További egészségvédő jógalégzések
Idegerősítő légzés
Dinamikus gyakorlat, egyike azoknak, amelyeket nem nyugalmi testhelyzetben, vagyis állva, ülve vagy fekve, de egy helyben maradva, testmozgás nélkül végzünk. Terpeszállásban vagyunk, kilégzés után lassú belégzést végzünk, mialatt a karjainkat, felfelé fordított tenyérrel, vállmagasságig előre emeljük. Ezután a légzésvisszatartás közben az ökölbe szorított mindkét kezünket hirtelen a vállunkhoz rántjuk, majd újból kinyújtjuk, megint visszarántjuk, és ezt még egyszer megismételjük. Végül kilégzés közben a karjainkat ellazítva leeresztjük, és előrehajolva pihenünk.
A gyakorlat akkor hatásos – mondja Yesudian –, ha karjainkat olyan erővel nyújtjuk ki, mintha azokat valami teljes erővel visszatartaná, és nekünk ezt a nyomást kellene legyőzni. Tehát az erőltetéstől lassan és remegve kell a karjainkat minden egyes alkalommal kinyújtani. Ha valakinek sok a háromszori karnyújtás visszatartott lélegzettel, az gyakoroljon kétszeri karnyújtással.
Az idegrendszer ellenálló képességét fokozó gyógyító gyakorlat. A legjobb módszer a kéz és a fej ideges remegése ellen, pszichikai téren pedig a lelkierő fokozódásához vezet, biztos fellépést ad. Az ember az idegerősítő légzés végrehajtása után úgy érzi magát, mintha minden küzdelemre felvértezett volna.
Relaxációs légzés
A teljes jógalégzésből fejlődött ki évezredek során a relaxációs légzés, amelynek a lényegéről már korábban szóltam, hangsúlyozva, milyen fontos szerepük van az időtartamoknak: a belégzés és a kilégzés, illetve a belégzés utáni légzésvisszatartás és a kilégzés utáni légzésszünet időtartamának.
Ha a légzésszabályozás révén szeretnénk csökkenteni a feszültséget és ellazulni, akkor próbáljuk elképzelni, hogy a levegő kilégzésével együtt egyre több feszültséget – és ha van, fájdalmat – távolítunk el a testünkből. Míg a hétköznapi ember egy légzést általában 7-9 másodperc alatt végez el, addig a teljes jógalégzésnél ez 20-30 másodperc, másképp számolva tehát a nem jógázó ember percenként 7-9-szer vesz lélegzetet, míg a teljes jógilégzést végző csupán 2-3-szor. Az is egyértelmű, hogy míg a hibásan légző emberek a tüdejükbe férő levegő mennyiségének csak körülbelül az egyharmadát veszik magukhoz, addig egyetlen teljes jógalégzéssel szinte teljesen megtöltjük a tüdőt, vagyis háromszor annyi levegőt juttatunk be a szervezetünkbe. Ezzel is magyarázható, hogy a rosszul lélegző emberek légzésének ritmusa háromszor olyan gyors, mint a teljes jógalégzést végzőké.
A relaxációs légzés gyakorlója tudatosan arra törekszik, hogy minden egymás után történő kilégzésnél mindig egy kicsit több levegőt távolítson el a tüdejéből, mint az előző alkalommal. Ha emellett folyamatosan növeljük a kilégzés utáni szünetet, akkor még hatékonyabban el tudunk lazulni. A relaxációs légzés alapja tehát a teljes jógalégzés és a hasi légzés. Teljes jógalégzés közben gondosan ügyelünk arra, hogy lassan, kis levegőmennyiséggel lélegezzünk, és a tüdő valamennyi részét bekapcsoljuk a légzésbe. Igyekszünk a kilégzés utáni szünetet egyre tovább tartani, és folyamatosan lassítjuk a légzést, vagyis a kilégzés is egyre tovább tart. Végül úgy érezzük, hogy szinte már nincs is belégzés, csak lassú, egyenletes kilégzés és a kilégzés utáni, nagyon hosszú szünet.
Mindennek következtében ellazulnak az izmaink és a szerveink, csökken a szervezet gázcsereszükséglete. Olyan körfolyamat ez, amelynek során tovább lassul a légzés, és még tovább lazulnak az izmok és a szervek.
