Média – gyereknek nem való?
A tévéműsorok egyre durvábbak és egyre kevésbé valók gyerekeknek, gyakran napközben is. Különösen fontos odafigyelni arra, mivel tölti a napját a gyerek, főként most a nyári szünetben. Bár sok szülő nem tud állandóan a gyereke mellett lenni, ha lehet, gondoskodjunk arról, hogy ne egész nap tévézzen, unatkozzon.
Egy nemrég közzétett brit kutatás eredményei szerint a nézők úgy látják, az elmúlt tíz évben gyakoribbá vált a szitokszavak használata a televíziós műsorokban, amely meglátásuk szerint nem csak egyszerűen káros, de közvetlenül hozzájárult ahhoz is, hogy a mai fiatalok egyre többet káromkodnak.
Szitkozódás főműsoridőben
A brit Daily Mail megbízásából, az Ipsos MORI által készített felmérés eredményei ellentmondani látszanak a helyi médiafelügyeleti szerv, az Ofcom által nemrég bemutatott, a káromkodás médiajelenlétével foglalkozó kutatásnak. Az utóbbi felmérés szerint ugyanis a nem túl erős szitokszavak használata a médiában széles körben elfogadott, a Daily Mail adatai szerint ugyanakkor a televíziós káromkodást a társadalom jelentős része, különösen a nők és az idősebbek erősen elítélik.
Egyre gyakoribb, egyre sértőbb
A több mint 800 válaszadó részvételével készült Daily Mail – Ipsos kutatás szerint a megkérdezettek háromnegyede elítéli, és károsnak tartja a „csúnya” szavak használatát a médiában, amely 68 százalékuk szerint közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok egyre nagyobb arányban káromkodnak. A tévében látható, hallható szitkozódás káros hatásaival az idősebbek 81, a nők 85 százaléka értett egyet, míg a média fiatalokra gyakorolt negatív hatását az előbbiek 70, utóbbiak 78 százaléka látja igazoltnak. Mindezek mellett tízből nyolc tévénéző érzi úgy, az elmúlt tíz évben egyre gyakoribbá vált a szitkozódás és a káromkodás a televíziós műsorokban. Az 55 évnél idősebbek 86, a nők 82 százaléka értett egyet az állítással. Ráadásul a válaszadók negyede, a nők harmada, az idősebbek 45 százaléka érzett már bizonyos, a médiában elhangzott szitokszavakat saját magára nézve is sértőnek. A kutatás ugyanakkor rávilágít arra is, a tévénézők viszonylag megosztottak abban a tekintetben, hogy az este kilenc óra előtt sugárzott műsorokban probléma-e a káromkodás. Az összes válaszadónak „csak” 48 százaléka értett egyet ezzel az állítással, míg a nők 54, az 55 évnél idősebbek 59 százaléka érzi helytelennek, ha az esti idősáv előtti műsorokban nem oda illő szavak hangzanak el.
A hazai média is követi a „trendet”
Sajnos ez nem csak a brit televízióra érvényes, nálunk is egyre gyakrabban hangzanak el durva szavak a műsorokban és egyre gyakoribbak a durva tettek, jelenetek is. Ez nem csak a fiatalok nyelvhasználatára van káros hatással, hanem nyilvánvalóan a lelkivilágukra is. Gyakori, hogy egyes csatornákat megbüntetnek a nem megfelelő korcsoport jelzés vagy durva jelenetek túl korai sugárzása miatt. Ez elsősorban a kereskedelmi csatornákra érvényes. Az agresszív műsorokra a „Ne a TV nevelje!” című kampány is felhívja a figyelmet, de ez nyilvánvalóan önmagában nem elég. A tendencia a büntetések ellenére sem változik pozitívan.
Nem csak a média felelős
Persze, nem csak a média tehető felelőssé azért, ha a fiatalkorúak nem nekik való műsorokat néznek, vagy durván beszélnek, viselkednek, hanem a szülők és a társak is. A szülők, tanárok sokkal engedékenyebbek, vagy tehetetlenebbek, közömbösebbek a jelenséggel szemben. Sajnos, nem egyszer a szülő nem is tud arról, mit néz a gyermeke és az is csak részleges megoldás, ha eltiltják a gyereket, hiszen közösségben egymástól is „tanulnak”, mivel a barátok, osztálytársak szülei sem egyformán szigorúak. A megoldás talán a következetes nevelésben és kellő odafigyelésben rejlik. Az sem mindegy, hogy a gyerek otthon milyen példát lát-hall. Mielőtt gyermekünkre förmedünk, nézzünk magunkba, tőlünk milyen példát láthatott. Ha biztosak vagyunk abban, hogy jó példával jártunk elől, beszélgessünk vele, és amennyire lehet válogassuk meg, mit nézhet és meddig. Ha lehet, a gyerekszobában ne legyen külön készülék, és nézzünk velük együtt olyan műsort, ami kevésbé ingerlő, beszélgessünk arról, amit láttak. Amikor csak lehet, szüneteltessük a tévézést, számítógépezést, videojátékot és helyette találjunk más, érdekes programokat, szervezzük meg a megbízható felügyeletet.
(Forrás: Gyakrabban káromkodnak a televízióban?)
