A kávézás mára olyan természetes tevékenységgé vált, mint a reggeli fogmosás vagy a tisztálkodás. Sokaknak elképzelhetetlen, vagy akár félelmetesnek tűnik még a gondolat is, hogy kávé nélkül induljon a nap. De vajon mi a kávé titka, hogyan tekint rá az átlagfogyasztó, hogyan a tudatos, vagy akár az, akinek a kávé jelenti magát az életet, a megélhetést? Németh Bálint, a Barista Akadémián végzett okleves barista így látja.

Röviden el szeretném mesélni a kedves olvasónak, hogyan kerültem először kapcsolatba a kávéval, és mi volt az a pont, amikor komolyan is el kezdett érdekelni, vagyis inkább rabul ejtett.

Körülbelül tizenhat éves koromban kezdtem el kávézni. Nagyon tetszett, hogy otthon automata kávéfőzőnk volt és van is, mind a mai napig. Ez ugye azt jelenti, hogy a gépbe be van építve egy őrlő, tehát csak egész, szemes kávét lehet bele tenni. A képlet egyszerű: fel kell tölteni vízzel, a tetejébe szemes kávé, gombnyomás és voilá, jön a kávé. Sőt, egyesek szerint eszpresszó (erről majd később).

Tehát a tizenhat éves Bálint lusta volt. Sajnos a 26 éves is az, de a helyzet már sokat javult. A német szavakat nem igazán tudtam megjegyezni, egészen egyszerűen azért, mert nem tanultam meg őket. A témazárók előtti estén viszont szokásommá vált egy dupla adag hosszúkávéval (meg kb 3 evőkanál cukorral, tejjel) nyolc óra körül felvonulni az emeletre és kihasználva, hogy kb. 3-4 órán át biztosan nem fogok aludni, jobb dolgom nem lévén, tanultam. Nem is akárhogyan, rettenetesen könnyen, hatékonyan. Egyfajta hiperaktivitást észleltem. Arra is emlékszem, hogy néhány óra után viszont hirtelen megcsapott egy mély fáradtság, és már nem voltam képes tovább tanulni. Hozzáteszem, addigra már meg is tanultam az összes szót, tehát nem is kellett tovább fennmaradnom.

A következő kép, ami beugrik, az egyetem. Két opciónk volt: vagy a campuson vettünk minden nap 250 Ft körül akkor finomnak, jó minőségűnek tűnő kávét, vagy a jó öreg kotyogóst használtuk. Vagyis a kolesz egyetlen kotyogósát. Több ló nem indult, se pénzünk, se igényünk nem is volt egyébként ennél többre, a kávéra viszont abszolút, hiszen „mindenki” iszik kávét, főleg az egyetemista, itt is, mint a német szavaknál, majd segít a kávé a tanulásban…

Sokat gondolok ezekre az évekre. Őrölt kávékat próbálgattam, a 3 evőkanál cukrot felváltotta a teáskanál, sőt a tej elég gyakran el-elmaradt.

A „nagy áttörés”, ami tényleg az volt, két éve, 2016-ban történt velem Rómában. Olyan kávét, azokat az aromákat, intenzív ízeket még soha azelőtt nem éreztem. Leginkább azokra a kávékra hasonlított, amilyeneket benzinkutakon ittunk nyaraláskor. Szóval az olasz kávé ugye világhírű, noha, ahogy az oktatóm anno az alaptanfolyamon meg is jegyezte: olasz kávé nem létezik. A sötét pörkölésre mondjuk, hogy olasz kávé. (Háromféle pörkölést tudunk alapvetően megkülönböztetni: világos, közepes és sötét.) Olaszországban egészen egyszerűen nincsenek kávéföldek. Ilyen értelemben tehát nem létezik az a fogalom, hogy „olasz kávé”.

Azzal az élménnyel tértünk haza a napi 3-4 kávé okozta koffeintúladagolás mellett, hogy „te jó Isten”, mennyire más, milyen finom és erős kávékat volt szerencsénk odakint inni. Ha lehetek őszinte, azt hittem, megtaláltam a „bölcsek kövét”, innentől kezdve tudom, hogy mi a jó, mit kell keresni. Mekkorát tévedtem…

Visszatérve Magyarországra, még ősszel elkezdtem kávézókba járni. Már nem emlékszem, hogyan, de rátaláltam a „specialty” vagy „speciality” kávé és kávézók fogalmára. Valamiféle újhullámos kávézókról, kávéról írtak a cikkek, de nem nagyon értettem, miről is van szó. Amíg meg nem kóstoltam egy ilyen kávét a Jászai Mari térhez közeli Hollán Ernő utcai kávézóban. Nehéz leírni szavakkal, hogy mit tapasztaltam, éreztem. Természetesen eszpresszót kértem, mint azt az olaszoktól megtanultuk. Hát… savanyú volt. Meg furcsa, és kicsit annál is furább. De egy biztos: nem olasz. Nehezen tudtam hova tenni. Savanyú? A kávé nem keserű? Szagoljuk meg…hm. Az illata csodálatos. Nézzük cukorral, fú, így azért jobb. Nem olyan savanyú – hát, valahogy így kezdődött.

Egyelőre ennyit rólam, még annyit tennék hozzá, hogy azóta sikeresen elvégeztem egy alapszintű és egy haladó tanfolyamot a fentebb említett Barista Akadémián, és egy éve részmunkaidőben baristaként dolgozom egy belvárosi kis kávézóban.

Két előadást tartottam eddig a kávéról, egyet egyetemistáknak, egyet pedig vállalkozóknak és amatőr kávérajongóknak. Mind a két előadáson ezernyi téma és kérdés merült fel bennem és szerencsére a résztvevőkben is. Azt gondolom, hogy csak interaktívan, vibráló hangulatban és lehetőleg kávékóstolás közben érdemes egy ilyen előadást csinálni.

A témák tényleg kifogyhatatlanok. Kezdve attól, hogy a kávé szó két dolgot is jelent egyszerre (ugye a növényt és az italt), odáig, hogy milyen gépet vegyünk otthonra, vagy miért jobb az én 12 ezer forintos Bialetti kotyogóm, mint édesapám 120 ezres automata gépe. Kérdezni szoktak konkrét kávézókról, konkrét kávémárkákról vagy akár arról, hogyan lehet ezzel a szakmával itthon vagy külföldön keresni. Általában kevés kérdésre tudok egy mondatban válaszolni, és sokszor nehéz is egyértelmű, teljesen direkt reakciót kínálni a kérdezőnek.

Az egyik kedvenc témám, amire most még röviden kitérnék, az a kávé egészségre gyakorolt hatása. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem biztos, hogy mindannyiunk zsebében bujkál egy konkrét, megkérdőjelezhetetlen definíció arra, hogy mi is az egészség. Egyszer a betegségre, ha jól emlékszem, Popper Pétertől hallottam azt a definíciót, hogy a betegség az, amikor valami alul- vagy túlzottan funkcionál. Tehát egy érték mondjuk túl magas vagy túl alacsony. Egy biztos, bárhogyan is, én azt gondolom, hogy a közhelyesen hangzó szavakban mindig nagy igazság van. Mértékkel, nem túlzásba esve, megfelelő időben és az adott személy állapotához képest szinte mindent lehet fogyasztani, ami fogyasztható.

Tehát, bár nem javaslom, de egy tizenhat éves gyereknek, ha nincs különösebb egészségügyi problémája, napi egy kávé nem fogja tönkretenni a szervezetét. Ugyanezt gondolom arról a kilencvenhét éves néniről is, aki hetven éve megiszik egy kávét. Valószínű nem ez fogja szegényt elvinni. Egy biztos, a kávé hatással van ránk. Sokszor jókedvre derít, felpörget, pozitívvá tesz. Az én és mások tapasztalatai, illetve rengeteg tudományos cikk szerint viszont okozhat szédülést, szorongást, diszfunkciókat stb. Éppen ezért én két egyszerűnek tűnő, de nem egyszerűen betartható szabályt javaslok.

Egyrészt próbáljanak meg nem rögtön felkelés után, éhgyomorra kávét inni. Tudom, egyeseknek, beleértve a saját szüleimet, ez majdnem, hogy kinyitja a bicskát a zsebükben. A szervezetnek van egy automatikus ébredési ideje. Ez körülbelül 1-2 órát vesz reggel igénybe. Mindig azt mondom, hogy senki nem szeretné, ha úgy kelteném, hogy egy irgalmatlan nagy pofont lekeverek neki még álmában, hogy biztosan gyorsan, hirtelen felébredjen. Miért kell ezt siettetni? Tényleg ennyire rohanunk a mai világban? Éhgyomorra pedig egyszerűen azért ne igyunk kávét, mert a kávéban egyebek mellett sav van. Sokan mondják: „ majd a reggeli kávé, cigi elvégzi a dolgát”. Utalva erre az ő „dolgukra”. Érdemes tehát valami szilárdat, akár két szem kekszet elfogyasztani a kávé előtt, sőt mi több, reggelizni egy kiadósat, és csak azután inni egy jó „feketét”.

Remélem, hogy felkeltettem érdeklődésüket az általam említett, kávéhoz szorosan vagy lazán kapcsolódó témákkal kapcsolatban. Folytatása következik…

Németh Bálint
gourmet, homechef, barista
Instagram: Egy falat kenyér

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről