Milyen megélni, amikor órák alatt összeomlik egy egészségesnek hitt szervezet? Egy rendkívül gyors egészségromlás tapasztalatait, kapcsolódó gondolatait és a gyógyuláshoz vezető lépéseket foglalja össze Sztojalovszky Gábor természetgyógyász. Ilyenkor válik igazán nyilvánvalóvá, írja, hogy mennyire törékeny a szervezetünk egyensúlya. (Képünk MI-illusztráció.)

Az elején az egész teljesen ártalmatlannak tűnt. Délelőtt már éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem fájt különösebben semmim, de egyre levertebbnek és szokatlanul fáradtnak éreztem magam. Az a nehezen megfogalmazható érzés kerített hatalmába, amikor az ember egyszerűen nem érzi jól magát a saját bőrében.

Néhány órával később azonban a helyzet drámai gyorsasággal megváltozott. Az éjszaka során hatalmas mennyiségű folyadék távozott a szervezetemből. Az addig egészségesnek hitt testem szinte órák alatt összeomlott. Hidegrázás, erős gyengeség, izomgörcsök jelentkeztek. A járás nehézkessé vált, időnként szinte ájulásközeli állapotba kerültem.

Hányás, hasmenés, hidegrázás, görcsök

Pénteken délelőtt már rosszul éreztem magam, de még dolgoztam. A nagyobb baj 17 órakor jelentkezett egy hasmenéssel, majd este 9-től kezdve minden testnyíláson át minden távozott, ami még bennem maradt. Éjjel 3-kor már mindenem görcsölt, ájulás közeli állapotba kerültem, és miközben semmit sem bírtam inni, csak sót szerettem volna bevinni pótlásra, de semmi sem ment le a torkomon, mert azonnal hánytam.

Orvosi tanácsra ORS porból készítettem italt, és az segített is, mert a sóhiány miatt mindenem begörcsölt. (Az ORS porok olyan speciális elektrolit-pótló készítmények, amelyek hatékonyan állítják helyre a szervezet folyadék- és ásványianyag-egyensúlyát. Kiemelten ajánlott a használatuk heves hányás, hasmenés vagy magas láz okozta kiszáradás megelőzésére és kezelésére. – A szerk.)

Eközben semmilyen megszokott és korábban bevált saját szeremet nem tudtam bevenni: propolisz, entero por stb. – semmit nem használhattam!

Bélfertőzés: csak az ORS segített

Hajnali 6 körül tudtam meginni az első korty ORS t, ami bennem is maradt. Később, szintén orvosi ajánlásra, hideg colát ittam, ami segített elmulasztani a hányingert, és onnantól folytattam ORS-sel.

Vasárnap semmi étel, csak ORS és hideg víz, hányinger esetén cola.

Hétfőn kértem a feleségemet, hogy készítsen kacsasültet sóval és szecsuáni borssal, és azt ettem rizzsel. (A hagyományos kínai orvoslásból tudtam, hogy a kacsahús hűt.)

A kacsa elfogyasztása után kb. másfél órával minden elsimult a gyomromban, minden rossz érzés megszűnt, csak borzalmasan fáradt voltam. Ez több mint egy héten át tartott, és még ma is megvan.

Törékeny elektrolit-egyensúly

Ilyenkor válik igazán nyilvánvalóvá, mennyire törékeny az emberi szervezet egyensúlya. A folyadékvesztéssel járó többszöri hányás és hasmenés során ugyanis nemcsak víz távozik a testből, hanem létfontosságú elektrolitok is. A nátrium, a kálium, a klorid és más ásványi anyagok koncentrációjának rendkívül szűk határok között kell mozognia ahhoz, hogy az idegrendszer, az izmok, a szív és az agy megfelelően működjön.

A nátriumhiány zavartságot, fejfájást, súlyos esetben görcsrohamokat okozhat. A káliumhiány izomgyengeséghez, fájdalmas görcsökhöz és akár életveszélyes szívritmuszavarokhoz vezethet. A kiszáradás következtében csökken a keringő vér térfogata, romlik a szervek vérellátása, leeshet a vérnyomás, szédülés, ájulás jelentkezhet. Nem véletlen, hogy a súlyos hasmenéses betegségek a világ bizonyos részein ma is jelentős halálozási oknak számítanak.

Több egészségügyben dolgozó ismerősöm és orvos barátom igyekezett segíteni a legjobb tudása szerint. Közben a kíváncsiságom sem hagyott nyugodni. Mikroszkóp alá vittem egy székletmintát, hátha sikerül valamit megfigyelnem. Gyorsan rá kellett azonban jönnöm, hogy ez inkább a félkábult állapotom szülte ötlet volt. A vírusok mérete jellemzően 20–300 nanométer között van, vagyis nagyságrendekkel kisebbek annál, mint amit egy hagyományos fénymikroszkóp láthatóvá tud tenni. Az ilyen kórokozók megfigyeléséhez elektronmikroszkópra és rendkívül költséges laboratóriumi infrastruktúrára van szükség.

Mi múlik a kórokozókon, és mi minden máson?

A hagyományos orvostudomány hosszú időn keresztül elsősorban a Pasteur-féle csíraelméletre épült, amely szerint a fertőző betegségek elsődleges kiváltói a kórokozók. A modern tudomány ezt ma is alapvetően helyesnek tartja, ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt kap az úgynevezett csíra–terep kettősség.

Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a vírus vagy baktérium két különböző emberben egészen eltérő lefolyású betegséget okozhat – attól függően, hogy milyen az immunrendszer állapota, a tápláltság, a stresszterhelés, az alvás minősége vagy éppen az életkor.

A vírusok különleges világa

A vírusos gyomor-bélhurutok esetében több kórokozó is szóba jöhet. A norovírus például rendkívül fertőző, és gyakran okoz robbanásszerű járványokat. A rotavírus főként gyermekeknél veszélyes, míg az asztrovírusok és bizonyos adenovírusok szintén jelentős szerepet játszanak a hasmenéses megbetegedésekben. Ezek a vírusok különösen érdekesek abból a szempontból, hogy genetikai állományuk folyamatosan változik. A mutációk révén új változatok jelennek meg, amelyek részben kikerülhetik a korábban kialakult immunválaszokat.

A vírusok ugyanakkor különleges helyet foglalnak el az élővilágban. Nincs saját anyagcseréjük, önálló szaporodásra képtelenek, ezért sok biológus nem tekinti őket teljes értékű élőlényeknek. Mégis elegendő számukra néhány molekula örökítőanyag és egy fehérjeburok ahhoz, hogy egy több mint száz kilogrammos, ereje teljében lévő, egészségesnek hitt embert akár néhány óra alatt teljesen tehetetlenné tegyenek.

Keskeny mezsgye az élet határán

Talán ez volt számomra az egész történet legelgondolkodtatóbb eleme. Az élet és az elmúlás közötti határ sokkal vékonyabbnak tűnik, amikor az ember saját bőrén tapasztalja meg, milyen gyorsan képes felborulni az a biológiai egyensúly, amelyet hétköznap természetesnek veszünk.

Ilyenkor az ember ráébred arra is, hogy minden tudományos eredményünk ellenére mennyire keveset tudunk még önmagunkról, a szervezetünk működéséről és arról a láthatatlan világról, amely körülvesz bennünket.

Alázatra tanító felismerés

Az ember a természet része. Bármennyire is törekszünk a tudatosabb, egészségesebb életre, bármennyire kerüljük az ultrafeldolgozott, valójában már ételnek is alig nevezhető készítményeket, és bármennyire figyelünk a testünk jelzéseire, egy ilyen fertőzés akkor is utolérhet bennünket. Ez egyszerre kijózanító és alázatra tanító felismerés.

Ugyanakkor nem mindegy, milyen állapotban talál bennünket a betegség. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a mindennapi döntéseinkkel milyen belső környezetet teremtünk önmagunk számára. A test, a lélek és a psziché nem különálló rendszerek, hanem ugyanannak az emberi létezésnek az összekapcsolódó részei. A megfelelő táplálkozás, a mozgás, a pihenés, a stressz kezelése, az emberi kapcsolatok minősége és a lelki egyensúly mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szervezet milyen erőforrásokkal rendelkezik egy váratlan megpróbáltatás idején.

Előzzük meg a bajt

Amikor a betegség már megérkezett, gyakran nem marad más, mint a szervezet saját regenerációs képessége, az immunrendszer munkája, valamint a kitartás és a hit abban, hogy a test képes visszatalálni az egyensúlyához. Talán ezért is olyan fontos, hogy ne csak akkor foglalkozzunk az egészségünkkel, amikor elveszítjük azt, hanem akkor is, amikor még természetesnek vesszük a meglétét.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni: nem igaz, hogy a vírusok ellen „nincs semmilyen segítség”. Számos vírus esetében léteznek hatékony vakcinák, egyes fertőzések ellen pedig antivirális gyógyszerek is. A vírusos gyomor-bélhurutok többségénél azonban valóban nincs célzott gyógymód; a kezelés alapja a folyadék- és elektrolitpótlás, valamint a szervezet támogatása addig, amíg az immunrendszer le nem győzi a fertőzést.

A természet részei vagyunk

Talán ez a tapasztalat emlékeztetett a legerősebben arra, hogy az ember nem a természet fölött áll, hanem annak része. Minden technológiai fejlődésünk, minden tudományos eredményünk és minden kényelmi eszközünk ellenére továbbra is ugyanazok a biológiai törvények határozzák meg a létezésünket, mint évezredekkel ezelőtt. Néha egy szabad szemmel láthatatlan, önálló életre sem képes vírus elegendő ahhoz, hogy ezt a tényt fájdalmasan világossá tegye.

És talán éppen ebben rejlik az egész történet egyik legfontosabb tanulsága: az egészség nem magától értetődő állapot, hanem egy törékeny egyensúly, amelyet legtöbbször csak akkor kezdünk igazán értékelni, amikor már megbomlott.

Sztojalovszky Gábor
akupresszőr, természetgyógyász
Tel.: +36 (70) 203-9850

Ha tetszett ez a cikk, figyelmébe ajánljuk a szerző egyik korábbi írását.

Mofetta otthon? Nem álom, Önnek is lehet