Az izzadás a test normális reakciója melegre, megerőltetésre és pszichés terhelésekre. Az izzadságmirigyek legfontosabb feladata a test hőmérsékletének szabályozása. Mint minden szervünknél, itt is felléphetnek működési zavarok. A verejtékmirigyek legfontosabb feladata a testhőmérséklet stabilizálása még ingadozó környezeti hőmérséklet esetén is. Az izzadsággal hőt adunk le. Az izzadásnak emellett fontos szerepe van a toxikus metabolikus végtermékek kiválasztásában és a bőr egészséges savpalástjának fenntartásában.

Az izzadást az agy hőközpontja vezérli, mintegy 30 000 hőérzékkelő továbbítja a bőr hőmérsékletéről az információt, s a központ ellenőrzi ezeket és szükség szerint jelet küld a bőrfelület mintegy 3 millió izzadságmirigyének. E mirigyek az egész testfelületen megtalálhatók, különösen sok van a kéz és a láb felületén, a hónaljakban, a fejen, nyakon és a homlokon. Átlagosan napi 200-700 ml sós váladékot választanak ki, rendkívüli erőfeszítésnél körülbelül egy litert óránként.

Az izzadtsággal nemcsak vizet vesztünk, hanem sókat és ásványi anyagokat is. A túlzott mértékű sócsökkenés – pl. forró nyári napokon – a test elektrolit egyensúlyának súlyos problémáihoz vezethet. Aki izzad, annak sokat kell innia, és erős izzadás esetén gondoskodni kell sóbevitelről is.

Miből áll az izzadság?

Az izzadság mindenekelőtt vízből, ásványi anyagokból, nyomelemekből, karbamidból, fehérjékből, zsírsavakból és koleszterinből áll. Az izzadság kezdetben szagtalan, csak amikor a bőrön jelenlévő baktériumok miatt bomlani kezd, akkor keletkeznek erősen csípős anyagok, mint például vajsav, ami a párolgás során a kellemetlen testszagért felelős.

A verejtéktermelés szorosan kapcsolódik a vegetatív idegrendszerhez – ismerjük az érzést, amikor a félelemtől izzadunk, vagy azt a fajta izzadást, amelyet erős ételek fogyasztása okoz. A verejtékmirigyek mellett találhatók szőrtüszők a szemérem- és anális régióban, valamint a hónaljban más verejtékmirigyek is, melyeket illatmirigyeknek nevezünk. Ezeket az érzelmi ingerek aktiválják, mint a szexuális vágy, a harag és a fájdalom, és a nemi hormonok ellenőrzése alatt állnak. A hőmérséklet-szabályozásban ezeknek minimális szerepük van.

A verejtékmirigyek működési zavarai

A verejtékmirigyekében is előfordulhatnak működési zavarok. Attól függően, hogy túl sok, vagy túl kevés izzadság termelődik, beszélünk hyperhidrosisról vagy hypohidrosisról; ha a verejték különösen kellemetlen szagú, bromhidrosisról van szó. Korábban az izzadságtermelés zavarait kizárólag dyshidrosis néven foglalták össze. Ma e jellemzés egy kizárólagosan használt betegségre vonatkozik, melynek okát korábban tévesen a verejtékmirigy zavarának gondolták.

Hyperhidrosis

A verejtékmirigyek alkalomszerű túlműködését majdnem mindenki ismeri – szinte bárki, aki hosszabb ideig nem légáteresztő cipőt vagy zoknit hord, izzad a lába, és szinte minden ember izzad stresszes állapotban. Egyesek azonban hyperhidrosisban szenvednek, ami nem más, mint genetikai hajlam a fokozott izzadásra. Ez különösen vonatkozik a karokra, a tenyérre és a talpra, de elvileg az egész testfelületen lehetséges. Az erős izzadás többnyire kellemetlen szaggal is társul. Az érintettek nem mernek kezet nyújtani, cipőjüket lehúzni, állandóan nedves a hónaljuk és a ruhájuk, piszkosnak és ápolatlannak érzik magukat. A túlzottan izzadó emberekre fokozott lelki nyomás nehezedik, alig mernek emberek közé menni.

Az izzadságmirigyek ilyen túlműködésének okai gyakran ismeretlenek, ördögi kör alakul ki: a stressz és a félelem izzadást okoz, az izzadás pedig megint csak fokozza a stresszes állapotot.

A hyperhidrosis azonban lehet más betegségek kísérő tünete is: a cukorbetegség és a tuberkulózis mellett izzad a beteg malária, pajzsmirigy-túltermelés, bizonyos daganatos betegségek esetén is, sőt bizonyos gyógyszerek bevétele is kiválthat ilyen tünetet. A nőknél a változás éveinek is terhes kísérője az izzadságmirigyek fokozott működése.

A hyperhidrosis kezelése

Kisfokú izzadás esetén segíthet a naponkénti zuhanyozás, a hónaljszőrzet borotválása, természetes anyagból készült ruházat, dezodor. Az enyhe-közepes izzadás esetén izzadásgátlókkal csökkenthetjük a fokozott izzadást. Ezek alumínium-kloridot, hexametilén-tetramint, vagy formalint tartalmaznak. Súlyosabb esetekre vannak gyógyszerek,  melyek az izzadságképződést az egész test felületén csökkentik; ezeknek azonban jelentős mellékhatásuk van, ezért ma már csak ritka esetben alkalmazzák.

Gyengeáramú terápia:
Alapeljárás erős kéz- és lábizzadás esetén. Ennél a kéz- és lábfej sós fürdőbe merül, amelybe gyenge egyenáramot vezetnek. Az áram az izzadságmirigyek bőrfelületre vezető hajszálcsöveit koagulációs fehérjékkel átmenetileg blokkolja, anélkül, hogy a mirigyek károsodnának. Sok beteg esetében ez az eljárás mintegy három hónapig hatásos. Ez az eljárás azonban nem alkalmazható annál, aki egész testén, vagy a hónaljban erősen izzad.

Botox-kezelés:
a botox valójában méreg, a Clostridium botulinum toxinja, ez a baktérium felelős általában az ételmérgezésekért. A hatóanyagot az utóbbi időben főként szépségsebészetben használják. Terápiás kezelésnél az iparilag előállított toxin az idegimpulzusok átvitelét gátolja. A hyperhidrosis (különösen a hónaljizzadás) esetében elnyomja az idegi impulzusokat a verejtékmirigyek felé, és ezzel megszünteti az izzadást. A hatóanyagot nagyon kis koncentrációban, közvetlenül a bőr alatti zsírszövetekbe fecskendezik be. A kezelést legkorábban fél év múlva meg kell ismételni.

Ritkán – és még mindig vitatott eljárásként – operatív beavatkozásra is sor kerülhet, ami a hónaljak izzadságmirigyeinek eltávolítását jelenti, illetve az ‘izzadságidegek’ átvágását a mellkasban, vagy a hastájékon. Ezt az endoszkópos beavatkozást főként az arc, hónalj vagy/és kéz izzadása esetén alkalmazzák.

Egyes betegeknél a pszichoterápiás kezelés segít a betegség jobb elviselésében.

A gyógynövény-gyógyászatban különösen a zsálya ismert izzadságátló hatásáról – ezt azonban hosszabb ideig kell alkalmazni. Bizonyos esetekben az akupunktúra és a homeopátia bizonyult hatásosnak.

Bromhidrosis és hypohidrosis

Nagyon kellemetlen, ha az izzadság különösen erős szagú, ez a bromhidrosis. Az erős szagot az izzadságot lebontó baktériumok okozzák. Az érintettek szociális élete különösen nehéz, és meg kell küzdeniük a pszichikai kísérő tünetekkel is, a munkahelyi és társadalmi elszigeteltséggel.

A büdös izzadás mögött azonban betegség is megbújhat; egyes gyógyszerek is megváltoztatják az izzadság szagát. Ha új tünetként tapasztaljuk az erős izzadságszagot, feltétlenül menjünk orvoshoz. Kezelési eljárásként az egyszerű módszerektől egészen a műtétig számos lehetőség áll rendelkezésre.

A bromhidrosist, amelynél semmilyen más okot nem találtak, bőrgyógyásznak kell kezelnie. Mindenekelőtt borotválni kell a hónaljszőrzetet. Ezt követően alkoholos oldatot kell felvinni. Mivel a hónaljtájék nagyon érzékeny, a kezelést csak óvatosan szabad végezni. Különösen súlyos esetekben az izzadságmirigyet operációval lehet eltávolítani, vagy az izzadságtermelést vezérlő idegkapcsolatokat megszakítani. Ha az izzadásnak pszichés okai vannak, pszichoterápiás kezelés is szükséges.

Hypohidrosis – csökkent izzadás

A csökkent verejtékezés vagy izzadás ritkán kóros. Vannak azonban olyan betegségek, amelyekben a csökkent verejtékképződés a betegség tüneteinek része, és kényelmetlenséget okoz: A nagyon száraz bőr, amely gyorsan öregszik és hajlamos a sérülésre, csökkent könny-és nyáltermelésre, érzékeny a hőmérséklet-ingadozásra. Hypohidrosis jelentkezhet cukorbetegeknél az idegkárosodás következményeként, bizonyos bőrbetegségek esetén, de lehet egyes gyógyszerek mellékhatása is.

(Németből fordította: Koncz László)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről