Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Fenntartható fejlődés (3) A fogyasztás valódi ára

Régi mondás, hogy a kevesebb néha több, de egyre inkább tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változásra is szükség van. Nem csupán a pénzben kifejezhető árra kell tekintettel lennünk, amikor az elfogyasztott javaink fenntarthatóságáról van szó. Azt viszont jó, ha tudatosítjuk, hogy az általunk fogyasztott javaknak mi a valódi ára.

Minőségi váltás

A fenntartható vagy ökotudatos életmód nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy leadunk az igényeinkből és szerényen-szegényen élünk. Bár vannak családok, amelyek szemmel láthatóan lejjebb adják, mindezt önként és dalolva, és egy palotából egy mini otthonra váltanak, ez azért nem mindig ilyen drasztikus. A „vissza a természetbe” mozgalom se mindenkinek jön be, és nem lesz minden esetben egy metropolisz lakójából önellátó életet folytató hippi. A kettő közötti igen széles skála is járható útnak mondható. Szó sincs arról, hogy egyik napról a másikra egy önfenntartó tanyára kellene költöznie minden földlakónak. Azt viszont jó, ha tudatosítjuk, hogy az általunk fogyasztott javaknak mi a valódi ára. Ki, hogyan, miből és milyen körülmények között állította elő azt, amit elfogyasztunk?

Természetesen itt, mérsékelt vagy éppen a hidegebb éghajlaton több energiára, ruhára van szükség, mint mondjuk a melegebb égtájakon. Szükségünk van élelemre és mára előállítunk számos használati tárgyat, amelyek kényelmesebbé teszik az életünket. De vajon jobbá is? Valóban mindenre szükségünk van, vagy pontosan arra van szükségünk? Eszünkbe jut valaha is, hogy az a póló vagy a sült csirke, vagy a kávé, amit ebéd után iszunk, hogy kerül az asztalunkra vagy a szekrényünkbe?

Etikus fogyasztással a jövőért: a javaink valódi ára

Az önkéntes egyszerűség sokkal inkább arról szól, hogy a korábbi felesleges és pazarló életvitelt cseréljük egy egyszerűbb, tisztább és élhetőbb életstílusra. Egyre többen felismerik, hogy az anyagi javak előállítása nem kevés energiába és pénzbe, sőt gyakran szó szerint is életekbe kerül: emberek és állatok válnak egyes termékek előállításának áldozataivá – közvetve vagy közvetlenül, illetve szenvednek fizikailag, lelkileg azért, hogy bizonyos termékek a fejlett országokban élők otthonába és asztalára kerülhessenek. És itt most nem feltétlenül az állatok húsának elfogyasztásáról vagy nem fogyasztásáról van szól. Sokkal összetettebb és árnyaltabb a helyzet.

Nem csak arról van szó, hogy családok vagy épp egyedülálló nők és férfiak a hatalmas és tágas – szinte kifűthetetlen és minden időt, pénzt, egészséget felemésztő otthont és életmódot egy élhető és fenntartható méretűre cserélik. Nem csak a felesleg lefaragása és a kiegyenlítődés a lényeg anyagi szempontból, hanem annak tudatosítása, egy termék hogyan jut el addig, hogy mi elfogyasszuk.

Ki az, aki leszedi a gyapotot, a kávét, ki az, aki bezsákolja, őrli, fonja, aki ruhát varr az anyagból, és a munkája során mit él át? Mit él át az a haszonállat, amelynek a tojását, tejét fogyasztjuk, ha élünk vele? És még sorolhatnám. Milyen körülmények között állítják elő azt a bútort, amin ülök? Folyt-e valakinek a vére azért a mobiltelefonért vagy tusfürdőért, amit használok? Provokatív kérdések? Lehet. Viszont valósak és fontosak, ha valóban számít az igazi ára annak, amit használunk és fogyasztunk nap mint nap.

Ne ártsunk senkinek

A fenntarthatóság témáján belül mára az etikus kereskedelem és gyártás, termékválasztás is céllá vált. Fontos, hogy a ruhanemű, étel, bútor, használati tárgyak, energia és egyéb javak előállítása során minél kevesebb hulladék keletkezzen, és lehetőleg senkinek ne ártsunk, vagy minimalizáljuk a környezeti ártalmakat. Fontos, hogy nemcsak aktuálisan, hanem hosszabb távon, az egyes termékek teljes életciklusuk alatt minél kevesebbet ártsanak a közvetlen és a tágabb – akár globális – környezetnek.

Fontos, hogy már az előállítás során is minimumra csökkenjen a károsanyag-kibocsátás, az előállításban résztvevő személyek életminőségében esett kár: egészségi ártalom, fizikai szenvedés, szociális hátrány (pl. gyerekmunka stb.), és elkerüljék az állatok szenvedését is (állatkísérletek elkerülése, a haszonállatok életminőségére való odafigyelés, vadvilág és élővilág megőrzése). Nem mindegy ugyanis, hogy az, amit megveszünk, akár addig is, amíg hozzánk eljut, milyen utat jár be.

A cikk még nem ért véget, kérem, lapozzon!