Az elmúlt hetekben egy újabb lánclevél borzolta a kedélyeinket, mely ezúttal az energiaitalok veszélyeire hívta fel a figyelmet. Ezek az italok kétségtelenül megosztják a fogyasztók véleményét, ezért utánajártunk, mi igaz a leírtakból és mi nem. Vajon valóban a mennyekbe repítenek, vagy inkább pokoliak?

Az energiaitalokról számtalan mendemonda terjeng, és kétségtelenül megosztja a fogyasztókat: valaki esküszik rá, hogy valóban szárnyakat ad, mások sosem innának ilyet saját bevallásuk szerint, megint mások kipróbálják, de a mű íztől nem tudnak elvonatkoztatni. De vajon káros, vagy ártalmatlan, ha ilyeneket fogyasztunk? Az igazságnak megpróbáltunk mi magunk utánajárni. A kapott lánclevelet számos weboldalon és blogon megtaláltuk, és egy szakértőt is megkérdeztünk erről a témáról. A lánclevélben szereplő ital nevét most nem említjük, mert bármelyik energiaitalra vonatkozhatna a leírás, és kiderült, egyébként sem igaz abban a formában, ahogy terjed.

Valóban halálos méreg?

Bizonyára sokan mások is megkapták és olvasták az általunk olvasott lánclevelet, mely egy bizonyos energiaitalról azt állítja, hogy halálos méreg és be kellene tiltani. A levél szerint, ha nem sportolók isszák, vagy alkohollal keverjük akkor bombaként robban a szervezetben és egy misztikusan hangzó vegyület, a glükoronsav-lakton nevét is leírják, mint a „halál koktélját”. A vegyület pontos neve glukono-delta-lakton (GDL), mely az élelmiszer adalékanyagok listáján is szerepel, E575 néven, de a dobozokon glükoronolaktonként tüntetik fel.

Ez egy a természetben is megtalálható természetes, szerves vegyület, mely gyümölcsökben, mézben, és borokban nagy mennyiségben fordulhat elő. Savas tulajdonsága miatt savanykás ízű, de a savanyúsága körülbelül harmada a citromsavénak. A szervezetben cukorrá bomlik, tápértéke azonos mennyiségű cukorral egyenértékű. Élelmiszerek esetén általában cukorból, gombák segítségével állítják elő, vagy szintetizálják. Főként különféle fémek megkötésére, valamint savanyúságot szabályozó anyagként alkalmazzák. Egyes esetekben az élelmiszerek előállítása során alkalmazzák, mert megakadályozza a gépek alkatrészeire lerakódó kalcium és magnézium kicsapódását. Számos élelmiszerben előfordulhat. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Nincs ismert mellékhatása és főként nem halálos.

Egy vegyész szakértő véleménye szerint a glukono-delta-lakton a szervezetben előfordul a kötőszövetekben. A bevitt GDL-t a szervezet gyorsan metabolizálja, nem mérgező anyagokká. A szervezetben a C-vitamin szintézis alapanyaga lehet. Vizes oldatban a GDL egyensúly 20/80 % arányban 2 hónap alatt áll be szobahőmérsékleten. A glukono-delta-laktonnak egyébként fontos detoxikáló szerepe van a szervezetben. A Merck-index (kémiai enciklopédia) a laktont méregtelenítő (detoxikáló) anyagként minősíti. Az agydaganattal és a vietnami háborúval kapcsolatos állításokra semmi bizonyíték nincs, legenda.

Ha nem mozgunk, árthat?

Láthatjuk tehát, hogy egy természetes szénhidrát vegyületről van szó, melyről elképzelhető, hogy némi energiával látja el a szervezetet. Abban talán van némi igazság, hogy mint a cukor, vagy bármilyen más szénhidrát, ha túlzásba visszük a fogyasztását, és nem mozgunk, gondot okozhat. De legfeljebb annyira igaz ez, mint bármely más cukor esetén. A mondás, mely szerint jóból is megárt a sok, igaz lehet bármilyen ételre, italra, hiszen, ha nem mozgunk, csak túl sokat eszünk és iszunk az idővel megárthat a szervezetünknek.

A lánclevél megemlíti azt is, hogy alkohollal valóságos bombaként hat. Ez ismét egy olyan állítás, mely akár igaz is lehet: ha bármit nagyobb mennyiségű alkohollal fogyasztunk, akkor bizony megárthat nekünk, sőt, valóban méreggé válhat. Az alkoholizmusról és a borokról volt már szó nem is olyan régen. Így ezt az állítást némiképpen igaznak is tekinthetjük.

A bika ereje

A lánclevél megemlít egy másik összetevőt, mely valójában igen sok energiaitalban és számos instant kávéban is megtalálható, a taurin (2-aminoetán-szulfonsav). Ez egy nem fehérjeépítő aminosav (pontosabban aminoszulfonsav), melyeket megkülönböztetnek a hagyományos aminosavaktól. Alkoholban nem, forró vízben viszont jól oldódik. Epesavak alkotórésze, ezek hidrolízistermékeinek vizsgálatakor fedezték fel 1824-ben. Kezdetben ökörepéből állították elő (innen származik a neve is, bár egyesek a fizikai teljesítőképességet növelő hatására vezetik vissza a bikára utaló elnevezést), mára szintézise megoldott. (Valószínűleg innen ered az egyik közismert energiaital neve is.) Csecsemők számára esszenciális aminosav. Az anyatejben is megtalálható. Kis mennyiségben a szervezet képes előállítani kéntartalmú aminosavakból (cisztein, metionin), így hiánybetegség emberben nemigen tapasztalható. A szívizom egyfajta megbetegedéséért újabb kutatások szerint a taurinhiány lehet felelős, de ezt még nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Macskák számára nélkülözhetetlen, esetükben az elégtelen bevitel súlyos hiánybetegségekkel jár. Élettani hatása még csak részben ismert. Szerepet játszik a membránokon keresztüli kalcium-áramlás szabályozásában, egyes szövetek (mint a már említett szívizom) normális működésében, az inzulinhoz hasonlóan elősegíti a glükóz sejtekbe áramlását ezáltal nő a fizikai teljesítőképesség, csökken a vércukorszint. Az izmok tartós terhelése csökkenti taurintartalmukat, valószínűleg ennek is része van az izomgörcs kialakulásában. Méregtelenítő és antioxidáns hatással is rendelkezik. Elsősorban állati eredetű ételek tartalmazzák: hal, húsok (főleg bárány) és belsőségek. Nagy mennyiségben tartalmazzák a napjainkban népszerű energiaitalok is (ált. kb. 400 mg/100 ml). Néhány esetben hasfájást, rosszullétet, függőséget okoz. Hashajtó hatású.

Az eddig felsorolt összetevőkről kiderült, hogy nem annyira károsak, mint amilyen félelmetesnek írják le. De akkor mi az, amiért mégsem ajánlott túl sokat és gyakran fogyasztani ezeket az italokat?

Folytatjuk…

(Forrás: Taurin, glukono-delta-lakton)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről