A fájdalmas sarkantyú kialakulása
A sarkon kialakuló fájdalmas kinövés – a sarkantyú, vagy nevezik saroktövisnek is – csontnövekedés eredménye sarokcsonton, amely kapcsolatban áll a talpi kötőszöveti hártya gyulladásával. Az ebben a rendellenességben szenvedő betegek kb. 70%-ánál jelentkezik csontkinövés, vagyis sarkantyú, ami röntgenfelvételen látható. Minden korosztály érintett lehet.
A sarkantyú különösen gyakori azokon az embereken, akik lábfájdalmat tapasztalnak talpi kötőszöveti hártya vagy izompólya-gyulladás (Plantar fasciitis) miatt. A legtöbb beteg középkorú, azonban minden korosztály képviselői szenvedhetnek ettől az elváltozástól. Általánosan elfogadott, hogy a sarkantyú nem a betegség fő oka, hanem az ok valószínűleg a talpi izompólya irritációja vagy gyulladása.
Reggel jobban fáj
Röntgenfelvételen látható a sarkantyú azon a helyen, ahol a talpi kötőszövet találkozik a sarokcsonttal. A planáris fascia egy sűrű kötőszövet, amely a saroktól a lábfej csúcsáig terjed. Ez a szövet tartja a láb ívét, és futás vagy járás közben elosztja a súlyt a talpon. A talpi kötőszövet állandó intenzív terhelésnek van kitéve.
A talpi kötőszövet gyulladásakor (Planáris fasciitis) a beteg kötőszövete begyullad, amitől azután még az olyan egyszerű tevékenységek is, mint a séta, fájdalmat váltanak ki. A fájdalom intenzitása reggel a legerősebb, és rendszerint egy idő után a kötőszövet kissé megnyúlik, és a fájdalom enyhül. Visszatérhet azonban, ha túl sokáig vagyunk talpon. A saroktövis általában azoknál jelentkezik, akik már régóta szenvednek a talpi kötőszövet gyulladásától.
A gyógyulás kilátásai
A sarkantyú kezelése céljából legelőször a betegnek meg kell gyógyulnia a talpi izompólya-gyulladásból. A sarkantyú, illetve a kötőszövet-gyulladás tüneteitől az alábbi módon szabadulhatunk:
Pihenés. A lábfájdalom és a kellemetlenség enyhítése érdekében kerülni kell a tüneteket súlyosbító tevékenységeket. Például néhány napig abbahagyhatjuk a futást, és próbáljunk kevesebb időt lábon tölteni. A pihenés kiküszöböli az éles fájdalmat és enyhíti a gyulladást.
Jég. Hatékonyan enyhíti a lábfájást. Két vízzel teli műanyag palackot be kell tenni a fagyasztóba, és amikor a benne lévő víz megfagy, lerakjuk a földre, leülünk, és 10–15 percig meztelen lábunkkal görgetjük a palackot oda-vissza.
Gyakorlatok. Számtalan különféle gyakorlat létezik a sarokcsontnál elhelyezkedő szövetek pihentetésére és nyújtására. Itt van néhány közülük:
Forduljon a fal felé, lábakat a váll szélességében tegye szét, és rakja a kezét a falra. A bal lábát vigye hátra úgy, hogy a lábfej maradjon a padlón. A sarokban és a bokában érezze a feszültséget. Mindkét lábbal végezzen 15-20 ismétlést.
Másszon fel a tornapadra, amit jobb, ha a falhoz közel helyez el, hogy legyen mire támaszkodni az egyensúly megtartása érdekében. Vegye le a bal lábát úgy, hogy csak a lábujjai maradjanak a padon, és a talp többi része a levegőben lógjon. Húzza lefelé ennek a sarkát, amíg feszültséget nem érez. Ezt a pozíciót tartsa ki néhány másodpercig, majd végezze el ugyanezt a másik lábbal is. 15-20-szor ismételje meg a gyakorlatot.
Orvosa javasolhat olyan gyakorlatokat, amelyek az Ön konkrét esetében hatékonyak lesznek.
Gyulladáscsökkentők. Ezek a gyógyszerek csökkentik a fájdalmat és megszüntetik a gyulladást. Még a vény nélkül kapható gyógyszerek is megoldhatják ezt a problémát, de néha erősebb, vényköteles gyógyszerekre van szükség.
Ortopéd talpbetétek. Használják a talp kötőszövet-gyulladása tüneteinek és az ezzel járó problémák kiküszöbölésére, köztük a sarkantyúéra is. A talpbetét nem zavarja a normális napi tevékenységet, ugyanakkor enyhíti a fájdalmat.
A fenti módszerek sok betegnél segítenek megszabadulni a talpi kötőszövet-gyulladástól és a saroktövistől. Néhányan javulást észlelnek már ezen módszerek alkalmazásától számított első három hónapban, és a betegek több mint 90%-a egy éven belül tünetmentes lesz.
A talpi kötőszövet-gyulladás és a sarkantyú kiküszöbölésének egyik lehetséges módja, ha már semmi nem vezet jelentős sikerre, az extrakorporális lökéshullám-kezelés, röviden ESWT. Ez a módszer az energiaimpulzusok felhasználásán alapszik, amelyek mikrotraumát okoznak a sarkot körülvevő szövetben. A lökéshullámok beindítják a szövetekben a helyreállítási folyamatot. Az ESWT-t azoknak a betegeknek írják elő, akiknek nem hatottak más egyszerűbb kezelési módszerek, és akik elkezdtek gondolkodni a műtéti beavatkozásról.
A kezelés után mindenekelőtt kényelmes cipőt kell választani a sarkantyú megjelenésének megelőzése érdekében. A cipő méretének megfelelőnek kell lennie, nemcsak hosszában, hanem szélességében is, továbbá a lábfej boltozata megbízhatóan legyen alátámasztva. Végül, továbbra is folytatni kell a gyakorlatokat, mivel ez a legalapvetőbb és leghatékonyabb módszer a lábfej rugalmasságának fenntartására és a kellemetlen tünetek visszatérésének megelőzésére.
Az esetek kb. 5%-ában a fenti kezelések egyike sem hatékony a betegek számára. Ugyanakkor legalább egy évig konzervatív módszerekkel szükséges kezelni, és a páciens csak ezután kezdhet el elgondolkodni a műtét lehetőségén. A műtét előtti nem megfelelő időtartamú és nem elég magas színvonalú kezelés komplikációkat okozhat a műtét után.
A sarkantyú kialakulásának lehetséges okai
A sarkantyú kialakulása mindig sok szenvedést okoz. A betegek rendszerint különböző népi gyógymódok alkalmazásával akarnak megszabadulni eme bajtól, miközben egy tapasztalt ortopéd traumatológus azonnal tanácsot adhatna a sarokcsont-kinövés megelőzése és a fájdalom megszüntetése érdekében.
Egyes betegek úgy vélik, hogy a saroktüske sók lerakódása, amit népi gyógyszerekkel fel lehet oldani. Ez a vélemény azonban helytelen, mivel a sarkantyú egyáltalán nem különféle sókból áll, hanem sarokcsont-kinövés, amelyet egyszerűen lehetetlen feloldani. A sarkantyú úgy áll ki a sarokcsontból, mint egy tüske, és járás közben súlyos fájdalmat okozva mindig meg-megsérül a lágy sarokszövetet, és szinte bármilyen cipőt húzva lehetetlen lesz járni. Ha sarokcsont bármilyen módon megsérül, sarkantyú jelenik meg. A sérülés a sarokcsont gyulladását provokálja, ami a csontszövet növekedéséhez vezet.
A sérüléseknek oka lehet: lúdtalp (a lábterhelés egyenetlen eloszlása), elhízás (megnövekedett lábterhelés), anyagcsere-rendellenességek, szűk cipőben való járás (a sarokcsont hosszú ideig tartó súrlódása), a sarokcsont akut sérülései, keringési rendellenességek a sarokzónában kialakult krónikus artrózis és artritisz (ízületi porckopás és gyulladás).
Amikor valakinek sarkantyúja alakul ki, annak a járás fájdalommal jár. Ez fokozatosan erősödik, és szinte elviselhetetlenné válik. Erre a problémára lehetetlen megfelelő cipőt találni. A fájdalom eltűnik, ha egy ideig nyugalomban maradunk és nem járkálunk. A túlsúlyos emberek szenvednek a legtöbbet, mivel a sarok területén a lágy szövetek sokkal sérülékenyebbek ekkor, mint a soványaknál.
Jelentős szerepet játszik az egyéni érzékenység. Néhány ember talán nem is veszi észre a képződött sarkantyút, mivel egyszerűen nem érzi a fájdalmat. Mások, akiknek sokkal kisebb méretű sarkantyújuk van, szenvednek, nagy fájdalmat állnak ki, ha felállnak, olyan fájdalmat éreznek, mintha egy szöget ütnének a sarkukba.
Megelőzés
A megelőzés az alsó végtag betegségeinek időben történő kezelésén alapul, mivel minden kór, amely a járásban elváltozást idéz elő, sérülést okozva megnöveli a sarokcsont terhelését. A sarkantyú kialakulása megelőzhető a testsúly csökkentésével, a lábak vérellátásának bármilyen javításával (torna, masszázs stb.), kényelmes, közepes sarkú cipő viselésével, ortopédiai betegségek (például lúdtalp) és ízületi betegségek esetén ezek kezelésével.
(Oroszból fordította: Péter János)
Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:
Szűk cipők, magas sarkok – bütykök
