Világhírű zenészeknek is segített

Nemrég jelent meg Dana Ullman: A homeopátia forradalma című könyve, a Springmed Kiadó gondozásában. A számos szakirodalmi hivatkozással alátámasztott, komoly tartalom mellett számos érdekességet is kínáló kötetből ezúttal a Zenészek – Homeopátia és zeneszó című fejezetből közlünk részleteket, a kiadó hozzájárulásával.

Elvont formában a zene, a tudomány, a természet és a gyógyulás egymással kölcsönösen összefüggenek. Éppen emiatt nem meglepő, hogy az utóbbi 200 év legmegbecsültebb zenészei kipróbálták és tapasztalták a homeopátiás gyógyszerdózisok hihetetlen hatóerejét.

Beethoven és Paganini története

Ludwig van Beethovent (1770–1827) a zenetörténet egyik legnagyobb zeneszerzőjének tekintik. A németországi Bonnban született, majd húszas éveinek elején Bécsbe költözött, hogy ott Joseph Haydnnál zenét tanulhasson. Valamikor 1800 körül kezdett fülzúgásra és halláscsökkenésre panaszkodni. Beethoven megsüketülésének tényleges okait máig nem sikerült tisztázni, különböző feltételezések szerint az ok lehet a szifilisz (Hayden, 2003), az apjától elszenvedett bántalmazás, az ólommérgezés, a tífusz vagy – a legújabb elmélet szerint – az otosclerosis (a fül meszesedése) (Mai, 2007).

Beethoven emellett komoly belgyógyászati bajoktól és rendkívül fájdalmas fejfájástól is szenvedett (több fogát is azért húzták ki, hogy ezzel fájdalmait csökkentsék), amit tovább súlyosbított az állkapocscsontjában jelentkező tályogosodás, a rendszeres reumatikus fájdalom és a gyakori szívritmuszavar (amit az op. 81a, Les adieux című zongoraszonátájában zenébe is foglalt).

A történészek szerencsére gazdag forrásra találnak a Beethoventől származó és a neki írt levelekben, valamint azokban a társalgó füzetekben, amelyeket akkor írt tele, amikor már egyáltalán nem hallotta a beszéd hangtartományába eső hangokat. A tőle fennmaradt írott anyagban gyakran hivatkozik a homeopátiára. Az is jól ismert tény, hogy orvosa 1820 és 1826 között dr. Anton Braunhofer, a Bécsi Egyetem biológiaprofesszora volt. Beethoven unokaöccse, Karl úgy jellemezte dr. Braunhofert, mint aki a homeopátiát azért használja, „mert ő is követi a divatot a gyógyításban” (Beethoven, 1981, 21.; 2007. május, 127) Braunhofer néhány táplálkozásbeli változtatást is tanácsolt: javasolta például a bor, a kávé és a fűszerek fogyasztásának mellőzését. Felszólította a zeneszerzőt, hogy „éljen a természetnek megfelelően” (Schweisheimer, 1945).

1825 áprilisában bélgyulladást kapott, májusban pedig folyton vért köpött. Kezdetben a felírt gyógyszerek nem hatottak, és Beethoven unokaöccse panaszkodott, hogy külön diéta szerint kellett számára főznie, amibe beletartozott, hogy ebédre csak marhahúst volt szabad felszolgálni neki. Több forrás is elismeri, hogy a kezelésnek köszönhetően újra vissza tudott térni munkájához, majd 1825 júliusában befejezhetett egy kvartettet (Tavaszi vagy a-moll kvartett, op. 132) (Hellenbroich, 1995; Takács, 2007). 1825 augusztusa táján következőt írta üzlettársának és egyben korai életrajzírójának, Anton Schindlernek: „Az orvosom megmentett, mert már nem is tudtam zenét írni, csak hangjegyeket voltam képes lejegyezni, ami segített megkönnyebbülni kínjaimtól (2007. május, 126).

Utólag olyannyira hálás volt dr. Braunhofer munkájáért, hogy (43 kánonja közül) tiszteletére két kánont is írt: a C-dúr kánont (WoO, 189, „Doktor, sperrt das Tor dem Tod” – „Doktor, zárd be a kaput a halál előtt, a hangjegyek mentsenek meg a szörnyű szenvedéstől”), és a kétrészes C-dúr kánont (WoO 190, „Ich war hier, Doktor” – „Itt voltam, doktor”)…

Az is az igazsághoz tartozik, hogy az osztrák császár 1819-ben illegálisnak nyilvánította a homeopátiás gyógyítást, s bár ez a rendelet I. Ferenc 1835-ös haláláig érvényben maradt, a homeopátiát továbbra is gyakorolták néhányan a megbecsült orvosok, sőt lelkészek közül. Dr. Matthias Marenzeller, a bécsi orvosi testület vezetője a homeopátia egyik lelkes híve volt csakúgy, mint Veith atya (1787–1877), aki a híres bécsi Szent István-székesegyházban szolgált. A homeopátiát annyian értékelték, hogy 1820-ban Schwarzenberg herceg – a Napóleon elleni csatákban az osztrák egyesült hadsereg tábornoka – a németországi Lipcsébe látogatott, ahol a homeopátia alapítójához, Samuel Hahnemannhoz fordult kezelésért.

Niccolò Paganini (1782–1840) híres olasz zeneszerzőt sokan minden idők legnagyobb hegedűvirtuózának tartják. Ő is dr. Samuel Hahnemann egyik betege volt. Paganini – mint nagyon sok kortársa – rengeteget szenvedett a hagyományos gyógyászati kezelések hatásaitól. Hahnemann nem tudott rajta segíteni, de megjegyzi, hogy Paganininek szinte minden foga kihullott, szája fekélyes volt és állkapocscsontja eltályogosodott a higanykezelések folytán (amit valószínűleg azért írtak fel neki, mert fiatalkorában vérbajt diagnosztizáltak nála).

Amikor Hahnemann a megfelelő orvosságot latolgatta, alaposan szemügyre vette Paganini ruházatát és megjelenését. Több történet is szárnyra kapott a hegedűművész életéről, amelyek általában nagyon szerény életvitelű emberként állítják őt be. Köztudomású, hogy állandóan alkudozott, hogy alacsonyabb árat harcoljon ki, illetve az is, hogy használt ruhákat vásárolt magának. Ha ruhát vett magának, azt addig hordta, míg el nem nyűtte, folyamatosan foltozta és stoppolta azzal a jelszóval, hogy a „régi ruhadarabok olyanok, mint a régi barátok”. Ennek az anekdotának a homeopaták számára külön jelentése van, ami megmagyarázza azt is, miért éppen Sulphurt írt fel neki Hahnemann.

Paganini előnyös külseje és hírneve miatt vonzotta a nőket. Hahnemann előírt neki bizonyos szereket, de hamarosan felfüggesztette kezelését, miután rájött, hogy a hegedűs túlságosan jó barátságba került az ő fiatal feleségével, Mélanie-val (Handley, 1990, 114.). Paganini halála után ingóságaiból egy Mélanie Hahnemannhoz írott szerelmes levél is előkerült…

Wagner tífuszos lázból épült fel

Richard Wagner (1813–1883) jeles német zeneszerző és karnagy, akit mindenki elsősorban operáiról ismer. Híres szerzeményei között van a Tristan und Isolde, a Parsifal, a Der Ring des Nibelungen, amit A Nibelung gyűrűje néven emlegetnek, és azóta is folyamatosan játszanak szerte a világon.

Wagner leitmotivum- (visszatérő zenei téma) használata nagy hatással volt számos XX. századi filmzeneszerzőre, például John Williamsre, aki a Csillagok háborúja zenéjét is szerezte. Még az amerikai producer Phil Spector „hangfala” is erős Wagner-befolyást visel magán.

1839 márciusában, alig 26 évesen Wagnert tífuszos láz döntötte ágynak. Önéletrajzában a történteket úgy írta le, hogy a színház tulajdonosa, ahol dolgozott, kötelezte arra, hogy a jéghideg színházban vezényeljen még akkor is, amikor meglehetősen betegnek érezte magát.

„A tífuszos láz ennek következménye volt, és olyan mértékig ledöntött a lábamról, hogy Holtei, aki hallott egészségi állapotomról, állítólag észrevette a színházban, hogy én ott valószínűleg soha többé nem fogok vezényelni, és minden igyekezet és szándék ellenére »utoljára álltam a lábamra«. Egy csodálatos homeopátiás orvosnak, dr. Putzernek köszönhetem, hogy felépültem és még mindig élek” (Wagner, 1911, 188.).

Érdekes megjegyeznünk, hogy dacára ennek a jelentős élettapasztalatnak, a Richard Wagner életéről szóló 12 életrajzból csupán egyetlenegy tesz róla említést (Watson, 1979). Ha belegondolunk, hogy apja alig hat hónappal azt követően halt meg tífuszban, hogy a jövő nagy zeneszerzője megszületett, nem túlzás azt állítani, hogy Richard Wagner zenei alkotásai lehet, hogy meg sem születtek volna a homeopátia segítsége nélkül.

Bár az emberek döntő többsége a hagyományos gyógyítást választotta, Wagner és a társadalom más, tanult és kiemelkedő tagjai inkább a homeopátiában és a természetgyógyászatban bíztak. Bár sokan tettek csípős megjegyzéseket Wagnernek azért, mert „kuruzslóhoz” fordult, az élete végéig követett természetgyógyászati kezelésnek hála, egészen 69 éves koráig élt annak ellenére, hogy sokszor volt különféle egészségügyi problémája. Gyakran látogatta a vízkúrákat nyújtó fürdőhelyeket, ahol egyik orvosa dr. Ernst Schwenninger volt, aki egy The Doctor című könyv szerzőjeként a kor hagyományos orvoslását kritizálta.

Wagner életének vége felé írta a Parsifalt (1882), amelynek főszereplője a gyógyítás előidézésére a homeopátia egyik központi elvét veti be. A Parsifal Amfortas történetét meséli el, aki a Grált őrző lovagok vezére volt. Ezek a lovagok azt a kardot is őrizték, amellyel Jézust a keresztfán megsebezték. Azonban a kardot valaki ellopta, így végül Amfortas maga is halálos sebet kap a kard által. Sokáig szenved a sebesüléstől, míg, Parsifal vissza nem szerzi a kardot és azzal Amfortast meg nem gyógyítja. Valami olyannak a használata, ami egy seb gyógyulását okozza, miután sebet ejtett, klasszikus metafora a „hasonlót a hasonlóval” elv illusztrálására.

Menuhin: a homeopátia csak előnnyel jár

Sir Yehudi Menuhin (1916–1999) amerikai születésű, zsidó származású hegedű- és brácsaművész, karmester volt, aki felnőttként az Egyesült Királyságban élt. Már háromévesen hegedülni kezdett, és első nyilvános szereplésére mindössze hétéves korában került sor a San Franciscoi Szimfonikusokkal. A II. világháború idején több mint 500 hangversenyt adott a fegyveres erők érdekében, amiért megkapta a Francia Becsületrendet és Lotharingia Keresztjét, a Belga Korona Érdemrendjét és Lipót-rendjét, Nyugat-Németország Érdemrendjét és Görögország Főnix-érdemrendjét. Ezenkívül még további ötven különböző kitüntetést vehetett át, ide értve a Királyi Filharmóniai Társaság Aranymedálját, a Cobbett-medált, a Sonning-díjat (Kopenhágából), és II. Erzsébet tiszteletbeli lovaggá is ütötte (ez egy nem brit alattvaló számára a legmagasabb kitüntetést jelenti).

A koncertek és a rengeteg utazás következtében fellépő fájdalmai enyhítésére jógázni és meditálni kezdett, illetve áttért a homeopátiás kezelésre. A Hahnemann Társaság tiszteletbeli elnökévé választották, amely Nagy-Britannia vezető homeopátiás szervezete.

1988 elején küldtem neki egy példányt abból a könyvemből, amelyet a homeopátiáról írtam. Így válaszolt:

„A homeopátia azért vonzott engem, mert kifinomult, diszkrét és mégis hatékonyan közelít az ember egészéhez, illetve találkoztam néhány kiemelkedő emberrel, aki ezzel foglalkozott. Számomra ez személyes preferencia, mert szeretnék nagy ívben elkerülni minden orvost, hisz csak kevesen rendelkeznek ezzel az elkötelezettséggel. Ezenkívül úgy vélem, hogy a világ manapság méret, tömeg és térfogat alapján foglalkozik mindennel, miközben folyton egyre nagyobb tömegre és volumenre törekszik. A jelenleg uralkodónak látszó szemlélet az, hogy egy tömegbe olvasszák a többséget, hogy legyőzzék a kisebbséget. Ahogy azt minden gondolkodni képes ember tudja: ez természetesen nonszensz, mert egyszerűen nem alkalmazható az emberi életre. A hozzám közel állók közül sokan részesültek már a homeopátia előnyeiből”  (1988. július 5.).

Nyilvánosan nagyon röviden így fogalmazott: „A homeopátia egyike azon ritka orvosi módszereknek, amelyek csak előnnyel járnak, hátránnyal nem.” Sir Yehudi Menuhin elismerte, hogy a homeopátia nem könnyen maradt életben, és több mint száz év óta folyamatosan állnia kellett a sarat az intézményes orvosi gyakorlat támadásaival szemben” (Kindred Spirits, 1989).

A dzsessz és a beat óriásai

Dizzy Gillespie (1917–1993) amerikai dzsessztrombitás, zenekarvezető, énekes és zeneszerző volt. Charlie Parkerhez hasonlóan meghatározó Gillespie meghatározó személyisége volt a bebop és a modern dzsessz fejlődésének, miközben kiemelkedő szerepet játszott az afrokubai dzsessz meghatározásában. Gillespie trombitavirtuóz és tehetséges improvizátor volt, aki addig soha nem hallott harmonikus komplexitással gazdagította a dzsesszt. Egyedi stílusához és megjelenéséhez hozzátartozott egy svájcisapka, a kürttel keretezett előadás, a halandzsa szövegű éneklés és agárszerű arcél, amit az embereket magának és zenéjének megnyerni képes, csodálatosan vidám személyiség egészített ki…

Tina Turner (1939–), akit gyakran neveznek a rock and roll királynőjének, hétszeres Grammy-díjas amerikai pop-, rock- és soulénekes. A hollywoodi Hírességek sétányának (Walk of Fame) egyik sztárja, aki bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába (Rock & Roll Hall of Fame).

Nagyon nehéz elképzelni, hogy ezt az átütő hangerejű énekesnőt szó szerint térdre kényszerítette a kór a hetvenes évek elején: tbc-t diagnosztizáltak nála. Először hagyományos orvosi kezelésnek vetette alá magát, de szenvedése nem csökkent, amíg nem került Angliában dr. Chandra Sharma homeopátiás orvoshoz. Tina nemcsak orvosának, hanem barátjának is tekintette Sharmát. Az orvos 1986-ban elhunyt, s az énekes ezt írta róla önéletrajzában: „Jobban hiányzik nekem, mint ahogy azt szavakba tudnám önteni.” Majd így folytatta: „Szerencsére fia, Rajandra apja protezsáltja volt, és továbbviszi munkásságát” (Turner, 1986, 156.).

1985-ben a Vogue magazin beszámolt arról, hogy milyen hosszú ideje érdeklődik a homeopátia és a buddhizmus iránt. „Tina legfeljebb harminchatnak néz ki és bőre hibátlan. Pedig nem fosztja meg magát semmitől. Bort iszik a vacsorához, nem diétázik, és nem szed vitaminokat. Ha valamiért stresszes, homeopátiás orvosához fordul tanácsért” (Orth, 1985.).

Újra az önéletrajzából idézzük: „Az élet rövid úton megtört engem, de a táplálkozási szokásaim megváltoztatása és a homeopátia megmentett. Homeopátiás orvosomnak köszönhetem, hogy visszakaptam az egészségemet, és nagyon hálás vagyok azért, hogy mindig rendelkezésemre áll” (Turner, 1986).

Paul McCartney (1942–), hivatalos nevén Sir James Paul McCartney, a Brit Birodalom Érdemrendjének kitüntetettje, leginkább arról ismert, hogy tagja volt a Beatlesnek, illetve később vezette a Wings nevű zenekart. Brit énekes, zenész és dalszövegíró, akit a Guinness Rekordok könyve a legnépszerűbb könnyűzenei zeneszerzőnek tüntet fel. Ötven slágerlista-vezető dalt írt önállóan vagy társszerzőként, és számtalan zeneművész és együttes játssza dalait.

Pault felesége, Linda Eastman (1941–1998) vette rá 1975-ben, hogy legyen vegetáriánus. Linda több nagy sikerű vegetáriánus szakácskönyvet is írt. Egy 1992-es interjúban így Linda McCartney így nyilatkozott: „Mi soha nem indulunk el homeopátiás orvosságaink nélkül. Gyakran használjuk őket, ez Paulra is igaz” (Glew, 1992).

Homeopátia iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor egy ismerőse eltörte a karját, és Linda csak ámult és bámult, hogy a homeopátiás kezelés folytán milyen gyorsan meggyógyult a sérülés. Azonban egy mandulagyulladás alkalmával hamarosan saját maga is kipróbálhatta a homeopátiát. Egy csomó antibiotikumot írtak fel neki, de azok csak átmenetileg hoztak enyhülést. Ekkor felkeresett egy homeopátiás orvost. A tünetei rövid időn belül enyhültek, sőt teljesen meg is szűntek. Nyilatkozata szerint: „Nem tudtunk volna megbirkózni ezzel a homeopátia nélkül.”

Sajnos Linda McCartney 1998-ban mellrák következtében elhunyt.

George Harrison (1943–2001) szintén a Beatles tagjaként ismert, élvonalbeli brit gitáros, énekes, dalszövegíró, lemezkiadó és filmproducer volt. Az által írt és előadott Beatles-dalok közé tartoznak a következők: If I Needed Someone, Taxman, While My Guitar Gently Weeps, Here Comes the Sun és Something. 
A Beatles feloszlása után 11 albumból álló lemezsorozatot adott ki, amelyek között van a közkedvelt All Things Must Pass. Harrison szólóművészként 2004-ben bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.

Filmproducerként is tevékenykedett. Filmjei közül a legjelentősebbek: Brian élete (The Life of Brian), Az idő banditái (Time Bandits), Withnail és én, Mona Lisa.

Érdeklődött az indiai zene és a hinduizmus iránt, amivel a keleti zene és hitvilág felé irányította a nemzetközi közönség figyelmét. 1971. augusztus 1-jén ő rendezte az első nagyszabású jótékonysági koncertet Banglades megsegítésére.

1992-ben George Harrison dr. Chandra Sharma homeopata és ájurvédikus orvos londoni rendelőjében adott interjút. Dr. Sharma köztudottan kezelte a Pink Floyd és a The Police együttes tagjait, valamint más híres rocksztárokat is (Beatles Ireland, 1992).

George első felesége, Patti Boyd egyike volt azon hírességeknek, akik egy Frontline Homeopathy nevű, a fejlődő országokban élő lakosság számára homeopátiás kezelést nyújtó brit szervezetet támogattak. Patti bemutatta George-ot Maharishi Mahesh jóginak, a transzcendens meditáció megalapítójának, aki nemcsak jógatanár és jógi volt, hanem homeopátiás gyógyítással is foglalkozott. Később Patti rávette második férjét, Eric Claptont, hogy akupunktúrás segítséggel vállalkozzon drogelvonókúrára (Greene, 2006, 207.).

George második felesége, Olivia Harrison szintén különösen vonzódott a természetgyógyászathoz és ösztönözte George-ot, hogy ő is használjon természetes gyógymódot (Greene, 2006, 221.)…

Cher vírusfertőzése

Cher (1946–) előadóművész. Énekes- és színésznőként valódi dívapályát futott be. 1999-ben Grammy-díjat, 1989-ben Oscar-, 1974-ben, 1984-ben és 1989-ben Golden Globe-, majd 2003-ban Emmy-díjat kapott. Minden idők legtöbb lemezét eladó énekesei közé tartozik: összesen 34 albuma jelent meg, ebből hét előző férjével (Sonny Bonóval), ezenkívül 27 szólóalbumot és nyolc, az előző munkáit bemutató válogatást adott ki. Főszereplőként játszott a következő filmekben: Az eastwicki boszorkányok, Holdkórosok, Tea Mussolinivel, Sellők, Silkwood és Maszk. 1992-ben a Madame Tussaud-féle viaszmúzeumba bekerült életnagyságú szobra mint a világ öt legszebb asszonyának egyikéé.

1987-ben Cher súlyos vírusfertőzést kapott, ami krónikus fáradtságban és tüdőgyulladásos rohamok formájában jelentkezett. Két éven keresztül dolgozni sem tudott: „Megpróbáltam a szokásos orvosi kezelést, de nem hatott. Az orvosok azt mondták, a betegség a fejemben van. Az emberek azt hitték, megbolondultam.”

Elhatározta, hogy valami egészen mással próbálkozik. „Egy szikh homeopátiás orvoshoz fordultam a teljes kétségbeesés szélén. Gyógynövényekből készült homeopátiás cuccot és vitaminterápiát kezdett velem szedetni. Egy csomó orvos nem is hisz ebben az egészben így utólag. Négy hónap alatt talpra állított és újra útnak indított.”

A meg nem nevezett szikh orvoson kívül Cher egy francia homeopátiás orvossal, dr. Marcel Dinnet-vel is kezeltette magát. A híres bulvárújságíró, Liz Smith szerint dr. Dinnet-nek állítólag 10 000 elkötelezett betege van Los Angelesben, akik között olyan nevek szerepelnek, mint Sarah Ferguson (York hercegnője) vagy Elizabeth Taylor (Smith, 1988).

Cher támogatta a Glasgow-i Homeopátiás Kórházat, miután látott egy tévéhíradós riportot arról, hogy a kormány 58 millió fonttal (kb. 100 millió dollárral) meg akarja nyirbálni a város egészségügyi költségvetését. 24 000 fontos adományával másokat is arra akart ösztönözni, hogy pénzadományokkal segítsenek, nehogy a kórházat be kelljen zárni. A kórház 500 benn fekvő beteget lát el évente; egészségügyi dolgozói és betegei mind gyógyászati, mind gazdasági szempontból élesen kritizálták a költségvetési megszorítást. Állításuk szerint ennek a jelentős természetgyógyászati intézménynek a bezárása megnövelheti az egészségügyi ellátás költségeit a Felsőbb Glasgow-i Egészségügyi Testület számára. Később Cher ezt nyilatkozta: „Nem vagyok abban egészen biztos, hogy ez mit fog jelenteni, de hajlandó volnék bármit megtenni, amit csak tudok, hogy segíthessek” (Sloan, 2004).

Dana Ullman

***

A könyv kapható a könyvesboltokban, és megrendelhető közvetlenül a Springmed Kiadótól is, kedvezményes áron.