Az emberi lélek mélységei 2.
Cikkünk előző részében azt néztük meg, ki azok a családtagjaink, őseink, akik hatással vannak a származásunkra, a születésünkkor magunkkal hozott adottságokra, a származási rendszerünkre. Ebben a részben pedig a jelenlegi rendszer szerepéről beszélünk.
„Szerezd meg, amit apáidtól örököltél, hogy birtokolhasd.” Goethe így fogalmazta meg életfeladatunkat. A „jelenlegi rendszer” kialakítása már nagy mértékben tőlünk függ.
Ezt a rendszert is kizárólag személyek alkotják. Azok az (eleinte) idegen személyek, akik nem tartoznak a családodhoz, akik tehát a világból lépnek elénk. Ezek a személyek a következő kérdés alapján nyernek felvételt az új rendszerünkbe: mit okoztak nekünk, és mit okoztunk mi nekik? Vagy: mit tettek velünk, és mit tettünk mi velük? Vagy: miért bűvöltek el minket, és miért bűvöltük mi el őket? Természetesen ideértjük mind a jót, mind a rosszat, amit történt köztünk.
Ez a jelenlegi rendszer messze nem rendelkezik akkora erővel és jelentőséggel, mint a származási rendszer, és a második rendszert alkotó személyeknek sincs meg a képességük arra, hogy jó vagy rossz irányban, gyökeresen átalakítsák az életünket. Mégis elég erejük van ahhoz, hogy beteggé tegyenek, vagy meggyógyítsanak bennünket.
A második, azaz jelenlegi rendszer: ki tartozik oda?
A legnagyobb figyelmet a mindenkori partnereknek és a velük nemzett gyermekeknek kell szentelni, legyen szó akár halott, akár élő, akár magzatkorában elvesztett/elvetetett gyermekekről.
Három kivétel van, amelyek már jóval a pubertás előtt erős hatást gyakorolhatnak a lélekre, még ha meglehetősen ritkán fordulnak is elő.
Az elsőt bizonyos állatok képezik, amelyek egy gyermek szívéhez nőttek. Itt nagyobb állatokról – macskákról, kutyákról, lovakról – van szó. Ezek olyan állatok, amelyek lélekben közel kerülhetnek az emberhez, és amelyeknek az eltűnését vagy elpusztulását a gyermek lelke nem tudja feldolgozni. Esetenként egy ilyen gyermekkori állatnak a megjelenítése a családfelállításban csodás eredményeket hozott.
A másik kivételt a fontos gyermekkori barátok vagy barátnők jelentik. Ha ez a barát váratlanul meghalt, vagy a jelenlétünkben súlyos balesetet szenvedett, vagy súlyosan elárult minket, akkor ő is fontos szereplőjévé válhat jelenlegi rendszerünknek.
A harmadik kivétel, ha a gyermekek megtapasztalják az erőszakot – legtöbbször áldozatként, időnként tettesként is. Még ha idegenkedünk is ettől, mind a tettesek, mind az áldozatok hozzátartoznak a saját rendszerünkhöz. El kell fogadni, hogy nem csak a sorsunknak, hanem a családrendszerünknek is a részesei.
Az elfeledettek
A családfelállítás döntő kérdése azonban nem az, hogy ki tartozik oda egyáltalán. Az igazi döntő kérdés azaz, hogy ki hiányzik? Ki nem kapta még meg az őt megillető helyet, a saját helyét a lelkünkben?
Természetesen ahhoz, hogy ezt a két kérdést megválaszolhassuk, tudnunk kell, hogy ki tartozik oda egyáltalán. És az is tudnunk kell, hogy mely személyeket kell a fent feltett két kérdés kapcsán hiányzónak tekinteni. A személyeknek azok a lelkünkhöz tartozó csoportjai, akiknek a körében meg kell keresnünk a hiányzókat: a kiközösítettek, az észre-nem vettek, a nem méltatottak, az elrejtettek.
Ezzel a tudással felfegyverkezve kezdhetünk bele majd az aktuális kérdések megválaszolásába.
Csörnyei Ida
természetgyógyász, családfelállító terapeuta
