Egy betegem orvos édesanyja hívott fel, olvastam-e egy internetes portálon megjelent hírt, miszerint törvénytervezetet készülnek beadni a homeopátiás gyógyszerek patikai kiszolgálásáról: „Írásos lebeszélő ajánlást kell adnia a patikusnak azoknak a vevőknek, akik homeopátiás szereket vennének. Ha ezt nem teszik meg, szabálysértést követnek el.” (hvg.hu).

Az írást olvastam, de annyira képtelenségnek tűnt, hogy kacsának gondoltam. Ez nevetséges, folytatta a két szakvizsgával rendelkező orvos anyuka. Három gyermekem tizenkilenc éve csak homeopátiás szerrel gyógyul, a kutyánk, a növényeink homeopátiával gondozottak, most majd az orrom alá dörgöli a gyógyszerész, mindez csak tévedés, megtévesztés, a képzelet szülte gyógyulás? Hogy lecsendesítsem háborgását, emlékeztetem egyik rosszcsont fiának a bokatörésére, mikor a hagyományos gyógyászatot is igénybe kellett vennie. Persze, és csodájára jártak a kezelőorvosok az elképesztően gyors gyógyulásának, pedig csak egy homeopátiás szert kapott – válaszolja.

Egy darabig elbeszélgetünk arról, hogyan szabadult meg a fia a szénanáthájából, amivel akkor már évek óta küzdött, hogyan sikerült a kislányánál a küszöbönálló fülműtétet elkerülni, mindezt homeopátiás kezeléssel. Szóba kerül a kezdetben szkeptikus férje is, aki minden évben ágynak dőlt influenzával és maradt ki a munkájából hetekre. Mikor a férfi végre beadta a derekát, és végső kétségbeesésében elfogadta a felajánlott homeopátiás kezelést, a látványos gyógyulást még csak a véletlennek gondolta, de azóta nincs oltás, az influenza nem kerülgeti, és nagy pártolója a homeopátiás kezelésnek.

Nem sokkal ez után a beszélgetés után egy gyógyszerész kolléganőmmel futottam össze az utcán. Beültünk egy kávéra egy csendes kis helyre. Ági, nevezzük így, nem használ homeopátiás szereket, de nem mondhatnám homeofóbnak, csak nála a prioritás a hagyományos gyógyszereké. Patikájában sok mindent tart, többek között homeopátiás gyógyszereket is. Véleménye szerint ezek törzskönyvezett készítmények, számos beteg keresi és kéri ezeket, és valószínűleg gyógyulnak általuk, hiszen időről időre visszatérnek homeopátiás szerért.

Ági azt kérdezte tőlem, szerintem ezen betegek hány százaléka vásárol orvosi javaslatra homeopátiás gyógyszert, és hány százaléka csak saját döntése szerint. Gyors tippelés, és adom a választ: úgy 70 százalékuk kapott korábban vagy aktuálisan orvostól javaslatot, melyik gyógyszert válassza. Akkor hogy jövök én ahhoz, hogy egy orvos által javasolt szerről lebeszéljem a beteget, mi több, hatástalanságáról írást adjak? – csattant fel Ági, majd így folytatta: nap mint nap etikai vétséget fogok elkövetni egy rendelet, törvény miatt – és itt idézi a Magyar Gyógyszerészi Kamara Etikai Kódexének a megfelelő bekezdését.

„IV/11. A gyógyszerésznek tartózkodnia kell minden olyan – az orvos iránti bizalom megingatására alkalmas – véleménynyilvánítástól, amely a betegségre vonatkozó orvosi diagnózist vagy az alkalmazott terápiát értékelné a beteg, annak hozzátartozója vagy illetéktelen személy jelenlétében.”

Sokáig zakatolt a fejemben ez a két beszélgetés, elég nehezen aludtam el. Álmomban egy gyógyszertárban jártam, és egy hihetetlenül hosszú sor végén vártam, hogy torokfájásomra homeopátiás szert vegyek magamnak. A sor lassan haladt, majd mint egy megnyíló képernyő, elém tárult ennek az oka.

Egy ősz hajú bácsi a vérnyomáscsökkentő gyógyszeréhez mellékelt írást olvasgatta, melyben arról tájékoztatta a gyógyszerész, hogy a gyógyszertől lehet, hogy köhögni fog, de lehet, hogy a bőre fog viszketni, és az sem kizárt, hogy a bokája fog beduzzadni.

Egy fiatal nő az inzulin rezisztenciája miatt kapott gyógyszerhez kapta meg a tájékoztatást: a gyógyszerének a hatásmechanizmusa még nem ismert.

A kismama, aki következett, babája fájdalmas fogzására kapott gélt és persze papírt, miszerint a gél vagy segít vagy nem, hatása hamar elmúlhat.

Egy lázas fiatal férfi antibiotikum receptet váltott ki, kísérő papírján az állt, ez az antibiotikum nem biztos, hogy elpusztítja a bacijait, hiszen nincs se tenyésztés, se rezisztencia-vizsgálat.

A D-vitamint vásárló fiatalasszonyt arról tájékoztatták, hogy néhány évvel ezelőtt volt egy vizsgálat a különféle készítmények vitamintartalmáról, és bizony igen sokban messze nem volt meg a ráírt mennyiség. Sőt, ugyanazon készítményeknél is ingadozások mutatkoztak, de ne aggódjon, mindig csak lefelé volt eltérés, mindenesetre, amíg csak lehet, vigye napra a gyereket.

Egy csecsemőjének oltóanyagot kiváltó apuka céduláján pedig az állt, hogy ha a gyermek az előírt oltási sort meg is kapja, akkor sem lesz 100%-os védettsége a nevezett betegség ellen.

De jó, hogy én homeopátiás szerre várok, én csak a hatástalanságról fogok tájékoztatót kapni, meg egy kis lebeszélést, valamint szigorú pillantásokat. Ám amikor sorra kerültem volna, kivágódott a gyógyszertár ajtaja, és egyenruhás rendőrök lepték el a helyiséget. Mint kiderült, előző nap valakinek elfelejtettek kísérő cédulát adni, indult a rendőrségi vizsgálat.

Ekkor megszólalt az ébresztőórám. Ó, ez a képtelenség csak álom volt! Az ablakhoz mentem, és tűnődve néztem a Duna-parton gubbasztó kacsákat. Ha egyáltalán kacsák voltak.

Dr. Sebő Zsuzsanna
gyermekgyógyász, homeopata
Homeopátiás magánrendelő: Budapest, III. ker.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről