és segítsen másképp gondolkodni, másképp cselekedni a boldogulás érdekében. Mindannyiunknak akad néhány megváltoztathatatlan, vagy annak tűnő gyengesége. Ezekkel nem könnyű megbarátkozni. Nem véletlen, hogy a régi bölcsek így fohászkodtak: „Adj uram erőt, hogy meg tudjam változtatni, amit meg kell változtatnom! Adj uram erőt, hogy el tudjam fogadni, amit nem tudok megváltoztatni! És adj uram bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól!”

Globális családunk Európában és a nyugati világban e korcsoport problémájával hozzánk hasonlóképpen a megoldatlan sötétben való tapogatózás képét mutatja. Ha mi magunk, az egyének értéknek tartjuk az életet és önmagunkra, illetve társainkra úgy tekintünk, mint egy nagy család tagjaira, a Föld gondnokaira, akkor tetteink is ezt a hitet tükrözik. A felfelé húzó spirál ereje akkor indul be, amikor úgy döntünk, hogy egyenlőképpen tiszteljük magunkat, a másikat és az életet. Mindennapi életünk visszhangozza a vágyainkat, hogy megtaláljuk életünk mélyebb értelmét. Úgy éljük mindennapjainkat, folyton a jelet keresve, hogy jelentőssé váljon, amit eddig tettünk és akikké lettünk.

Vargyai Györgyi
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről