Az ájurvéda és az ízek (1.)

Lehet, hogy abban nem tud megegyezni a világ, hányféle alapíz létezik, de a legtöbb ember számtalan izgalmas aromát érez, melyek érdekesebbé, élvezetesebbé tehetik ételünket. Némelyiket kedveljük, másokat nem szeretünk vagy kifejezetten kerülünk. Az ájurvéda – az élvezeti értéken túl – ismeri az ízek gyógyító, kiegyensúlyozó, egészségmegőrző hatását is, és tudja, hogy a szervezetünknek mindegyikre szüksége van, bár különböző mértékben.

Négy alapíz?

Ma négy alapízt tartanak számon: édes, sós, savanyú, keserű. A régi görögöknél hétről olvashatunk, az említett négyről, valamint a csípős, a fanyar és a csípősen fanyar ízről. A japánok vizsgálják az umamit, ami talán pikánsként fordítható, a fehérjeérzékelésben résztvevő receptorok által érzékelhető íz, a franciák a zsírt érzékelő receptorokat kutatják. Kínában az ötödik alapíz a fémes, Indiában pedig hat íz szerepel a leírásokban.

ÉdesAz alapízekből tevődik ki az a számtalan kombináció, amely annyira változatossá teszi ételeinket, italainkat. Rengeteg szavunk van rá, hogy kifejezzük, mit érzünk a szánkban: gyümölcsös, keserédes, maró, lágy, erős, savanykás, fanyar, érett, fűszeres, pikáns stb. Az étel élvezete azonban nem csak a szájban játszódik le, az ízérzetek szorosan kapcsolódnak az illatérzékeléssel és a vizuális élménnyel is.

Sokféleképpen kifejezhetjük megelégedésünket: ínycsiklandó, ízletes, jóízű, finom, aromás, zamatos. A zamat az állag, a hőmérséklet, a textúra és az íz együtteséből áll. Az íz, a zamatosság azonban nem csak kémia és fizika, élvezetében múltbéli tapasztalataink is szerepet játszanak. Ha eszünkbe jut nagyanyánk sütije, összefut a nyál a szánkban, vagy undorodunk valamitől, amit ránk erőltettek vagy betegség idején fogyasztottunk. Van olyan étel, amelyet nagyon kedvelünk, mert szerettünkkel rendszeresen fogyasztottunk. Léteznek olyan élelmiszerek, melyekre, ha ránézünk, máris vágykeltők, pláne, ha eszünk belőlük – és nem csak az evés vágyát keltik. Az ízek érzelmeket válthatnak ki, s az érzelmek sóvárgást valamilyen ízre. Tehát az ízlelésben a test, az agy és a lélek is részt vesz.

Elrontott ízlés

Bár ízlelésünk nagyrészt öröklött, bizonyos betegségek ronthatják. Magunk is eltorzíthatjuk, sőt tönkretehetjük családunkét, gyermekeinkét. Az ízlés az ízlelésben leginkább szokás kérdése. Mára a túlzott sózás és rengeteg édes (cukor) fogyasztása a jellemző, a többi íz a sutba került. Olyannyira, hogy sokan nem tudnak különbséget tenni, illetve alig-alig érzékelik az egyéb alapízeket, illetve a kifinomultabb variációkat. Teljesen eltompult az „érzékelőkéjük". Pedig ezeknek az aromáknak nemcsak az élvezete remek, hanem jelentős gyógyhatásuk is van. Az európai országokban is használják a savanyú és keserű ízeket, például az emésztés javítására vagy étvágygerjesztőként.

SósVizsgáljuk felül az ízlésünket, mennyire került a megszokás rabságába, mennyire torzult el. Ahhoz, hogy újra igazán érezzük az ízeket, fejlesszük az érzékelést, nem árt méregtelenítést végezni (lásd: Tisztító eljárások Indiából) vagy böjtöt tartani (lásd: Az ájurvédikus böjt 1, 2.), és utána csak fokozatosan, lassan adagolni, kis adagokban a sót, cukrot.

„Tanuljuk” újra a természetes ízeket!

Próbáljuk megérezni a természetes ízeket, hiszen a zöldségek, gyümölcsök is tartalmazzák ezeket. Meg fognak lepődni, hogy az új, megtisztult érzékeléskor milyen erős, domináns vagy összetett, finom és különleges ízekkel lehet találkozni, ízfokozók és mértéktelen cukrozás nélkül is. (Az édesítők köre sem könnyű eset, hiszen becsapják a szervezetet, mert jelzik az édes ízt, de a hozzátartozó energiát, szénhidrátot nem nyújtják, ezért a szervezet követeli a magáét és túlfogyaszt.)

A természetes ízlésünket és vágyódásunkat valamilyen étel (íz) után ne nyomjuk el, mert ha nincs elkorcsosulva a fogyasztásunk, és nem csak pillanatnyi vágyainkat akarjuk beteljesíteni vagy szokásunk rabjaként bekapni ezt-azt, akkor szervezetünk tökéletesen jelzi, miben szenved hiányt, s ezzel akár komoly betegségeket is megelőzhetünk. Ehhez azonban ténylegesen fel kell ismernünk igazi szükségleteinket.

SavanyúEgyoldalú divatirányokat se kövessünk, hiszen sóra és cukrokra testünknek feltétlenül szüksége van, ezeket ne irtsuk hát ki teljesen az étrendünkből. A mértékletesség, tudatosság és a változatosság (rugalmasság) az, ami egészségessé tehet.

Az ájurvédikus íz fogalma

Indiában a rasa szó (magyarul: íz) számtalan jelentést hordoz. Jelent a tényleges íz értelmezésen túl, többek közt lényeget, nedvet, jelez nagyrabecsülést, műélvezetet, kifejezi a keringést és az elevenséget is. E sokféle tartalom is érezteti velünk, milyen nagy jelentőségük van az ájurvédikus gyógyászatban az ízeknek. Azt állítják, amely étel nem ízletes, az nem is használ, nem táplál. A táplálkozást tekintik a betegség-megelőzés egyik legfontosabb eszközének, de a betegségek gyógyításában is nagy szerepet játszik.

Az ízeknek azonban nemcsak élvezeti értékük van, hanem gyógyító hatásuk is. Az íz tájékoztat a növény energetikai tulajdonágairól. A különböző aromák különböző hatást, hatásokat váltanak ki. Az ájurvédikus orvoslásban alapvető a növények ízének, ízeinek alapos ismerete, valamint a betegség típusának megállapítása és az egyéni testalkat (vata, pitta, kapha) felismerésének tudománya. Az általuk megnevezett hat fő íz (édes, sós, savanyú, keserű, csípős, fanyar) az öt elemből ered (tűz, víz, föld, levegő, űr-éter), és két elemnek a kombinációja. A testtípusok szintén két elem variációi (vata: levegő-űr, pitta: tűz-víz, kapha: föld-víz). Legtöbbször olyan ételeket, gyógynövényeket rendel orvos, amelyek csökkentik az uralkodó dósát (testalkat).

A rasák (ízek, kapcsolatok – a szerk.) közvetlenül hatnak idegrendszerünkre, serkentik azt, az érzékeket frissebbé teszik, növelik az emésztési energiát, részt vesznek a lebontási és beépítési folyamatokban, segítik a nyálelválasztást, az epe- és gyomorsav kiválasztást, könnyítik vagy akadályozzák a vizeletkiválasztást és a székelést. A növények, ízük révén, lehetnek hevítő (forró, meleg) vagy hűtő (hideg) tulajdonságúak, nedvesítők (nedves, olajos) vagy szárítók (száraz), nehezítők (nehéz) vagy könnyítők (könnyű).

KeserűA rasák ritkán jelennek meg tisztán a növényekben, de általában egy íz a domináns. Létezik olyan növény, mely öt ízt is tartalmaz. Néha a komplex ízű növények is mutathatnak erős hatást, de legtöbbször veszélytelenebbek és szélesebb körű a felhasználásuk az egy kiemelkedő ízt tartalmazóknál. A teljesen tiszta ízeket inkább az orvoslásban használják erős, célzott hatásuk miatt. Nagyon pontos diagnózist kell felállítani ahhoz, hogy nagy dózisban javasoljanak erős hatású, egy domináns ízt tartalmazó növényt, mert súlyos következményei lehetnek, teljesen felborulhat a szervezet egyensúlya.

Minden étkezésnek mind a hat ízt tartalmaznia kell, természetesen nem egyenlő mennyiségben és túlzásokba esve, hanem arányosan, akár csak egy-egy csipet fűszerként. A keserű és a fanyar nem tartozik kedvenceink közé, azonban nem is kell olyan mértékben fogyasztani, mint például az édesnek számító rizst vagy tejet, de nem hagyható ki az étrendből. Az összes íz fogyasztása harmonizál, valamint csökkenti a sóvárgást, a túl nagy étvágyat, de enyhíti az étvágytalanságot is.

(Folytatjuk)

Andolan
életmód-tanácsadó és terapeuta
természetgyógyászat

Felhasznált irodalom:
http://www.ayurbalance.com/explore_articlesixtastes.htm
http://www.eattasteheal.com/ETH_6tastes.htm
Dr. David Frawley, Dr. Vasant Lad: Gyógynövény jóga (Édesvíz Kiadó)

Bejelentkezés

Videó ajánlatunk

Biofizikai állapotfelmérés felsőfokon
A videóhoz kattintson a képre!

Heti horoszkóp

Heti horoszkóp

Hírlevél fel/leiratkozás

Találkozzunk a Facebookon is!

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés