H1N1: az oltás és a lisztérzékenység
A lisztérzékenység nem zárja ki, hogy bárki beoltassa magát H1N1 ellen. De ha ehhez más, krónikus betegség is társul, akkor azok, akik külföldi oltóanyagot választanának, konzultáljanak orvosukkal. Több külföldi oltásban van szkvalén, amely autoimmun reakciót válthat ki.
A német egészségügyi portál ajánlása szerint lisztérzékenység esetén is lehet kérni az újinfluenza elleni védőoltást. A rizikócsoporthoz azok tartoznak, akiknél a következő betegségek valamelyike áll fenn: krónikus bronchitis, asztma, krónikus máj- vagy vesebetegség, cukorbetegség, súlyos elhízás, szklerózis multiplex, bizonyos immunhiányos betegségek vagy HIV-fertőzöttség állapítható meg. Ha ezek valamelyike mellett valaki még lisztérzékeny is, akkor célszerű megbeszélnie a háziorvosával, vajon célszerű, szükséges-e a védőoltás beadása.
A szkvalén-antitestek képződése veszélyt hordoz
Önmagában a lisztérzékenység nem akadálya az oltásnak, de ezeknél a betegeknél tartani lehet attól, hogy az oltással összefüggésben több autoimmun betegség is felszínre törhet. A vakcinák, így a H1N1 elleni is, hatásfokozókat tartalmaznak, hogy még jobban fellendítsék az antitestek termelődését, ám ezek a hatásfokozók, köztük a szkvalén (squalaine) is, autoimmun reakciókat válthatnak ki. A szkvalén (C30H50) jelenléte tehát bizonytalansági tényező lehet az oltásnál a lisztérzékenységben szenvedőknek.
A szkvalén az amerikai I. Öböl-háború-szindrómával kapcsolatban vált közismertté. (Az elmúlt 8 év során több mint 700 ezer amerikai veterán katona panaszkodott betegségekre, krónikus fáradtságra, fejfájásra, emlékezetvesztésre, izom- és ízületi fájdalmakra, depresszióra, valamint gyomor- és bélbántalmakra. A betegségcsoportot a biológiai és vegyi fegyverekben található mérges gázok okozzák.) Egy 1999-es tanulmány 144 öböl-háborús veteránnál megállapította, hogy szervezetükben szkvalén-antitestek találhatók. Ez a tanulmány azonban e szavakkal záródott: „Fontos figyelembe venni, hogy vizsgálataink nem találtak bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a szklavént használták volna oltóanyagként.” Egy későbbi tanulmány kijelenti, hogy függetlenül attól, hogy oltás révén vagy sem, sok ember szklavén-antitesteket hordoz a vérében. A szkvalént az egész világon 1997 óta használják influenza elleni védőoltás egyik összetevőjeként.
A WHO nyilvánosságra hozott részletes jelentésében az áll, hogy a szklavén olyan vegyi anyag, amely természetesen fordul elő az emberi szervezetben, és még az ujjlenyomatban is megtalálható.
A szkvalén, mint adalék
A szkvalén már az 1991-es lépfene elleni oltóanyagban szerepelt. Ez a színtelen, olajszerű folyadék a levegőből oxigént vesz fel, és könnyen polimerizálódik. Vízben szinte nem, de acetonban és éterben jól oldódik. Antioxidánsnak tekinthető, de más antioxidánsoktól eltérően nagyobb koncentrációban is tárolódik a szervezetben, majd természetes úton kiürül.
A szkvalén – ez a nagyon finom, természetes olaj – befolyásolja a daganatok növekedését, és jelentősen meghosszabbítja a kísérleti patkányok életét éppen azáltal, hogy a daganatot vérrel ellátó erek működését megzavarja, szétrombolja. Dr. Henry Brem, a John Hopkins Orvostudományi Intézet idegsebész professzora is publikálta a fenti tudományos alapokon nyugvó eredményeket. Minneapolisban (USA, Minnesota) az Amerikai Idegsebészek Egyesületének kongresszusán arról számolt be, hogy „squalamine a daganatokat megbénítja, mégpedig úgy, hogy a vérerek képződését fékezi”, így korlátozza a daganat vérellátását, ezáltal növekedését.
Az Országos Epidemiológiai Központ honlapján olvasható, hogy „a szkvalén-származékot tartalmazó vakcináknál több helyi és általános reakciót észleltek az oltást követő három napon belül, az adjuvánst nem tartalmazó vakcinákhoz képest. Súlyos oltási szövődményről azonban nem történt bejelentés.” (A magyar oltóanyagban nincs szklavénszármazék.)
(Forrás: Zöliakie und Impfung gegen die Neue Grippe Influenza A (H1N1), németből fordította: Koncz László)
