Cumi vagy ujjszopás?
Ez a kérdés szinte kivétel nélkül minden kisbabás család életében felmerül. Nézzük, mit is jelent ez a két dolog! Érdekesség, hogy egyes törzsi népeknél nem ismert fogalom az ujjszopás, és persze a cumi sem tartozik a használati tárgyak közé. Ezek a gyerekek az igény szerinti szoptatás felsőfokú élvezői, ők kb. minden 5. percben szopiznak egy kicsit. Ők hordozott gyerekek, így édesanyjuk el tudja végezni a törzsi teendőit is.
Visszatérve a civilizációba, láthatjuk, hogy az egyáltalán nem cumizó gyerekek átesnek egy ujjszopási perióduson, ami teljesen normális, és a fejlődés természetese velejárója. Ez kb. 3 hónapos korban kezdődik, 6-8 hónapos korban tetőzik, majd egyéves kor után fokozatosan csökken. Ez a csökkenés azt jelenti, hogy lassan, fokozatosan egyre inkább fáradtság, rossz közérzet, stresszhelyzet elviselésére korlátozódik. Egészséges gyermeknél így teljesen normálisnak tekinthető akár 5 éves korban is az ujjszopás! Viszont figyelemfelhívó jel, ha a nagyobb gyermek napközben is rendszeresen szopja az ujját. Ez jelentheti azt, hogy menekülni próbál egy számára ijesztő valóság elől, és ezzel a tevékenységgel fordul a saját kis világába.
A három hónaposnál fiatalabb baba is képes szopni az ujját, csócsálni az öklét – akár pár hetesen is már –, de ilyenkor azzal még nincs tisztában, hogy az ő ujja az, amit szopik. Ha viszont hozzáér a szájához, automatikusan kiváltódik a szopóreflex. Kb. 3 hónapos, amikor felfedezi a kezét, és komoly munkájába kerül egyedül bevarázsolni a szájába. Ne tiltsuk ezt neki, az sem baj, ha segítünk ebben!
A legjobb „eszköz”: önmagunk
Szerencsére tévhit az ujjszopással tönkretehető fogak elterjedése – Ranschburg Jenő megfigyelése szerint is maximum a maradandó fogakban tehetne kárt, de mint tudjuk, mire oda kerül a gyerek, olyan sűrűn már egyáltalán nem szopja az ujját.
Későbbi életkorban, amikor választani kell, hogy a játékot vegye a kezébe vagy az ujját szopja, egészséges lelkű gyermeknél egyértelmű a választás. Pici babánál érdemes figyelni arra is, hogy az ujjszopás (ököl csócsálása) jelentheti a szoptatás iránti igényt is. Sok esetben csökkent az ujjszopás mértéke, amikor ujjszopás kezdetekor cicit kapott a baba. Ezzel kielégült a szopó mozgás iránti éhsége, és az ujjszopás csak a kezével való megismerkedésre szolgált.
A cumi mértékkel való használata jó partnere lehet a családnak, de meglátásom szerint nehéz igazán jól használni. Egyrészt a cumi nem a legjobb barátja a szoptatásnak. Teljesen más technikával kell szívni a cumit, mint a cicit, és ez akár egy alkalom után is okozhat „cumizavart”. Tehát egy egészséges, jól szopó babánál nem érdemes cumival közbeavatkozni! Cumizavar jele lehet, ha a baba dühösen tépi a cicit, bekapja, kiköpi, mérgesen sír. Ha a szoptatás mellett használunk cumit és/vagy cumisüveget is, gondoljunk a fent említett „tünetek” esetén a cumizavar jelenségére is! Ha szoptatással indultunk a közös útra babánkkal, ajánlott az igény szerinti szoptatás mellett kitartani, így a baba megnyugtatásához sem kell egy tárgyat választanunk, hanem minden alkalommal a legjobb „eszközt”: magunkat nyújtani.
Ne mi döntsünk a gyerek helyett!
A cumi hátránya, hogy nagy a kísértés: minden feszült alkalommal ezzel teremtsünk csendet és „ál-békét”. Ne feledjük: egy baba soha nem szeszélyből vagy zsarnokoskodásból sír! Ha megfejtjük sírásának okát, igazából nem is lenne szükség ilyen eszközre. A cumi tehát képes elvenni az anyának azt a tulajdonságát, amivel megpróbálja megfejteni, mit is jelez a gyermeke. Valóban előállhat viszont olyan eset, mikor az anyának időre van szüksége, kimerült, fáradt, a baba nem alszik el stb., és épp nem tud segítséget kérni rokontól, baráttól. Ilyenkor lehet segítség a cumi, de jó szívvel semmiképp nem ajánlanám a rendszeres használatát. A nem szopó gyermek is megnyugtatható testközelséggel, türelemmel, megfejthető a sírása, jelzésének oka, és a szopómozgás iránti igényét megoldja ujjszopással.
A cumi használata esetén tehát erősen ajánlott a mérték betartása! Az ujjszopásról vagy cumiról való leszoktatás is érdekes, hiszen ha látjuk, hogy a szopómozgás megléte milyen hosszú ideig normális, és idővel mennyire korlátozódik a használata, csökken önmagától is az igény, talán nem is kell bevetni a különböző meséket és praktikákat. Ha odafigyelünk a jelekre, megvárhatjuk, míg a gyerek magától jut el oda, hogy abbahagyja, amikor készen áll erre. Ne döntsük el a gyerek helyett, meddig használhatja ezt a lazító-megnyugtató technikát, amelyet megtalálhatott és kifejleszthetett magában, ha a mindennapokban kiegyensúlyozott, életkorának előrehaladtával kialakítja megküzdési stratégiáit, és a fent leírt módon egyre csökken igénye és az „eszköz” használata.
Mindenkit óva intek a különböző csípős, keserű és egyéb oldatoktól, krémektől stb., amelyek undort (vagy akár félelmet) keltve próbálja a gyereket leszoktatni akár a cumiról, akár az ujjszopásról. Törést okozhat az is, ha hirtelen, egyik napról a másikra tűnik el például a cumi, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Próbálkozzunk figyelemeltereléssel inkább, ha szükséges!
Összességében azt gondolom, a babának, gyermeknek szüksége van a szopó mozgásra és az ehhez kapcsolódó élményre, az ehhez való utat minden előzetes szoktatás nélkül megtalálják a saját „eszköztárban”: kis kezükön, illetve édesanyjuk mellén, de ha valaki mégis a cumit választja, figyeljen oda a mértékre és lássa meg, milyen esetekben akarja használni és miért. Ha megkapják erre a választ, segíteni fog a mérték megtartásában!
Dobiné Olasz-Papp Nóra
baba-mama kapcsolati tanácsadó
Tanácsadás
