Ha a tökéletes társat keressük, az egyetlent, aki a lelki társunk, a jobbik felünk, a hiányzó részünk lesz, most felejtsük el. Hagyjuk abba a keresést. Nincs olyan ember, aki kiegészítene bennünket, ez csak egy mítosz. Rajtunk kívül semmi nincs, ami kitöltené a bennünk lévő űrt. Még ha valami csoda folytán meg is találnánk a „tökéletes” társat, az űr megmaradna. A szerelem és a románc forgószele ugyan látszólag elsöpörheti, de mindig vissza fog térni.

Ne keressük hát a másik felünket, és felejtsük el a téveszmét, hogy minden ember 50%-ot visz egy kapcsolatba. Egy valóban egészséges kapcsolatban mindkét félnek 100%-ban kell benne lennie. A magányosság tátongó űrét egy dolog töltheti csak ki, az önszeretet. Nem az önzés, nem az önelfogadás, hanem az önmagunkkal való törődés, önmagunk szeretetének és értékelésének gyakorlása.

Mindannyian beleeshetünk ebbe a csapdába. Keresgélünk, aztán úgy véljük, rátaláltunk arra, aki által biztonságban és teljes egésznek érezhetjük magunkat, de hosszas keresés, sikertelen kapcsolatok sorozata után újból és újból visszakerülünk a kiinduló pontra.

Ahelyett, hogy egyből kétségbeesetten új partnert keresnénk, hagyjunk inkább időt magunknak a gyógyulásra, és ne sajnáljunk időt és energiát fordítani arra, hogy felfedjük saját egészségtelen kapcsolati mintánkat, mielőtt újabb kapcsolatba menekülünk.

Sok mindent tehetünk azért, hogy teljes egészek legyünk. Ez itt csak néhány javaslat a lehetőségek közül.

Legyünk önmagunk legjobb barátai

Figyeljük meg, hogy bánunk a barátainkkal, és hogyan saját magunkkal. Mondanánk olyan dolgokat a barátainknak, melyeket gondolatban a saját fejünkhöz vágunk? Szoktunk velük úgy bánni, ahogy magunkkal bánunk? Alkalmazzuk a barátság elveit önmagunkra is.

Tiszteljük a saját érzéseinket

Sokan esünk abba a csapdába, hogy mások helyezünk előtérbe. Úgy gondoljuk, ha segítünk másoknak és gondoskodunk róluk, mi is ugyanazt kapjuk vissza. Sokkal egészségesebb dolog, ha őszintén feltárjuk az igényeinket, önmagunk és a másik személy előtt is, hogy megtaláljuk a megfelelő közös alapot.

Gyakoroljuk az öngondoskodást

Ahelyett, hogy folyton arra ösztökélnénk magunkat, hogy elérjünk és létrehozzunk valamit, ahelyett, hogy büntetnénk magunkat, ha nem ütjük meg a mértéket, és megtagadnánk magunktól az élvezeteket, hagyjuk, hogy felszínre kerüljenek az igényeink, és gondoskodjunk róluk. Kezdjük az alapokkal – elegendő alvás, megfelelő étkezés, testmozgás. Majd folytassuk a különböző helyzetekben felmerülő érzelmi és szellemi igényeinkre figyelve. Ha valami rossz érzést kelt bennünk, mindig vannak választási lehetőségeink arra, hogyan reagáljunk.

Tisztázzuk, mit várunk egy kapcsolattól

Ha tudjuk, mit akarunk és mit nem akarunk, akkor meg tudjuk állapítani, hogy a másik személy képes-e megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Óvakodjunk azonban a hajthatatlanságtól! A legjobb kapcsolatok egymás fejlődésének támogatásáról szólnak.

Adjuk mi magunk, amit mástól elvárunk

Ha gondoskodunk a saját igényeinkről, akkor elérhetők leszünk társunk számára. Ha adunk magunknak, sokkal egyszerűbbé válik másoknak is adni. Kedvességre és megértésre vágyunk? Legyünk mi magunk kedvesek és megértőek. Adjunk együttérzést és támogatást. Észre fogjuk venni, hogy ha nem erőltetjük, hogy megkapjuk, akkor könnyedén visszatér hozzánk.

Töltsük ki a belső űrt

Tegyük azt, amit szeretünk csinálni, legyenek hobbijaink, törődjünk a lelki életünkkel – tegyünk meg bármit, ami örömet szerez, és amitől teljes embernek érezzük magunkat. Támogassuk társunkat is ebben. Ha hagyjuk, hogy mindketten pontosak azok legyünk, amik vagyunk, mindketten 100%-ban működünk, s az eredmény a kapcsolatunkban sokkal több lesz, mint csupán a két rész összege.

Hogy működik-e mindez? Csak a mindenség tudja, de az biztos, hogy semmi nem vész kárba, amit önmagunk kiteljesedéséért teszünk. Csak önmagunkba nézve állapíthatjuk meg, miért is vagyunk itt. Egy társ lehet életünk javítója, a hab a tortán – de nem az életünk értelme. Hagyjuk a két fél egy egész méricskélést, és törekedjünk a teljes egészre a saját személyünkben.

(Forrás: When It Comes To Relationships, 50-50 Does Not Equal 100%, angolból fordította: Harrach Orsolya)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről