Vágó István jó előre beharangozott „öngyilkossági kísérletéről” több lap, valamint internetes oldal is beszámolt, a napokban pedig az egyik legismertebb reggeli rádióműsorban hallhattuk az elsősorban népszerű kvízműsorairól híres tévés személyiséget. Mielőtt sorra vennénk Vágó állításait, véleményét, fontos tisztáznunk valamit.

Az információ: semmi?

Maguk a homeopaták sem állítják, hogy a szerekben „hatóanyag van”, van viszont bennük információ. Hogy ennek alapján gyógyulhat-e valaki, és lehet-e ezt „semminek” minősíteni? Nos, kedves Vágó István, gondoljon csak bele, mi történik Önnel, mi megy végbe a szervezetében, hogyan változik a pulzusa, a vérnyomása vagy idegrendszerének a működése – pusztán attól, hogy közölnek Önnel egy rossz vagy egy jó hírt. Az információkban sincs hatóanyag, mégis milyen erősen befolyásolják testünket, lelkünket, érzelmeinket! Remélem, egyszer Ön is rádöbben erre. Talán majd akkor, ha egyszer úgy próbál ki egy homeopátiás szert, hogy valóban arra van szüksége...

A tudomány története egyébként tele van olyan felfedezésekkel, amelyeket kezdetben lehetetlennek, csalásnak vagy ostobaságnak minősítettek, csak utóbb derült ki róluk, hogy kiállják az elmélet és a gyakorlat próbáját. Attól még jó lehet egy módszer, hogy mai tudásunkkal nem tudjuk megmagyarázni, miként működik.

Lássuk akkor, mi mindent állít Vágó!

1. állítás: Hahnemann-nak, a „homeopátia atyjának” idején, több mint 200 éve a módszer „látszólag hatott”, mert használata felváltotta az akkoriban alkalmazott, az egészségre rendkívül káros orvosi kezeléseket (pl. érvágás). Valójában viszont a homeopátia a 19. században azért terjedt el Európában és Amerikában, mert eredményesnek bizonyult, nagy számban gyógyultak tőle az emberek. Több súlyos fertőző betegség, járvány megfékezésében a homeopátia sokkal jobb gyógyulási eredményeket produkált, mint más módszerek. A homeopátiás gyógyítást alkalmazó kórházak halálozási arányszámai a hagyományos orvoslást alkalmazó kórházak halálozási arányának fele és egynyolcada között (!) voltak olyan betegségek esetében, mint a kolera, a skarlát, a tífusz, a sárgaláz, a tüdőgyulladás (Bradford, 1900; Coulter, 1973).

2. állítás: „A homeopátia a 18. század óta semmit nem fejlődött”, ez is bizonyítja, hogy nem ér semmit. Valójában Hahnemann száznál kevesebb homeopátiás szerrel kísérletezett, először saját magán, majd barátait és kollégáit bevonva, így állapította meg és dolgozta ki a homeopátia működésének rendszerét, amely tehát nem kiagyalt gyógymód, hanem tapasztalatok alapján kidolgozott rendszer és módszer. Ma már több ezer homeopátiás szer létezik, többek között ez is jelzi a homeopátia fejlődését.

3. állítás: Sok orvos azért foglalkozik a homeopátiával (is), mert egyrészt nagy üzlet, másrészt a ma jellemző gyógyszertúlfogyasztást szeretnék visszaszorítani vele. Valójában nem nehéz utánanézni, hogy a homeopátiás szerek gyártása és forgalmazása milyen kis szeletet képvisel az üzleti tortából, ha a ma korszerűnek mondott, allopátiás gyógyszerekkel hasonlítjuk össze őket. Ráadásul, a homeopátiás szerek, ugyancsak a többi gyógyszerrel összevetve, olcsónak mondhatók – bár nem kapnak tb-támogatást, legalábbis Magyarországon. Ami a homeopata orvosokat illeti: az esetek többségében a már meglévő szakképzettségüket, korábban működő praxisukat egészítik ki a homeopátiával, éppen azért, mert gyakorlatuk, a betegek visszajelzései egyértelműen meggyőzték őket a módszer eredményességéről. Egy alkati szer felírása például igencsak időigényes, hiszen a beteggel való 1-2 órás elbeszélgetést többnyire több órányi elemzés követi, mielőtt a homeopata kiválasztaná a megfelelő készítményt. Ha a homeopata orvos tiszteletdíját elosztjuk az adott betegre fordított idejével, nevetségesen kicsiny órabér jön ki...

Tisztított Duna-víz helyett kétszer desztillált víz

4. állítás: A homeopátiás szerek előállítása úgy történik, hogy tisztított vízben oldanak fel valamilyen anyagot, majd olyan sokszor hígítják, hogy az eredeti anyagnak már egy molekulája sem található meg benne. A homeopaták szerint a hatás azon alapul, hogy az oldószer őrzi az eredeti anyag nyomát, „emlékezik” rá. És mondjuk a tisztított Duna-víz – teszi fel a kérdést Vágó – nem „emlékszik” a benne valaha úszott állati tetemekre vagy fekáliára? Nos, valójában szó sincs Duna-vízről, mert a homeopátiás szerek úgy készülnek, hogy az alapanyagot kétszeresen desztillált vízben vagy alkoholban oldják fel (az oldószer az alapanyag tulajdonságaitól és a használt gyógyszerkönyvi előirattól függ).

5. állítás: A reggeli beszélgetős rádióműsor vezetői, becsületükre legyen mondva, feltették Vágónak a megkerülhetetlen kérdést: ha a homeopátia csakis a placebohatás miatt hozhat eredményeket, akkor mi a helyzet a csecsemőkkel és az állatokkal? Nos, a kvízmester szerint náluk is a placebohatás érvényesül, mert ha például a ló beteg, akkor szeretettel bánik vele a gazdája, jobban odafigyel rá, és a paci ettől gyógyul meg... – Ugye, nem gondolja komolyan, kedves Vágó úr, hogy az anya csak akkor szereti jobban beteg kisgyermekét, vagy az állattartó akkor törődik jobban a kedvencével, ha éppen homeopátiás szert ad neki?!

6. állítás (ez már inkább vélemény): „Nagy baj, hogy a homeopátiás szereket gyógyszertárban árusítják”. Szerintem viszont sokkal nagyobb baj, hogy számos olyan gyógyszert hoznak forgalomba, amelyről néhány év múlva kiderül: több kárt okoztak, mint hasznot, ezért ki kell vonni őket. Sebaj, addig is termelték a profitot... A homeopátia viszont valóban szelíd gyógymód, ártani legfeljebb akkor lehet vele, ha valaki tudatlanságból nem megfelelő módon használja a szereket. Igaz, hogy február 5-én Vágóék sem a megfelelő módon fogják használni a szereket – de ügyesen gondoskodnak róla, hogy emiatt ne essék bajuk.

Homeopátiás „altató” és társai

Nem folytatom Vágó állításaival, mert felesleges volna. Arra azonban még érdemes kitérnünk, mire is készülnek pontosan (és ügyesen) a szkeptikusok, hogyan is fog lezajlani a „nagy kísérlet”.

Nos, egyelőre annyit lehet tudni, hogy nem egy, hanem többféle homeopátiás szert fognak bevenni, és a javasolt adagnak az 50-100-szorosát, így – miként Vágó fogalmazott – „alkalmatlan eszközzel” fognak elkövetni „tömeges öngyilkosságot”. Hozzátette: olyan szert, például altatót fognak bevenni, aminek, ha valóban van hatása, az elvben azonnal látható jellel jár.

Több rossz hírem is van, kedves Vágó István! Először is, homeopátiás altató nem létezik, van viszont nem egy olyan szer, amit alvászavar, szorongás, ingerlékenység esetén javasolnak – ám a konkrét készítményt mindig személyre szabva szükséges kiválasztani ahhoz, hogy „működjön”. Az már csak hab a tortán, hogy valaki ébredés után pár órával, délelőtt akar altatót bevenni. Kedves Vágó István! Szokott Ön délelőtt nyugovóra térni, szedett már bármikor délelőtt altatót? Érdekelne, milyen eredménnyel...

Másodszor: elvben teljesen mindegy, hogy bármilyen homeopátiás szerből 5-10 golyócskát szopogat-e el valaki, avagy bevesz belőle 2 kilóval, hiszen nem a gyógyszer mennyisége a lényeges, hanem az általa a szervezetbe bejutó információ. Aki ennyit sem tud a homeopátiáról, az talán jobban tenné, ha meg sem szólalna ilyen kérdésekben. Magyarán: az 50-100-szoros adag bevételével az égvilágon semmit nem lehet bebizonyítani vagy megcáfolni.

De menjünk tovább: semmilyen homeopátiás szer nem működik, ha elszopogatás helyett lenyelik egy pohár vízzel! Ha Önök erre készülnek, akkor – szándékosan vagy tudatlanságból – saját magukat és a „kísérlet” tárgyát sem veszik komolyan. Persze azt is nehéz elképzelni, amint a buzgó szkeptikusok egyszerre 500 golyócskát vagy 100 tablettát tartogatnak a szájukban, várva, hogy mikor fog feloldódni...

Olyasmi ez, mintha valaki a szemcseppet a fülében alkalmazná, vagy pedig a hüvelykúpot lenyelné, attól várná a megfelelő hatást. Bár sokat tapasztalt nőgyógyász ismerősöm szerint az utóbbira már akadt példa…

Gyógyszerkísérlet – vagy az alapelvek semmibe vétele?

Ugyancsak a homeopátia alkalmazásának alapelveit hagyja teljes mértékben figyelmen kívül az, aki egyszerre vesz be többféle szert, és ettől vár bármilyen eredményt. Így a dolog egyáltalán nem működhet, mert a sok különféle információ megzavarja és semlegesíti egymást.

Kedves Vágó István! Ön eredetileg vegyész, tehát pontosan kell tudnia, milyen feltételeknek szükséges eleget tenni egy kísérlet megtervezésekor, hát még ha gyógyszerkísérletről van szó. Tessék mondani, hol vannak az alapkövetelmények? Hol van a résztvevők tudományos elveknek megfelelő, véletlenszerű (randomizált) kiválasztása, hol van a kontrollcsoport, hol a kettős vak vizsgálat? (Az utóbbi azt jelenti, hogy sem a résztvevők, sem a kísérletvezetők nem tudják, ki kapott gyógyszert és ki placebót – mindez csak utólag, az értékelésnél derül ki.)

Ha mindez hiányzik, akkor miféle kísérletről beszélhetünk egyáltalán? Úgy gondolom, közelebb járunk a valósághoz, ha az egészet csupán médiacirkusznak minősítjük, amelyhez sajnálatos módon Ön is a nevét adta.

Van azért néhány javaslatom a tisztelt szkeptikusok számára:

1. Beszélgethetnének néha azokkal az emberekkel – vigyázat, nagyon sokan vannak világszerte! –, akik homeopátiával gyógyultak meg kisebb-nagyobb betegségekből.

2. Szánhatnának pár órát a homeopátiás szerek működését bizonyító klinikai kísérletek, bizonyítékok tanulmányozására is. Ha hiszik, ha nem, vannak ilyen tudományos vizsgálatok is. Példa lehet az Oscillococcinum influenzaszerű tüneteket enyhítő hatása, amit három, egymástól függetlenül dolgozó kutatócsoport is vizsgált (Ferley és mtsai, 1989; Casanova és Gerard, 1992; papp és mtsai, 1998). Vagy megemlíthetem a Kalium bichromicum 30 CH homeopátiás szer hatásának vizsgálatát krónikus hörghurutban és tüdőtágulatban (krónikus obstruktív tüdőbetegségben) szenvedő, kritikus állapotú, korábban dohányzó betegeknél. Itt a makacs, letapadó torokváladékra gyakorolt hatást vizsgálták (Frass és mtsai, 2005). De volt több más klinikai vizsgálat is, például szénanáthás vagy fibromyalgiás betegeknél.

3. Kedves szkeptikusok! Legyen a zsebükben mentolos cukorka a világraszóló kísérletükhöz, amit vészhelyzetben – ha netán valami véletlen műveként nemkívánatos következményt észlelnének magukon – elővehetnek és elszopogathatnak, hogy közömbösítsék a homeopátia hatását.

4. Vigyenek magukkal pár szem aktív (orvosi) szén tablettát, szintén vészhelyzet esetére. Ha ugyanis netán akadna Önök között laktózérzékeny személy, az bizony bajba kerülhet. Mert sok olyan homeopátiás szer van, amelynek a segédanyaga tejcukor, és ha valaki laktózt nagy mennyiségben vesz magához, akkor bizony lehetséges, hogy igencsak sűrűn fogja felkeresni a mellékhelyiséget.

Nagy-Britanniában és Svájcban

Ha a homeopátia gyakorlói és hívei eltekintenek a médiacirkusztól és távolabbra néznek, van okuk némi örömre is. Nagy-Britanniában 2010-ben, a parlamenti támadások ellenére, a homeopátia továbbra is a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat által támogatott gyógymód maradt. Svájcban 2005-ben az akkori egészségügyi miniszter törölte a homeopátiát (és más alternatív gyógymódokat) az alapbiztosítási finanszírozásból, ám a 2010-ben tartott népszavazáson a szavazók 67%-a más véleményen volt. Ennek eredményeképpen 2012-től a homeopátia, 6 éves próbaidőre, visszakerül a támogatott eljárások közé és az orvosképzésbe. Vagyis a jövő évtől kezdve Svájcban az antropozófia, a homeopátia, a neurálterápia, a fitoterápia és a hagyományos kínai orvoslás a kötelező betegbiztosítás szolgáltatásai között lesz elérhető.

Kürti Gábor

Figyelmükbe ajánljuk még a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület tiszteletbeli elnökének a szkeptikusok rendezvénye kapcsán írott, Most akkor „öngyilkos-jelölt” vagy „bohóc”? című cikkét.