Izgalmas, új módszer: a Butejko-légzés

Cikksorozatunkban a légzés és az egészség bonyolult kapcsolatát járjuk körül. Eddig a légzés élettanával, az egyes orrnyílásokkal, a jógalégzésekkel, a kínai légzéstechnikákkal foglalkoztunk. Végül a főleg az asztmásoknak segítséget jelentő Butejko-légzésről lesz szó.

Dr. Konsztantin Butejko, aki a Szibériai Tudományos Akadémia Funkcionális Diagnosztikai Laboratóriumát irányította, összesen 150-féle betegséget hozott összefüggésbe a légzéssel. Felfigyelt arra, hogy az ősidők óta ismert egészségvédő légzőgyakorlatok közé néhány olyan is tartozik, amely csökkenti a belélegzett levegő mennyiségét, és így vezet gyógyuláshoz.

Erre alapozta a hypoxiás légzéstréning módszerét, amellyel hipoventilációt idéz elő, vagyis a szükségesnél kevesebb levegőt juttat be a szervezetbe. Sikeresen kezelt így olyan problémákat és betegségeket, mint az asztma, a krónikus fáradtság, a légzési apnoe (vagyis légzéskimaradás), a terméketlenség, az immunrendszer gyengébb, illetve hibás működése, az allergia, az elhízás, az anginás fájdalmak és a magas vérnyomás.

Hiperventiláció következtében szén-dioxid-hiány

Butejko elmélete szerint a krónikus hiperventiláció (túl sok oxigén) és az emiatt kialakuló krónikus szén-dioxid-hiány vezet a szervezet védekező reakcióinak beindulásához. Ez a védelmi mechanizmus ahhoz is hozzájárul, hogy a szervezet igyekszik korlátozni a további kilégzést és szén-dioxid-vesztést. Butejko szerint a helytelen légzéssel összefüggő betegségek vagy azért alakulnak ki, mert a krónikus szén-dioxid-hiány befolyásolja a szervezet működését, vagy azért, mert a szén-dioxid-vesztés következtében működésbe lépnek a szervezet önvédelmi reakciói.

Módszerének élettani hátterében a következő meggondolások állnak. Tudjuk, hogy oxigén híján hamar meghalnánk, ugyanakkor nem tudatosítjuk és kevéssé használjuk ki azt a körülményt, hogy nem az a fontos, mennyi oxigént lélegzünk be, inkább az, hogy az oxigént milyen hatékonyan használják fel szervezetünk sejtjei. A folyamat mélyebb megértéséhez vezethet, ha tudjuk, hogy a légzésnek köze van ahhoz, mennyi a szén-dioxid a vérben, és milyen kémhatás (pH) alakul ki a szervezetben a homeosztázis különböző folyamataiban. Ugyancsak kapcsolat áll fenn a légzés és a szöveti oxigénszint, valamint számos biokémiai folyamat között.

A légzéstechnikák többsége és a közvélekedés szerint a mély légzés rendkívül előnyös, mert minél jobban megtöltjük a tüdőnket levegővel, annál több éltető oxigénhez jutunk. Ugyanakkor Oroszországban (illetve korábban a Szovjetunióban) az elmúlt néhány évtizedben végzett kutatások kiderítették: bizonyos betegségekben jelentékeny gyógyító hatást lehet elérni, ha az érintett embereket megtanítják arra, hogy egy ideig kevesebb levegőt szívjanak be.

A cél az, hogy időlegesen csökkentsék a légzés volumenét, így hozzászoktassák a szervezetet a magasabb szén-dioxid-szinthez, javítva ezáltal a hypoxiás, tehát levegőhiányos állapottal szembeni tűrőképességet is. Mindennek eredményeként a Butejko-légzéstréning során az érintettek olyan képességet fejlesztenek ki, hogy jobban fel tudják használni a meglévő oxigént, fenntartani a szervezet egészséges egyensúlyát.

Az asztmások légzése

A légzéssel kapcsolatos leggyakoribb hibás működés az asztmások légzése, amely gyakorlatilag hiperventilációt, tehát túl sok oxigén bevitelét jelenti. Természetesen ezt az állapotot el kell különíteni a szervi tüdőbetegségektől és más bajoktól. Az orvosi kézikönyvekben az olvasható, hogy az asztmás rohamok hátterében az oxigénhiány és a szén-dioxid felhalmozódása áll. Ugyanakkor éppen a légzés esetében – tartja Butejko – gyakran igaz lehet, hogy „a kevesebb több”. Erre a jelenségre már nyugati szerzők is felfigyeltek, akik közül a hiperventilációval foglalkozott például dr. Robert Fried (The Breath Connection) és Dinah Bradley (Hyperventillation Syndrome).

A 20. században végzett kutatások megerősítették, hogy a hiperventiláció, vagyis a túl erős légzés gyakrabban fordul elő, mint korábban gondolták. Vizsgálatok szerint minden tizedik egészséges ember hiperventilál, és ez a százalékos arány még magasabb lehet a különböző krónikus betegségekben szenvedőknél. Ugyanakkor felmerült, hogy a hiperventilációt az orvosok gyakran nem veszik észre és nem kezelik megfelelő módon. A Butejko-féle légzésterápia célja az, hogy ezt a krónikus hiperventilációt ellensúlyozza, és újratanítsa az agyi légzőközpontot a megfelelő légzésre.


Az asztma olyan állapotot jelent, amely a többnyire jellemző hiperventiláció esetén drámai következményekkel járhat. A Butejko-féle légzésterápia szerint az asztma nem más, mint túlnyomórészt a szervezetnek a hiperventilációra adott válasza. Megtanítja az asztmásokat arra, miként csökkentsék a légzésszintjüket, és növeljék a vér szén-dioxid-szintjét, hogy képessé váljanak először ellenőrzés alá vonni az asztmás tüneteket, később pedig megváltoztatni az immunrendszer működését és az asztmára adott gyulladásos választ. Egy Ausztráliában nemrég végzett kutatás kimutatta, hogy a Butejko-módszert alkalmazó asztmás betegek a légzéskönnyítő spray használatát 90%-kal csökkenthették, a szteroidok alkalmazását pedig 30%-kal mérsékelhették, miközben a tüneti skálájukon nem történt rosszabbodás, és javult az életminőségük is.

A Butejko-módszer gyökeresen ellenkezik az asztmáról jelenleg elfogadott orvosi nézetekkel, bár az asztma hátterében álló hiperventiláció felismerése egyáltalán nem új. A tüdőasztmáról írott több könyv szerzője, Herxheimer már 1946-ban a Lancetben írott cikkében összekapcsolta a hiperventilációt az asztmával. Később más kutatók, így McFadden, Sterling, van den Elshout, Clark és mások is kapcsolatot találtak a hiperventiláció, a szén-dioxid-szint és az asztma között.

A túl sok oxigén káros hatásai

A hiperventilációhoz, vagyis a túl sok levegő (oxigén) beviteléhez számos tünet társul, amelyek befolyásolják a szervezet szinte valamennyi szabályozó rendszerét, így az idegrendszert, a keringést, az emésztőrendszert és a légzőrendszert. Sokféle betegség, az orvosok által definiált tünetcsoport összekapcsolódik a légzéssel. Dr. Fried már említett, kiváló könyvében, amely a hiperventilációs tünetcsoportról szól, részletesen felsorolja azokat a betegségeket, amelyek ehhez az állapothoz kötődnek. Megnevezi az epilepsziát, a migrént, az angina pectorist, a magas vérnyomást, a szívritmus szabálytalan voltát, az agyi hypoxiát, vagyis vérellátási zavart, valamint különböző mentális betegségeket és rendellenességeket.

Az élettanból ismert tény, hogy ha a légzéssel túl nagy mennyiségű levegő, illetve oxigén jut be a szervezetbe, akkor túl sok szén-dioxidot veszítünk. Mivel a szén-dioxid és a bikarbonát a szervezet sav-lúg-egyensúlyának (pH) a legfontosabb szabályozói, ez a szabályozás is felborul. Először az úgynevezett légzési alkalózis következik be, később pedig a kompenzáló folyamatok eredményeképpen, a másodlagos bikarbonátveszteség következtében kialakul a metabolikus, vagyis az anyagcserében megvalósuló acidózis. A légzési alkalózist a szöveti hypoxia jelensége kíséri, illetve követi. Ez az úgynevezett Bohr-effektus következménye, ami azt jelenti, hogy amint a szén-dioxid-szint csökkenése következtében a pH lúgosabbá válik, az oxigén erősebben kötődik a vérhez, és nehezebbé válik a felszabadulása, hozzáférhetősége a szövetek számára.

Az alkalózis azt is jelenti, hogy az idegszövet ingerlékenyebbé válik, összehúzódnak az izmok. Csökken az oxigénszint is, ahogy az alkalózisra adott válaszként összehúzódnak a kisebb véredények, romlik a perifériás keringés. Ennek a szöveti hypoxiának a hatásai különösen fontosak az agyban, ahol a hiperventiláció következményeként mintegy 30%-os oxigénszint-csökkenés következik be. Ismeretes ugyanakkor, hogy az oxigénhiány az agyban többféle változáshoz vezet. Ezek olyan állapotok és betegségek kialakulásában játszanak szerepet, mint az epilepszia, a pánikrohamok, továbbá az agy kognitív, felismerő funkcióinak a romlása.

Hasonló sérülékenységet mutat a szívizomzat. Az anginás fájdalom és a szívritmus szabálytalanná válása egyes embereknél ugyancsak összefüggésbe hozható a szén-dioxid mennyiségének csökkenésével, amely a már említett módon és mechanizmus szerint vezet a szívizmot tápláló véredények falának összehúzódásához. Ily módon a szív és a benne áramló vér keringése jelentősen csökken. A szívizomzat ingerlékenyebbé, irritábilissá válik, és hajlamos lesz a szabálytalan működésre. Ezzel is magyarázható, hogy a Butejko-féle légzéstechnikával egyes esetekben jelentősen javítható a magas vérnyomásos betegek állapota, mert a légzésszabályozás hozzájárul a pH-érték normalizálódásához, aminek következtében az artériák falának simaizmai is ellazulnak. Egyes embereknél kimutatható, hogy a magnézium, a kálium és a kalcium hiánya összefügghet azokkal a másodlagos kompenzáló folyamatokkal, amelyek az alkalózis következtében lépnek működésbe. Mint ismeretes, ezeknek az ásványi anyagoknak a hiánya hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához.

A hiperventiláció ugyancsak szerepet játszhat a krónikus fáradtság tünetegyüttes (CFS) kialakulásában, mert kapcsolat áll fenn a csökkent anaerob küszöb, a sejtek energiatermelő központjainak (mitokondriumok) nem megfelelő energiatermelése, illetve az izmokban való tejsav-felhalmozódás között. Sportorvosi vizsgálatokból már korábban kiderült, hogy a túledzett sportolók gyakorlatilag egyfajta hiperventilációs szindróma jeleit mutatják, mert kimerültek szervezetükben a bikarbonát pufferek és csökkent a glutaminszint, vagyis felborult az egészséges pH-egyensúly.


Egyes pszichológusok úgy tartják, hogy éppen a hiperventiláció állhat az idegesség, a nyugtalanság kapcsán fellépő összes fizikai tünet hátterében. Márpedig a hiperventilációt gyakran kiváltja és fenntartja az idegesség, a nyugtalanság és a krónikus stressz. A megfelelő légzés kialakításával a stresszre adott választ is befolyásolni lehet.

A Butejko-féle légzés kivitelezése

A Butejko-módszer lényege, hogy befolyásolja a légzésvisszatartás idejét, ezáltal csökkenti a szén-dioxid-vesztés mértékét.

Fontos eleme, hogy a légzésvisszatartást addig a pontig viszi el, amikor már gyengén, de határozottan, hosszabb időn keresztül érezhető a levegőhiány. Szisztematikus légzésvisszatartást alkalmaz, amely lehetővé teszi, hogy ismét megnőjön a szén-dioxid szintje. Ezzel helyreállítja az egészséges homeosztázist, illetve megtanítja a szervezetet, hogyan szokjon hozzá a krónikus hiperventiláció következtében kialakuló alacsony szén-dioxid-szint normalizálásához.

A csökkentett (hypoxiás) légzés és a légzésvisszatartás nagyon sok betegség esetén segíthet. Ha a szervezetet megtanítjuk, hogy jobban elviselje a hypoxiát, akkor végül arra is képessé válik, hogy tökéletesebben használja fel a meglévő oxigént. Ezzel tisztában vannak azok a sportolók, akik magaslati edzőtáborba mennek, hogy javítsák majd a teljesítményüket az alacsonyabban, a tengerszinthez közelebb megrendezendő sporteseményeken. Hegymászók szerint csodálatos élmény, hogy miután hosszabb időt töltenek nagy magasságban, remek lesz a közérzetük, amikor visszatérnek megszokott életvitelük helyére.

A témával foglalkozó orosz kutató, dr. Asszija Kolcsinszkaja professzor úgy találta, hogy a Butejko-féle terápiával aktiválni lehet a szervezet mindazon kompenzáló mechanizmusait, amelyek a szövetek és a sejtek oxigénellátásáért felelősek. Hozzáteszi, hogy azoknak az embereknek a sejtjei, akik átestek a hypoxiás tréningen, sokkal jobban, hatékonyabban használják fel az oxigént, mint amikor még hiperventilált volt a légzésük.

Terméketlennek tartott nők mégis szültek

Egy amerikai kutató, Rosalba Courtney a Butejko-légzésről írott cikkében érdekes kutatást említ. Ebben több mint háromezer olyan személy vett részt, aki a következő betegségek egyikében szenved: neurózis, tüdőbetegségek, allergia, angina pectoris, nőgyógyászati és bőrbetegségek. Az egyik vizsgálatba 49 olyan, terméketlennek vélt nőt vontak be, aki hypoxiás tréningen vett részt. A terápia lényege az volt, hogy mindennap egy bizonyos időn keresztül oxigénben szegény levegőt lélegeztek be. A szakemberek is meglepődtek, amikor kiderült, hogy a terméketlennek tartott 49 nőből 48 később terhes lett, és egészséges gyermeknek adott életet.

Azok a rákbetegek, akik elsajátították a Butejko-módszert, a továbbiakban jobban viselték a sugárkezeléseket. A Butejko-terápia céljára kifejlesztették az úgynevezett hypoxikátor nevű készüléket, amelynek segítségével oxigénben szegény levegőt megfelelő nyomáson lehet belélegezni. A kezelés naponta kb. egy óra hosszat tart. Ennek során a betegek rövid ideig belélegzik az oxigénben szegény levegőt, később ezt többször megismétlik. Az oxigénben szegény levegő bejuttatásának két időszakasza között a szokásos levegőt lélegzik be a betegek.

A cikksorozathoz felhasznált és ajánlott irodalom:
Dely Károly: Jógagyakorlatok, Új Nap Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1990
Dely Károly: Jóga, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1971
Selvarajan Yesudian: Sport és jóga, Lazi, Szeged, 2001
Selvarajan Yesudian: Jóga hétről hétre, Lazi, Szeged, 2001
B. K. S. Iyengar: Jóga új megvilágításban, Saxum, Budapest, 1999
Baktay Ervin: A diadalmas jóga, Szukits Könyvkiadó, Budapest, 2001
Urbán István, Saáry Kornélia: Qi, avagy az életerő megőrzésének ősi, kínai módja, SPRINT Kiadó és Nyomda, 1990
Roger Jahnke OMD: Secrets of Self-Healing from Chinese Medicine
Chinese Self-Healing Methods for Health

Kürti Gábor

(Vége)

További információ a Butejko-légzésről: www.buteyko.hu

Jelentkezés a szerző budapesti vagy váci természetgyógyászati rendelésére, valamint hét végi öngyógyító és gyógyító tanfolyamaira: kurti.gabor@natursziget.com, (30)-996-2787
A tanfolyamokról részletesen tájékozódhat itt.

Bejelentkezés

Videó ajánlatunk

Biofizikai állapotfelmérés felsőfokon
A videóhoz kattintson a képre!

Heti horoszkóp

Heti horoszkóp

Hírlevél fel/leiratkozás

Eseménynaptár (ma és holnap)

Találkozzunk a Facebookon is!

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés