Fokozza a szívinfarktus kockázatát a csípőprotézis beültetése
Akik teljes csípő- vagy térdprotézis-beültetésen estek át, azoknak nagyjából 30 százalékkal nő az esélyük arra, hogy a műtétet követő két héten belül szívinfarktust kapnak – állítják holland kutatók. Mindkét műtét gyakori az ízületi kopásban szenvedőknél, évente világszerte mintegy kétmillió esetben hajtják végre.
„Ez a kutatás alátámasztja, hogy a beavatkozást követő időszakban fokozódik a keringési szövődmények kockázata” – erősítette meg Dr. Arief Lalmohamed a holland Utrechti Egyetemről. „A kockázatfelmérés és a műtét előtti gyógyszeres kezelés csökkentheti a veszélyeket.” Valószínűleg a műtét miatt következik be az infarktus, és bár kimutatták az összefüggést a két esemény között, az ok-okozati viszonyt nem igazolták. A beszámoló az Archives of Internal Medicine-ben olvasható.
A szövődményt okozhatja az altatás utóhatása, a vérveszteség, a ritmuszavarok és az oxigénhiány. „Ezek mellett a műtétre készülődés miatt a beteg eleve stresszes, főleg, ha az esetlegesen felmerülő további problémákra gondol” – tette hozzá Lalmohamed. A kockázatok becsléséhez dán adatokat használtak fel. Több mint 95 000 beteget vizsgáltak, akik 1998 januárja és 2007 decembere között estek át ízületi protézis műtéten. Több mint 286 000 olyan emberrel vetették össze őket, akiket nem operáltak. A műtétet követő két hétben a szívinfarktus kockázata a csípőprotézis esetében 25-szörösre nőtt, míg a térdprotézis esetében 31-szeresre. Hat hét elteltével az abszolút kockázat 0,51 illetve 0,21 százalékra csökkent. Leginkább a 60 év felettiekett fenyegette a veszély, továbbá azokat, akik a megelőző fél évben már átestek infarktuson. Ez utóbbi tényező négyszeresre emelte a kockázatot a műtétet követő hatodik héten.
„Mindig fennáll a keringési szövődmények lehetősége nagyobb operációk esetén” – magyarázta Dr. Arthur Wallace, a San Francisco Veterán Kórház aneszteziológiai osztályának vezetője, aki a cikkhez írt kommentárt. „Az altatóorvosoknak, a sebészeknek és az ápoló személyzetnek preoperatíve kellene csökkenteniük a kockázatot.”
