Voltál már úgy, hogy egy mondat hallatán összeszorult a gyomrod, és kúszni kezdett felfelé az az ismerős, szúró, fullasztó, kirobbanni akaró érzés a torkodon? Zsigerből kimondtad, ami benned volt – vagy lenyelted, hogy aztán később, egészen máshol törjön elő. Mi történik ilyenkor közöttünk? És hogyan maradhatunk kapcsolatban, amikor nagyon mást gondolunk? M. Szabó Tünde holisztikus családsegítő terapeuta cikke.

Olvasási idő: 3,5 perc

„Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka…
Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri,
hanem a hallgatás gyöngédségét is.”

(Schäffer Erzsébet)

Egy asztal két oldala

Két ember ül egymással szemben. Az egyik mond valamit. Talán politikáról, gyereknevelésről vagy arról, hogyan kellene élni. A másik még hallgat, de már megváltozott az arca. Kávéillat a levegőben, csésze az asztalon, ismerős hang. Mégis mintha hirtelen megfeszülne a levegő.

Pedig ugyanaz a két ember ül ott, kávéval a kezében.

Keresd az embert

Sokszor nem maga a különbség választ el bennünket, hanem az a pillanat, amikor a másik véleménye mögött már nem látjuk az embert.

Egy mondatból szándékot olvasunk ki, egy kérdésből hozzáállást, a félelem kifejezéséből pedig gyengeséget. Mire észrevennénk, már nem beszélgetünk. Védekezünk.

Pedig az ember és a gondolkodása ennél jóval összetettebb.

A test előttünk válaszol

Testünk hamarabb jelez. A Social Baseline Theory (társas alapvonal-elmélet) abból indul ki, hogy az ember idegrendszere nem elszigetelt lényként „számol” a világgal. 

A megbízható társas jelenlét is alakítja, mennyi veszélyt és biztonságot érzékelünk.

Ha viszont a társas támasz meggyengül vagy eltűnik, ugyanaz a helyzet nagyobb pszichés és fiziológiai terhelést jelenthet.

Amikor elég a jelenlét

Egy támogató társ közelsége fenyegető helyzetekben mérsékelheti az idegrendszer veszélyre adott reakcióját.

Nem, nem oldja meg a másik helyettünk a problémánkat.

Inkább csak ott van.

Van.

Nem vagyunk egyedül

Nem ugyanaz egy nehézséggel egyedül szemben állni, ha van mellettünk valaki. Valaki, akire számíthatunk. Aki néha csak meghallgat, néha csak ránk néz.

Talán ezért fáj annyira, amikor bizonytalan időszakokban haragból, félelemből vagy meg nem értésből elkezdjük lebontani ezeket.

Nem a vélemény tart össze

A Társadalomtudományi Kutatóközpont szerint a minőségi emberi kapcsolatok testi-lelki jóllétünk mellett társadalmi szinten is megtartók: támaszt adnak, növelhetik a megküzdési képességet, és fontos szerepük van a stabilitásban és az összetartozásban.

A nézeteltérés önmagában nem rombolja a kapcsolatokat. Sőt, egy jó vita segíthet még pontosabban megérteni egymást.

Nekem sok ismerősöm van!

Nemcsak az számít, hány ember vesz körül bennünket, hanem az is, hogy van-e köztük olyan, akinek a jelenlétében nem kell állandóan készenlétben lennünk.

Lehet több száz ismerősünk és naponta tucatnyi üzenetünk, miközben egyre óvatosabban mondjuk ki, amit valóban gondolunk.

És lehet egyetlen ember a konyhaasztal túloldalán, akivel nem értünk egyet, mégis tudjuk: nem kell győznünk egymás fölött. Csak lenni egymásnak.

Amikor eltűnik a másik

A baj ott kezdődik, amikor már nem arra válaszolunk, amit mondott, hanem arra, amit feltételezünk róla. Támadást érzek, ezért keményebben felelek. Ő ezt támadásnak érzi, ezért visszaüt. A hangerő nő, a kíváncsiság fogy.

És valahol közben eltűnik a másik.

Lehet valakivel nem egyetérteni anélkül, hogy megszüntetnénk vele a kapcsolatot.

Lehet visszakérdezni, mielőtt ítélünk.

Lehet azt mondani: „Én ezt másképp látom.” Vagy: „Én ettől félek.”

A határ is kapcsolat

Mindez nem azt jelenti, hogy minden kapcsolatot meg kell őrizni, vagy minden bántó szót el kell viselni. A határ is kapcsolat: jelzi, meddig tudunk egymás felé nyitottak maradni úgy, hogy közben önmagunkat sem veszítjük el.

Ahol megmaradt a kölcsönös tisztelet, őrizzük meg a hidat!

Mert amikor elcsendesedik a vita, elmúlik egy válság vagy egyszerűen véget ér a nehéz időszak, többnyire azok maradnak mellettünk, akikkel egy utcában élünk, egy asztalhoz ülünk, és ha kell, tudunk segíteni egymásnak.

Ezért nem az a kérdés, igazunk van-e, hanem az, hogy maradt-e még közöttünk valami ami összetart.

Mert csak mi leszünk itt a végén.

Szemtől szembe.

Egymásnak, vagy egymás nélkül.

M. Szabó Tünde
holisztikus családsegítő terapeuta
+36 70 620 7375
tukrozodesek@gmail.com