7 végzetes pénzügyi nevelési hiba
Ön mire fordítaná pénzét, ha váratlanul nagyobb összeghez jutna? És mit tanít gyermekének? Tudta, hogy a gyermekek jövője sokban függ attól is, hogyan állnak a szülők a pénzügyi nevelés kérdéséhez? A pénzről való gondolkodásmódok és hiedelmek határozzák meg azt, hogy az egyes embereknek lesz-e pénzük az életükben vagy sem és bármilyen hihetetlen, és leginkább 6-14 éves korban, de legkésőbb 21 éves korig dől el.
Ma már a gyereknevelés optimális esetben nem merül ki abban, hogy etetjük, ruházzuk, iskoláztatjuk csemeténket. Jó, ha időben megtanulja kezelni a pénzt is, hogy amikor felnő ne egy örökké adóságokkal küszködő ember legyen belőle. Gondoljunk bele, mit jelent majd a gyermek jövője szempontjából, amikor tovább akar tanulni, felnőttként lakást akar venni, családot akar alapítani, vállalkozást akar indítani, küszködés helyett boldog akar lenni. Ha időben megtanul mindent, akkor a szülő nyugodtan hátra dőlhet, mert már megtanította neki azt a pénzügyi tudást, amire szüksége lesz – de legalább mindent megtett annak érdekében.
Amit az iskolában se tanítanak
A gyerek leginkább a szülei – és a körülötte élő felnőttek példájából és tanításaiból tanulja meg kezelni a pénzt – vagy nem. A felmérések eredményei szerint, ha nem kapja meg a szükséges nevelést 6-14 éves kora között, de legfeljebb 21 éves korig, akkor jó eséllyel vagy csak a saját kárán fogja, vagy soha és küszködni fog egész életében. Manapság még mindig tartja magát a pénzzel és a pénzügyi neveléssel kapcsolatban 7 tévhit, vagy inkább 7 végzetes pénzügyi nevelési hiba, amellyel észrevétlenül örök pénzügyi küszködésre ítéljük gyermekünket. Legtöbben észrevétlenül teszik ezt, szinte tudattalanul.
1. hiba: A zsebpénzt csak elköltésre adni
A legalapvetőbb hiba, hogy a zsebpénzt leginkább elköltésre adják a szülők a gyerekeknek, vagy azért, mert a többi gyerek is kap. Pedig a zsebpénz alapvető célja az lenne, hogy a gyerek megtanulja kezelni a pénzt, azonban csak igen kevés szülő tudja, mit és hogyan tanítson meg gyermekének a pénzről. Ha a gyerekek zsebpénzüknek csak a 10 százalékát nem költenék el azonnal, nemcsak, hogy évente közel 600 millió forint nem tűnne el a semmibe, hanem gyermekeik pénzügyi intelligenciájának egyik legfontosabb alapkövét is letennék a szülők. A rosszul adott zsebpénzzel csak azt tanulja meg a gyerek, hogyan kell vele fizetni és semmiségekre költi. Amikor először jut szabadon elkölthető pénzhez, általában azt veszi meg belőle, ha teheti, amit a szülő nem enged meg. Mivel pénzügyi képzettsége még nincs, a vágyát késleltetni még nem tudja, így nem is várhatunk el tőle ennél többet. Ha ezen nem változtatunk, a egész életében csak csip-csup dolgokra költi majd a pénzét, akármennyi is lesz belőle.
2. hiba: A bankban tartani a pénzt és megtakarítani intelligens dolog
Tegyük fel, hogy a gyerekünknek van 10 000 forintja: kapta a családtól vagy megdolgozott érte a szünetben. (Manapság divat lett pénzt adni ajándékba, ha nem tudunk jobbat kitalálni, mondván majd azt vesz belőle az illető, amit akar.) Erre sok szülő úgy reagál: „Ha ennyi pénzed van fiam/lányom, rakjuk be a bankba, hadd kamatozzon!” Pedig ennyi pénz nem sokat „fial” a bankban, inkább csak veszít az értékéből a folyószámla fenntartási költsége és a kamatadó, infláció, stb. miatt egy év múlva kevesebb pénze és nagy csalódása lesz csak a gyereknek. 5% átlag éves kamattal számolva mindössze 500 azaz ötszáz forintot hozna, de csak abban az esetben, ha nem terhelné semmi. Ez viszont szinte sehol sem történik így. A banki megtakarítás hosszú távon ma már inkább veszteséget termel, ha nem kezdünk a pénzzel semmit. Ha a gyereknek idén összejön a pénze egy kerékpárra, vagy görkorcsolyára, vegye meg és használja azt, ami számára értéket jelent, fordítsuk arra, aminek a gyerek hasznát veszi.
3. hiba – Bankkártyát is csináltatni a gyermeknek
Manapság sokan igényelnek bankkártyát gyermeküknek a banki reklámok hatására. Pedig ennek semmi értelme. A bankszámlája, melyhez a kártya kapcsolódik, csak egy távoli és misztikus dolognak tűnik számára, amire valójában semmilyen hatással sincsen. Ahogy ló nélkül nem lehet megtanulni lovagolni, kézzel fogható pénz nélkül sem tanulja meg kezelni a pénzt. A bankszámlája csak egy fekete lyuk, amelyben eltűnik az a kevéske kis pénze is, amit végre kapott vagy esetleg munkával keresett. Amellett, hogy semmit nem tanul belőle a pénzzel való bánásmódról a pénze folyamatosan csökken, mint az előző pontban is láttuk és még kártyadíjat is kell fizetni, amikor lejár a kártyája. Így megspórolt pénzének jelentős része a bankhoz vándorol. Ha mégis tanul valamit, az az lesz, hogy ez igen költséges módja a pénz kezelésének.
4. hiba: Hitelkártyát adni a gyereknek
Ennél még költségesebbek a hitelkártyák, ahol előre költhet – utólag kell törleszteni, ám igen magas kamatokkal (leggyakoribb a 27-30 százalékos kamatok, de van ahol a THM – teljes hiteldíj mutató – akár 300-400% is lehet) és mára kitalálták az adósságrendező hitelt is, ami olyan, mintha lenne egy gödrünk és ásnánk egy még nagyobbat, hogy be tudjuk temetni. Ma még sok felnőtt is abban a hitben él, hogy a hitelkártya „ingyen” van. A hitelkártya és a hitelkeret egy veszélyes eszköz lehet egy gyerek kezében. A bankok jól járnak vele, hiszen uzsorakamatot számolnak fel az ilyen jellegű hitelekért. Ebből a gyerek csak egy dolgot tanulhat: hogyan lehet nagyon gyorsan és hosszú időre eladósodni, méghozzá rosszfajta adósságot felhalmozni.
5. hiba: Azt tanítani, hogy az adósság csak rossz lehet
Amire igazán büszke lehet valaki a mai eladósodott világunkban, ha rossz adósságtól mentes. A rossz adósságok ugyanis hitel és kamatfizető rabszolga robotokká tesznek. A rossz adósság elrabolja a vagyonunkat, a kamatokkal, a jelzáloghitel kamataival, vagy a személyi kölcsön kamataival – és bármilyen olyan kamattal, amelyet áruhitel után fizetünk. Ez a rossz adósság, amellyel nem tudunk pénzt termelni, hanem csak viszi a pénzt. Magyarázzuk meg a gyermeknek, hogy így az, amire vágyik, több pénzébe kerül a végén, mint kerülhetett volna, és többet költünk, mint amit keresünk. Néha még a kamatmentes hitelek is csapdát jelentenek, mert könnyen túlköltekezhetünk, szó szerint elveszünk a részletekben. Vigyük el a gyereket egy üzletbe, ahol áruhitelt kínálnak és számoltassuk ki vele – papíron, mibe kerülne a kerékpárja vagy a kondigépe, ha részletre venné és mibe, ha kifizetné egyben. A jó adóssággal vagyonosodhatunk, ha a részletek fizetése alatt többlet-jövedelmet termelünk azzal, amit felvettünk. Például bérbe adjuk a tárgyat, vagy magunk keresünk vele többet, mint amit kiadtunk a részletekre, így akár a kamat összege is megtérül, és könnyedén kifizetjük.
6. hiba: Azt tanítani, hogy a pénz gonosz – és egyéb hiedelmek
Nem mindegy az sem, hogy a pénzről hogyan gondolkodunk. Önnek milyen a pénzügyi személyisége? Tartsunk önvizsgálatot és írjuk le, melyek azok az önkorlátozó hiedelmek, amelyeket a pénzzel kapcsolatban gondolunk és amelyeket önkéntelenül tanítunk a gyermekeinknek nap mint nap a pénzről. Vannak olyan gondolatok is, amelyeken nehezebb rajtakapni magunkat, mert mélyen rögzült meggyőződések, automatizmusok. Nézzünk szembe vele, és üljünk le beszélgetni a gyerekkel. Kérdezzük meg, mit hallott erről ő másoktól? Sok a társadalmilag rögzült, elfogadott séma: pl. „a pénzt kívánni kapzsiság, és bűnös, erkölcstelen dolog, minden rossz gyökere a pénz, és csak tönkreteszi a kapcsolatokat”, stb. Holott a pénz csak eszköz, amit naponta használunk. Valójában a félelem minden rossz gyökere. Sokan még mindig abban a hitben élnek, hogy sok pénzt csak kemény munkával, szerencsével, spórolással, jól fizető állással vagy csalással lehet szerezni.
7. hiba: Alkalomszerűen tanítani a pénzről
A legtöbben, hasonlóan a szexuális felvilágosításhoz, alkalomszerűen elmondanak egy-két általuk fontosnak tartott dolgot a pénzről, és ezzel kifújt. Aztán jön a panasz meg az aggódás nagy sóhajtásokkal tarkítva, hogy „Ez a gyerek nem tud bánni a pénzzel!” De honnan is tudna, ha senki nem tanította meg őt erre. Az iskolában ezt nem tanítják, így sajnos ránk
hárul ez a feladat. Ha szeretnénk, hogy gyermekünk az életben pénzügyileg is boldoguljon, akkor bizony kezünkbe kell venni ezt a fontos felelősséget. A pénzzel való helyes bánásmódot csak úgy tudja elsajátítani gyermek, ha bevisszük a mindennapi életébe, és hagyjuk, hogy ostoba döntésein keresztül megértse a pénz működését. Ugyanúgy, mint a matekot vagy a történelmet, a pénzügyi ismereteket is csak évek alatt tudja elsajátítani. Minél több pénzügyi problémát old meg, annál jobban fogja érteni őket és annál jobb pénzügyi döntéseket tud majd hozni. Ha azonban soha nem old meg pénzügyi problémákat, akkor nem csoda, ha 18-20 éves korára csak pénzkiadó automatának nézi a szüleit, és a költésen kívül semmi mást nem tud kezdeni a pénzzel.
