„Rengeteg olyan PDA-s gyermek van, aki nem kapja meg a megfelelő segítséget, mivel egy alig felismert betegségről van szó. Százból egy gyermek mutat autisztikus tüneteket, ám azt még nem tudjuk, közülük hányan érintettek a PDA-ban” – nyilatkozta Phil Christie, az Elizabeth Newson Központ Gyermekosztályának pszichológusa, ahol először diagnosztizálták ezt az állapotot.

A legtöbb szülő egyszerűen csak rosszaságnak fogja fel a helyzetet, pedig ezen gyermekek alapvetően képtelenek megfelelni más emberek követeléseinek és elvárásainak, ami olykor extrém mértékű szorongást okoz náluk.

Chrrstie és kollegái tapasztalatai szerint ezek a gyerekek tüneteik alapján az „atipikus autisták” egyre növekvő számát gyarapítják. Ők azok, akik szokatlan ellenállást mutatnak bármilyen utasítás iránt, még akkor is, ha az adott tevékenységet egyébként élveznék. Egyébként társaságkedvelő kicsikről van szó, akik azonban gyakran manipulálják a környezetüket, és figyelmen kívül hagyják az íratlan viselkedési szabályokat. Hangulatuk ingadozó, és sokszor keverik a képzeletet a valósággal.

A szófogadatlanság egy bizonyos fokig természetes velejárója a gyermeki fejlődésnek. A PDA azonban igen komoly formában hozza elő a jelenséget, és a kisgyermekkoron túl is megmarad. A legtöbb gyerek vagy magától növi ki az engedetlenséget, vagy jutalmazás és büntetés következetes alkalmazásával, magyarázással és a kortársak nyomására leszoktatható róla. A PDA-soknál ezek a módszerek nem működnek, a szülők elsődleges feladata ilyenkor inkább a szorongás csökkentése.

A brit Nemzeti Autizmus Társaság nemrég egy egész konferenciát szentelt a PDA témájának, és a szigetországban már egy könyv is megjelent róla Understanding Pathological Demand Avoidance Syndrome in Children (A gyermekek kóros utasításmegtagadási tünetegyüttesének megértése) címen.