A csalán talán a legismertebb növény, leginkább gyomként ismerjük. Gyógynövényként minden részét felhasználják. Leggyakrabban a szárított leveleket és a növény szárított talaj feletti részeit alkalmazzák, vizelési panaszok gyógyítására a növény gyökerét dolgozzák fel. A csalán termését vagy „magját” (urticae fructus) csak a népi gyógyászatban használják.

A csalán és levelei gyulladáscsökkentő és vizelethajtó hatásúak. Külsőleg és belsőleg reumás panaszoknál használják, és klinikai vizsgálatok szerint még porckopáskor is hasznos. Belsőleg alkalmazva gyulladásos betegségek, a húgyutak gyulladása, például hólyaggyulladás, irritábilis húgyhólyag és nyálkahártya-gyulladás esetén hatásos.

A csalán gyökerét a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás okozta vizeletürítési zavarok esetén alkalmazzák. A tüneteket csökkenti, de a prosztata növekedését megállítani nem tudja.

A csalánt már az ókorban is említették vizelethajtóként és puffadásgátlóként. Ma a növényt a népi gyógyászatban nemcsak mint vizelethajtót használják, hanem izom- és reumás panaszok, ízületi gyulladás és epeúti betegségek kezelésére, valamint a sebgyógyulást elősegítő és a hasnyálmirigyet stimuláló szerként is.

A csalán termését kizárólag a népi gyógyászatban használják. A termést szétzúzzák, és külsőleg különböző bőrbetegségek, reuma esetén helyezik a szükséges helyre. Belső használatra a termésből kinyert olajat erősítő szerként és helyi vérzéscsillapítóként, valamint hasmenés és epepanaszok esetén alkalmazzák. A homeopátia a friss, virágos növényt csalánkiütés és vesegörcs ellen használja.

Adagolás

A növényt és leveleit elsősorban teaként fogyasztják. Önállóan, valamint sok teakeverék részeként is (hólyag- és veseteaként) kapható. Emellett mono-, vagy kombinációs készítményként cseppek, cukorkák, drazsék és kapszulák formájában is fogyasztható. A gyökér inkább filmtablettákban és egyéb, száraz kivonatot tartalmazó készítményekben lelhetők fel. Az átlagos napi adag 8-12 g csalánlevél vagy 4-6 g gyökér.

Teakészítés

Teakészítésre 1,5 g apróra vágott csalán (1 teáskanál kb. 0,7 g), vagy forró vízzel felöntve, vagy hideg vízbe téve, és rövid ideig forralva. 10 perc elteltével leszűrjük. Vízhajtóként naponta többször ihatunk egy csésze teát.

A gyökérből készült teához durván porított 1,5 g gyökeret (1 teáskanál megfelel 1,3 g-nak) hideg vízbe téve 1 percig forraunk és 10 perc múlva leszűrjük. Meglévő vízvisszatartás (ödéma) miatt öblítéses kezelés nem végezhető csalánlevelekkel. Gyökér esetén jelenleg nincs ellenjavallat. Prosztata-megnagyobbodás esetén orvossal kell konzultálni. Ha vér van a vizeletben, és több mint 7 napon át tartó egyéb panaszok esetén ugyancsak orvoshoz kell fordulni.

Mellékhatások

Csalánkészítmények használatakor nagyon ritkán enyhe gyomor-bélrendszeri tüneteket észleltek. Csalántea fogyasztása után előfordulhatnak egyedi esetekben allergiás reakciók, például bőrirritáció, viszketés, kiütés. A csalángyökér kiválóan alkalmas a hosszú távú használatra, mert káros mellékhatása nem ismert.

(Németből fordította: Koncz László)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről