Ön is keresi a kifogásokat, ha a futásról lenne szó? Mi a véleménye egy könnyű sétáról? A legújabb kutatások szerint az ember az összes állatfajnál kevesebb energiát használ fel gyalogláskor, a futás viszont számunkra nehezebb.

Amerikai és német kutatók önkéntesek mozgását vizsgálták egy futógépen. Háromféleképp kellett gyalogolniuk, illetve később futniuk: bokára, talppárnákra, majd végül lábujjakra érkezve. Oxigénmaszk segítségével mérték a résztvevők oxigénfogyasztását, amiből az energiafelhasználásra lehetett következtetni. A hírt a Journal of Experimental Biology című folyóiratban közölték, amely a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.

A Utahi Egyetem biológusa, David Carrier szerint az emberi láb sarokjárásra terveződött, míg az állatvilág sprinterei, mint a gazellák, az őzek, a lovak vagy a kutyák a lábujjaikra, illetve ujjpárnáikra érkeznek. A sarokjárás által a test kevésbé mozog függőleges irányban, súlypontja a vízszinteshez közel marad, így pedig a lábtő-, térd-, csípő- és hátizmok jelentős mennyiségű munkát takarítanak meg.

Az eredmények arról tanúskodtak, hogy a talppárnákra való érkezés 53%-kal, a lábujjra érkezés pedig 83%-kal több energiát igényel, mint a sarokjárás, mivel a talppárnákra való érkezés minden egyes lépésnél lefékezi a testet, míg a sarokjárás nem okoz ilyen törést a mozgásban.

Az optimális emberi energiafelhasználás azonban csak a járásnál működik. Futás közben nincs az érkezés pontjától függő energetikai különbség. A hivatásos sprinterek gyakorta csak talppárnáikra érkeznek, de ha sarokra érkezünk, akkor is villámgyorsan továbbgördülünk a testsúly zömét viselő talppárnákra – a talaj ellentétes irányú nyomása miatt. Ezért is égetünk el több energiát és fogyunk könnyebben, ha futunk, de már a napi sétával is sokat tehetünk önmagunkért.

Fusson az, akit kergetnek!

Valószínűleg ezt gondolta az a brit úriember is, aki meglepő módon akarta kímélni magát a kutyasétáltatással járó megterheléstől. Paul Railton autóban ülve kísérte inkább négylábú kedvencét, amikor futtatni vitte. Az urat egy kerékpáros kapta lencsevégre, amint éppen kutyája mellett araszolt autójával egy vidéki autóúton. A pórázt a leengedett ablakon keresztül tartotta, miközben az eb az autó mellett loholt. A kihágásért 66 font bírságot kellett fizetnie, és 3 rossz pontot kapott, ám a bíróságon így védekezett: „Sokan futtatják így a kutyájukat!” A gazdi ügyvédje kijelentette, hogy védence nem normális, ha így sétáltatja az állatot. „Nem csupán őrültség, de lustaság is, a legmagasabb fokon!” – hangzott a bírák ítélete. Valószínűleg kapnia kellett volna egy receptet is – mozgásra!

Gyakran éppen azért ajánlják az embereknek az ebtartást, hogy leküzdjék a lustaságot, és többet mozogjanak. Ezek szerint ez sem működik minden esetben. Elképzelhető, hogy Paul a képen látható hölgy könyvéből olvasta a tanácsot. Hazánkban is elindult tavaly a „Nincs DE!” című kampány a mozgás és a helyes táplálkozás ösztönzésére. Reméljük, hogy többen inkább a kampányban vesznek rész, és nem az angol úr példáját követik…

 (Forrás: Altenergia.hu – Az ember járása a legtakarékosabb; Not So ‘Fine’ Day For a Walk!, angolból fordította: G. Á.)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről