Színes pörgettyű
Kisgyerekes szülőként fontos feladatunk, hogy nyitogassuk gyerekünk elméjét, lehetőséget kínáljunk számára, hogy minél több dologra rácsodálkozhasson, s érdeklődését kihasználva játszva tanulhasson alapvető dolgokat. Például a színkeverést.
Azt hiszem, a pörgettyű egyike azoknak a játékoknak, amelyek valamilyen formában szinte minden korban megtalálhatók voltak. Emlékszem, a mienk otthon egymásba illeszkedő színes fogaskerekekből állt. Elég volt csak az egyiket forgatni ahhoz, hogy az összes forogni kezdjen, és a rájuk festett színes minták összemosódva új színekké alakuljanak ámuló szemünk előtt.
A pörgettyű egyszerűbb változata házilagosan is könnyen elkészíthető. Szükség van hozzá egy rossz CD-re, egy parafa dugóra és egy vékony szögre, vagy kihegyezett kerek fogpiszkálóra.
Maga az elkészítés is remek szórakozás. A legtöbb gyerek nagy örömmel és élénk fantáziával díszítgeti a CD-ket. Tobzódnak a színekben, és jóval bátrabban is használják azokat, mint mi, felnőttek. Már alkotás közben, például amikor két szín véletlenül összefolyik, beszélgethetünk a színkeverés rejtelmeiről, de ha erre nem is kerül sor, a pörgettyű forgását csodálva egész biztosan felmerül a kérdés, hová lettek a kék meg sárga pöttyök, és hogy került oda az a zöld csík?
Annak a gyereknek, aki már kis korában, ilyen érdekes „kísérleteken” megtanulja a színekkel való bánásmódot, biztosan az iskolában, a rajzórán sem lesz gondja.
Elkészítés
A parafa dugók tengelyébe szúrjunk bele egy szöget vagy kerek fogpiszkálót, amelyiknek a hegyes vége legalább 1,5-2 centire lógjon ki a dugóból
Alapozzuk le a CD-ket és a parafa dugókat – hiszen érdemes mindjárt többet is készíteni – fehér vagy vajszínű akrilfestékkel. Az akrilfesték nagyon jól használható a barkácsolásnál, mert az ecsetek vízzel kimoshatók, viszont a festék száradás után már vízálló. A vajszín kikeveréséhez a fehér festékbe tegyünk egy kevés okkert, vagy ha az nincs, sárgát és egy csipet barnát. Óvatosan adagoljuk a színeket, inkább kevesebbet tegyünk bele, hiszen utólag még pótolható, ha nem lenne elég.
A CD-nek egyszerre csak az egyik oldalát fessük le, hogy le tudjuk tenni száradni (én általában egy kisebb alátétre, például csavaros tetőre teszem, hogy a széle se ragadjon oda a terítőhöz. A dugókat a szög segítségével bármibe beleszúrhatjuk.
Száradás után kezdődhet a dekorálás. Minél többféle színkombinációt készítünk, annál érdekesebb megfigyeléseket tehetünk majd játék közben.
A kifestett, megszáradt parafa dugókat ragasztópisztollyal ragasszuk a CD-re és már kezdődhet is a játék.
Jó mulatást!
Harrach Orsolya
