Sugárzó gyógynövények?

Egyes gyógynövényekről az a hír járja, hogy „gyógyító” rádiumsugárzásúak. A Natúrsziget szerkesztőségének felkeltette érdeklődését ez a titokzatos sugárzás. Gondoltuk, járjunk hát utána és derítsük ki, valóban így van-e? Tényleg sugározhatnak egyes gyógynövények, és ha igen, jó-e ez nekünk?

Gyógynövényekkel foglalkozó internetes oldalakat böngészve én magam is hamar rátaláltam erre a rejtélyes „sugárzó” érdekességre. A korpafűfélék (Lycopodium clavatum) és a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) esetében is több helyen megemlítik a „gyógyító” rádiumsugárzást, de felmerül a kérdés: valóban gyógyító lenne ez a sugárzás egy emberi fogyasztásra szánt növényben? Jó-e nekünk, ha rádiumtól sugárzik egy gyógytea?

Rádium, a ritka fém

A rádium fehér színű, rendkívül ritka radioaktív nehézfém. Tiszta fémrádiumból igen kevés található a Földünkön. A világ fémrádium készlete becslések alapján csupán 5,5 kg. Ez lenne a szóban forgó növényekben? Igen kevés az esélyünk, hogy néhány száz forintért ilyen értékes kincshez juthatnánk a fitotékákban. De akkor mi sugározhat benne?

Természetes körülmények között elsősorban a talajban jelen lévő uránérc radioaktív átalakulása során keletkező, úgynevezett rádiumizotópokkal találkozhatunk. Összesen 28 rádiumizotóp ismert, és ezek közül a természetben leggyakoribb a Ra-226 nevű sugárzó rádiumizotóp. Ennek az izotópnak1600 év a felezési ideje, ami azt jelenti, hogy a szárított gyógynövényben és egyéb élelmiszerekben esetlegesen jelen lévő radioaktív Ra-226 atommagok száma 1600 év alatt csökken a felére. Ugyan kinek lenne ideje néhány ezer évig kevergetni egy gyógyteát, míg elillannak belőle a káros összetevők?

Valóban sugároznak-e az említett gyógynövények?

Miután több, gyógynövényekkel foglalkozó írásban is megemlítik a fenti gyógynövények rádiumtartalmát, gondoltuk, tegyünk egy próbát. Zsebre vágtunk egy Geiger-Müller számlálót, és irány a közeli gyógynövény szaküzlet. Az ajtón belépve kedvesen fogadtak, és csak a bejárat fölé erősített szélcsengő szólat meg, a kis mérőműszer csendben lapult a kabátzsebben. Így megnyugodva, a gyógyteák széles választékából teljes biztonságban válogathattunk, és hamarosan megleltük a kérdéses növényekből készült szárítmányt rejtő zacskókat is. Pár perccel később néhány ezer forinttól megszabadulva, egy teletömött táskával térhettünk haza.

Kezdődjön a vizsgálat! Gondoltuk, esetleg ráakadhatunk a radioaktív anyagok bomlását kísérő sugárzások egyikére. Először megmértük a pillanatnyi háttérsugárzást, majd betápláltuk a kis masinánkba, és ezután elvégeztünk a korpafüvet és a gólyaorrt rejtő tasakocskák vizsgálatát. Az eredmény egy kicsit lehangoló volt. Nyomát sem találtuk a „gyógyító” sugaraknak. A külsőleg alkalmazott, gyógyfűvel töltött párnácskák esetében biztosan nem ez a növény gyógyhatásának titka. Mérési eredményünk ellenére azonban mégis elképzelhető, hogy igen csekély mértékben ugyan, de tartalmazhatnak rádiumot a különféle gyógynövények, élelmiszerek, ásványvizek. Ennek kimutatásához viszont már laboratóriumi berendezésekre van szükség.

Mit érdemes tudni a rádiumról?

Ismerkedjünk meg egy kicsit jobban ezzel a radioaktív elemmel! A rádiumot 1898-ban Marie Curie fedezte fel, majd követően széles körben kezdték alkalmazni a gyógyászatban és az iparban. Akkoriban sokan csodatévő szernek tartották, és hamarosan beépült a mindennapok fogyasztási termékeibe. Készült rádiumtartalmú fertőtlenítő hatású fogkrém, szappan, és még sok egyéb készítmény. A rádiumsókat fluoreszkáló tulajdonságuk miatt órák világító számlapjának festéséhez használták.

Ahogy azonban az éremnek is két oldala van, úgy hamarosan a rádiumról is kiderültek más tulajdonságok. „Ha valaki hosszabb ideig dolgozik, fogalakozik vele, fejfájást kap, vérmérgezés állhat elő, a kezei kisebesednek tőle” – olvasható egy, az 1900-as évek elejéről származó írásban.

Később Marie Curie megbetegedése és halála (csontvelőrák) felhívta a figyelmet ennek az elemnek a mérgező tulajdonságára, és nem sokkal később már számos munkahelyi megbetegedésről is egyértelműen kiderült, hogy a rádiumnak voltak tulajdoníthatók.

Repkedő magocskák – avagy a titokzatos rádiumsugárzás

Radioaktív bomlás során alapvetően háromféle sugárzás keletkezik: alfa, béta és gamma. A rádium izotópja, miközben egy másik elemmé alakul át, radioaktív sugárzást bocsát ki magából. Hogy érthetőbb legyen, képzeljünk el egy kosár narancsot, amelyben a gyümölcsök igen érdekes tulajdonsággal rendelkeznek. Varázsnarancsok. Miközben figyeljük a kosár tartalmát, észrevesszük, hogy az egyik narancs furcsán kezd viselkedni. Mocorogni kezd, remegni, majd hirtelen a közepéből kirepül egy apró magocska, és varázsütésre fényesen világító citrom lesz belőle. Miközben fogynak a kosárból a narancsok, különféle gyümölcsök jelennek meg, a kosár körül pedig repkedő magok és apró porszemcsék záporoznak, ezt a csodát pedig fényes villanások világítják meg. Ez bizony a valóság!

Valami hasonló történik a Ra-226 izotóppal is, csak számunkra láthatatlanul parányiak ezek a részecskék. Úgy 1600 év alatt a fele átalakul radongázzá. Eközben a radioaktív bomlás során alfa- és gamma-sugárzás lép ki belőle. A narancsból kirepülő apró magocskák jelentik az alfa-sugárzást, az apró repkedő porszemek a béta-sugárzást, a fényesség pedig a gamma-sugárzást

Szervezetünk és a sugárzás

Sok ember, amikor meghallja ezt a szót, görcsbe rándul a gyomra, és rögtön eszébe jutnak az atomenergia iparban bekövetkezett balesetek, a második világháborút lezáró, Japán elleni atomtámadások. A csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa és a hadipari kísérletek káros, sok esetben halálos hatásairól mindenki hallott már.

Kevesen tudják viszont, hogy körülöttünk kisebb-nagyobb mértékben minden sugároz. Természetes radioaktív sugárzás a nap 24 órájában folyamatosan éri a szervezetünket. Radioaktív elemek találhatóak a talajban, az ivóvízben, a belélegzett levegőben, sőt még az elfogyasztott élelmiszereinkben is. A világűrből pedig folyamatosan kozmikus sugárzás éri testünket, hasonlóan a nap fényéhez. E sugárzások nélkül ki sem alakulhatott volna az élet.

Alfa, gamma

A legnagyobb roncsoló erővel az alfa-sugárzás rendelkezik, károsító hatása 20-szor erősebb, mint a gamma-sugárzásé. Nagy energiáját viszont igen hamar elveszíti. Levegőben csak néhány cm-t képes megtenni. Áthatoló képessége igen csekély, már a bőrünk legfelső rétegén, az elhalt hámsejteken sem képes áthatolni, így tehát külsőleg szinte veszélytelen. Egy csupán alfa-sugárzású tárgyat akár a kezünkben is tarthatnánk. A szervezetbe kerülve lenyeléssel, belélegzéssel, bőrön át felszívódva azonban már nagyon komoly veszélyt jelenthet!

A rádium-226 alfa-sugárzással bomlik, gyenge gamma-sugárzás kíséretében. Szervezetünkbe kerülve és ott felhalmozódva komoly megbetegedések okozója lehet. A kalciumhoz hasonló viselkedésének köszönhetően a csontokban, elsősorban a gerincben és az ízületekben rakódik le, és csak igen lassan ürül ki. Biológiai felezési ideje 45 év. A felhalmozódott rádium csontdaganatokat, leukémiát okoz, de a lágy szövetekben kialakult rák is összefüggésbe hozható a beépült rádiummal, amihez a különféle külső sugárzások is hozzájárulhatnak.

Élelmiszerek, ivóvizek, és természetesen a gyógyteák esetében is ezért jelenthet problémát a vonatkozó egészségügyi határértékeknél magasabb rádiumtartalom. Ha a korpafű és a gólyaorr magas rádiumtartalmú lenne, komoly gondot okozhatna a szárított porának, spóráinak belélegzése, vagy a belőle készült főzet rendszeres, nagy mennyiségben történő fogyasztása.

Radioaktív növények és sugárzó méhkaptárok

Hogyan kerülhet a gyógynövénybe radioaktív szennyezés? Alapvetően kétféle úton. A növény az anyagcsere folyamatai során természetes eredetű rádiumot és egyéb radioaktív elemet vehet fel a talajból, illetve a különféle környezetszennyezések hatására a szennyezett levegőből, a talaj közeli szennyezett vizekből kerülhet radioaktív elem a növénybe.

A növények rádiumtartalma tehát alapvetően a talaj rádiumtartalmától függ. Azokon a területeken, ahol a háttérsugárzás értéke alacsony, a szárazföldi növények rádiumtartalma is alacsony; magas háttérsugárzású területeken ellenben magasabb rádiumkoncentrációt található a növényekben.

Érdekesség, hogy a mohafélék az átlagosnál nagyobb mértékben képesek felhalmozni magukban ezeket a káros anyagokat. Így elképzelhető, hogy amennyiben például a korpafű magas rádiumtartalmú talajon terem, és ráadásul a környezete is szennyezett, akkor más növényekhez képest kissé magasabb lesz a rádiumtartalma is.

További érdekesség: egy terület szennyezettsége jól kimutatható az ott termelt méhészeti készítményekben is. Tudósok, kutatók éppen ezért úgynevezett bioindikátorokként vizsgálják a mohaféléket és a méhkaptárokat, és az így kapott eredményekből következtetni tudnak az adott terület szennyezettségére. Ezért kiemelten fontos, hogy csak tiszta területen gyűjtött, megbízható forrásból számázó gyógynövényeket és méhészeti termékeket vásároljunk!

Almásy Zsolt
radiesztéta, biotérenergetikai szakember
Életmód-tanácsadás