Aki nem figyel, belelép

Felültem a HÉV-re. Pontosabban csak felültem volna, ugyanis nem jött. Vasárnap délután 16.03-kor indulna a csömöri HÉV Árpádföld állomásról. Már eleve gyanús volt, hogy egyedül én állok a megállóban 15.55-kor, de hát hétvége van, ilyenkor kevesen utaznak.

Már 16.05 volt, amikor befejeztem az újságolvasást és úgy döntöttem, körülnézek, esetleg valamit kiírtak valahová. Meg is találtam a tájékoztatót egy sárga cetli formájában, ami a grafittivel összefirkált menetrendre volt felragasztva, amely szerint sem a gödöllői, sem a csömöri HÉV nem jár ezen a hétvégén, mint ahogy azt mostanában, különben is szokta. Helyette van HÉV-pótló busz két utcával arrébb, bár ugyanarról a helyről indul a 31-es busz is az Örs vezér tér irányába.

Uccu neki, hátha elérem. De nem, már a saroktól látom, hogy a 31-es busz az orrom előtt megy el, nézem a menetrendet, 16.22-kor jönne a következő.

Sebaj, gondolom, innen hazamenni a kocsiért 5-6 perc, inkább kivárom a soromat. Csodák csodájára 16.15-kor megjelent egy HÉV-pótló busz. Már messziről lehetett rajta látni, hogy ez egy kimustrált, olyan igazi „pótló” darab, lehet vagy 30 éves és Ikarus gyártmányú – bár én sem vagyok fiatalabb. Felszállok, látom, az utasok mind, egytől-egyig a buszhoz hasonló állapotban vannak, volt ott hajléktannak kinézőtől a köldökig dekoltált ruhában lévő, kihívó szempillantásából ítélve, foglalkozását tekintve nyilvánvalóan kurva utas. Leülök, a busz óriási zajjal, cammogva elindul. Nini, a buszvezető kislánya bent ül a vezetőfülkében, idejében kell az élethez szoktatni őt is.

Hajaj, de mi ez a szarszag? Orrommal körbeszaglászom szűk környezetemet, mint egy vadászkutya, és a gyors analitika eredményeként megállapítom: az én ülésem a legbüdösebb. Legjobb esetben egy hajléktalan ült itt előttem, a többi lehetőség részletes ecsetelését egyelőre mellőzöm.

Eggyel hátrébb ülök, de a szag követ, az előttem lévő ülés messziről bűzlik. Inkább állok, döntöttem, és átmegyek a busz leghátsó részébe. Bár ez itt nagyon keményen ráz, még a vártnál is jobban, mintha rugótörése lenne a busznak, minden zökkenőnél valami felütközik a karosszéria aljára. A busz maximális sebességgel, mintegy 35-40 km/órával, rakétaszerű zajjal száguld a Kerepesi úton az Örs vezér tér felé. Mire megérkezünk, a busz megtelik a hajléktalan-fajta utasokkal és csuklyás-piercinges fiatalemberekkel. Megérkezünk!

HajléktalanokAz átszállás rendben ment az Örs vezér téren, balhéból nem mutatom a bérletemet az ellenőröknek, úgysem mernek megállítani, pedig vagy öten álltak sorfalat a bejáratnál. Adj király katonát játszanánk, de a sorfal megnyílt előttem. Van emberismeretük, tudhatják kinézetemből, nekem valószínűleg van, sőt éves bérletem lapulhat a zsebemben. Így is történt.

Megérkezvén a Blaha Lujza térre, az aluljáróban a szokásosnál is szörnyűbb kép fogadott. Hajléktalanok körbeültek a földön, vagy tízen, és körbe adogatták egymásnak a kannás bort. Voltak köztük, bár nehezen felismerhetően, nők is. Elviselhetetlen bűz, szar, hányadék- és vizeletszag terjengett, a földön gyanús tócsák, melyek lehet, hogy borból állnak, lehet, hogy nem. Rendőr sehol, az aluljáró be van kamerázva, de ez már senkit sem érdekel. Olvastam egy egészségügyi felmérést, mely szerint minden harmadik budapesti hajléktalannak tüdőtuberkulózisa (is) van, most csökkenteni fogják a különbséget egymás között… A boros flakonok szétdobálva körülöttük, pedig öt méterre ott van a szemétgyűjtő. Talán, ha odáig gondolatban eljutna, hogy beledobná, már nem is lenne hajléktalan, de az is lehet, hogy a hajléktalanok kiközösítenék maguk közül.

Elindulnék felfelé a lépcsőn, de még egy meglepetés: a sarokba odavizeltek, de szemlátomást nem egy ember, hanem legalább öt, akkora a vizelettócsa, hogy alig lehet megkerülni, de a szélei szerencsére már beszáradóban vannak. A közepének mélysége viszont 3-4 cm, tehát aki nem figyel és belelép…

Tulajdonképpen anyámhoz indultam, innen még tíz perc séta végig a Népszínház utcán, aki ismeri, tudja, mi az a nyócker, nem kell külön ecsetelni.

Félóra múlva indulok vissza ugyanezen az úton.

Elkísérnél? Egy szép házban lakunk az Árpádföldi HÉV-megállónál.

Szedő Iván 

A szerző fotói megtekinthetők és megvásárolhatók. Tekintse meg honlapjait:
1. Természetgyógyászat
2. Fényképezés