A nyár után újra felgyorsultak a hétköznapok. Egyre több minden történik képernyőkön, telefonokon és gépek segítségével, miközben talán észre sem vesszük, mennyit változott körülöttünk az élet. Mi a fejlődés ára? Mit nyerünk és mi az, amit közben lassan elveszítünk? – Kiresné Vincze Ilona parapszichológus, szakíró, reiki mester cikke.

Amikor túl gyors lesz a világ

Világunk elképesztő gyorsasággal változik. Körülöttünk már semmi sem állandó, és ez aggasztó eredményeket hozhat. A 64 év, amit eddig itt töltöttem, mindig tartogatott valami meglepetést, de az idő még sohasem rohant ennyire, és ezt mások is így gondolják. Vége a nyárnak, mindjárt újból karácsony lesz, főhet a fejünk az ünnepi lakoma, ajándékok, fenyőfa miatt. Semmi nem olyan, mint az én gyermekkoromban volt, sokkal gyorsabb és személytelenebb.

Persze nem is azt várom el, hogy megragadjunk egy szinten, a múltban éljünk, de ami itt folyik, az már nem is emberi léptékű dolog. 5 vagy 6 évesen láttam először TV képernyőt! Előtte a rádiót hallgattuk, semmi más nem volt.

Körénk nőtt képernyők

Most már okos televíziókon szörfözünk, sok csatorna között választhatunk, tulajdonképpen bármikor elérhetünk izgalmas filmeket, vannak, akik egy nap alatt végig is néznek hosszú sorozatokat, benn a lakásban fekve bámulják egész nap a képernyőt.

Rengeteg a gyerekműsor is, bármikor elérhetők, úgyhogy ha unják a gyerekkel való foglalkozást, leültetik a készülék elé, és hadd nézze, ameddig jól esik neki. A TV előtt ülve szórakozik az emberiség, meg se kell mozdulni, csak némi rágcsálnivaló kell, meg innivaló, kényelmes fotel, vagy kanapé, és máris mindenki boldog.

Emiatt aztán el is marad a mozgás, a szabad levegőn való séta, kirándulás, a gyerekek szeme elromlik, elkényelmesednek, álomvilágban élnek. Ám a TV még elmegy, ha közbeiktatnak szüneteket, játszanak, sportolnak, kertészkednek, mozognak az emberek.

Telefon a kézben, a zsebben, a kapcsolatainkban

Ami szerintem ennél is kétségbeejtőbb, az az, hogy a mobiltelefon nélkül már létezni sem tud az emberiség. Nem is olyan régen még a vezetékes telefonért kellett harcolni, nekünk nem is volt, csak 30 éves koromban vezették be a lakásba, és hogy örültünk neki.

A mobilozás ma már óriási üzlet, állandóan új fajta készülékek jelennek meg a piacon, már minden elérhető rajtuk, internet, bank, játékok, közösségi oldalak stb. A méretek is folyton változnak, egyszer a kisebb mobil, egyszer a nagyobb a divat.

Kapcsolat vagy csak kapcsolódás?

Utazás közben figyelem az embereket, szinte kivétel nélkül a telefonba temetkezik mindenki! Ez azt eredményezi, hogy nem figyelnek egymásra, elmennek minden jó dolog mellett, főként ha még gyaloglás közben is azt nyomkodják. Nem beszélve a sok balesetről, amit ez a tevékenység okoz. Egyszerűen eltűnnek szép lassan a személyes emberi kapcsolatok, beszélgetések, ismerkedések.

Számtalanszor vagyok tanúja annak, hogy anyukák a babakocsis gyerek kezébe adják a telefont, hogy azt nézze, nehogy beszélni vagy foglalkozni kelljen a kicsivel. Ez nagyon szomorú…

Mi történik, ha eltűnik a kütyü?

Sok-sok évig vezettem nyári táborokat. Be kellett tiltanom a mobilozást, mert állandóan probléma volt, elveszítették, folyton azon lógtak, a tábor nem erről szólt. Hát lett is ebből „haddelhadd”, mobil nélkül a gyerekek unatkoztak, pedig próbáltam minden percüket lekötni jó programokkal.

Sokan is jöttek, pont amiatt, mert mindig csináltunk valami újat, utazgattunk ide-oda, ritkán volt némi szabad idő, amikor egymással kellett játszaniuk. Telefon nélkül nem bírták ki, főként a nagyobbak.

Komoly függőség ez már, és nagyon fiatal korban kezdődik. Ezek a kütyük elveszik az energiát és időt minden más egészséges tevékenységtől, nem is szólva a társasági életről.

És akkor megérkezett a mesterséges intelligencia

De mindez még semmi! Amitől a legjobban tartok, az a mesterséges intelligencia! Sajnos valóra kezd válni a régebbi sci-fik állandó témája, hogy a mesterséges intelligencia átveszi a hatalmat felettünk. Már meg is tette!

Csak kapkodom a fejem, mi mindenre használják, mi mindent tudnak vele elkészíteni, megkomponálni, megírni stb. Az emberek lassanként elveszítik a gondolkodási képességüket, kreativitásukat, kézügyességüket, sőt a beszéd- és íráskészségüket is.

Az autókban sem kell már a térképet nézegetni, csak beírjuk a helyadatokat, és már követjük is, amit egy gépi hang meghatároz. Már dolgozatok megírására is használják a fiatalok, ez elképesztő! Művészek sem igen festegetnek, inkább a számítógép rajzol helyettük, igen, gyönyörű dolgokat… amiből hiányzik az ember.

Mi marad meg belőlünk a gépek között?

Körülöttünk lassanként minden művé válik, elveszítjük az összes tulajdonságunkat, ami emberré tett bennünket. Már nem lehet hinni semmiben, az interneten mindent meg tudnak oldani, összemásolni, fiatalítani, öregíteni, széppé tenni… Semmi sem eredeti, mindent gépek alkotnak meg.

A fejlődés ára: saját magunk elveszítése, testünk megnyomorodása, elbutulás, állandó gyanakvás, mert nem bízhatunk semmiben és senkiben, félelmek, elkényelmesedés, elhízás, a szem megbetegedései, látásromlás, gerincbetegségek, nagyon sok más betegség megjelenése, olyanok, amikről még én soha nem is hallottam.

A világban most soha nincs csend, mindig van valami zaj, valami sugárzás, az elektromos készülékek fényei állandóan világítanak, éjjel és nappal.

Egy kattintással mindent megkapunk?

Az emberek nem vesznek már könyveket, nem keresgélnek könyvtárban, mert egy kattintással minden információ elérhető a neten. Az írás is egy felejthető tevékenység lett, mindent géppel készítünk el, levelezgetünk egymással, a helyesírás rovására, mert nem számít, hogy lemarad egy vessző vagy egy pont…

Saját magamon tapasztalom ezt a negatív dolgot, régebben rengeteget jegyzeteltem, minden elemzést kézzel írtam, mára már én is elkényelmesedtem, és számítógépen írogatok.

Néha elkap a hév, hiányzik a kézzel írás, hát nehezen megy már! Pedig nagyon fontos tevékenység ez, az agy egészsége szempontjából, nem szabadna elhanyagolni!

A saját gondolat újra érték lesz

Sorolhatnám még a fejlődést, ami a vesztünkbe sodor bennünket, de nem akarok senkit megijeszteni. Tudom, nem élhetünk kihívások nélkül, mert az is hozzátartozik az emberi jellemhez.

Mindig kutatunk, keresünk valamit, feltalálunk ezt-azt, de soha nem számolunk a következményekkel. Aztán, ha baj van, mindenki mossa kezeit, felelős soha nincsen.

Ezért hát figyeljünk oda a mi kis mikrovilágunkra, amit a családunk alkot, szabjunk határt a TV-zésnek, mobilozásnak, internetezésnek, videojátékoknak! Ha tehetjük, inkább gondolkodjunk, alkossunk, de a saját intelligenciánkkal, nem kell félni, hogy lemaradunk mások mögött. Egyre nagyobb érték lesz a saját gondolat, saját alkotás, kreativitás.

Kiresné Vincze Ilona
parapszichológus, szakíró, reiki mester
(személyiségelemzés, gyereknevelési és párkapcsolati tanácsadás
a numerológia, kronobiológia, asztrológia segítségével,
Bach-virágterápia, reiki kezelések, képzések, egyedi kártyakirakások)
Bejelentkezés: +36 (30) 570-3449 és szamdoktor@gmail.com