Feleslegesek az antioxidánsok?
Az egészséges sejtek megvédik magukat a szabad gyökök ellen, nem kell felborítani a rendszert antioxidánsokkal – állítja a világhírű berlini Max Planck Intézet kutatója. Eszerint a sejtanyagcsere adaptálódott környezetéhez, amelyben a szabad gyökök termelődnek, és képes megvédeni magát a káros hatásoktól.
A sejteknek van egy olyan visszacsatoló védőmechanizmusuk, amely koordinálja a szabad gyökök lebontását. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az antioxidánsok szedése megzavarhatja a természetes folyamatokat.
Az oxigént fogyasztó élő szervezetek azzal nyernek energiát, hogy a sejtlégzésnek nevezett műveletben a szénhidrátokat oxigén jelenlétében szén-dioxiddá és vízzé alakítják át. A folyamat során toxikus oxigén-gyökök is keletkeznek, amelyeket azonnal le kell bontani, máskülönben kárt tesznek a sejtekben.
A sejtek többet tudnak, mint eddig gondolták
A Max Planck Intézet Molekuláris Genetika Intézete (Berlin) felfedezett egy mechanizmust, amelynek segítségével a sejtek koordinálni tudják a légző tevékenységet és a szabad gyökök elpusztítását. A sejtek fel vannak készülve a szabad gyökök megjelenésére, még mielőtt azok felbukkannának.
A sejtlégzés nagyon hatékony folyamat, amelynek során nagyon sok energia keletkezik néhány cukormolekulából és oxigénből. Ugyanakkor a sejtlégzési folyamatban felhasznált oxigén mintegy 2%-ából szuperoxid keletkezik – szabad gyök, ami a sejtekre mérgező. Az így keletkezett szuperoxidok egy jelentős része kiszökik a légzőláncból és fenyegetést jelent a DNS-re, az RNS-re, a fehérjékre és a zsírsavakra.
Az evolúció azonban felfegyverezte a sejteket egy kiemelkedő teljesítményű mechanizmussal, amely képes lebontani a sejtben képződő szabad gyököket és így elejét venni a károsításnak. Ez a mechanizmus rendkívül hatékonyan működik, és nagyon jól koordinált. Ezért – a közvélekedéssel ellentétben – az egészséges szöveteket nem kell természetes vagy szintetikus antioxidánsokkal segíteni, mert az kibillentheti őket a természetes egyensúlyukból, sőt, ami még rosszabb, károsíthatja a sejteket és felgyorsíthatja az öregedés folyamatát.
Fejlett védelmi mechanizmus
A kutatók összehasonlítottak légző, illetve nem légző élesztősejteket. Amikor a légzés aktiválódott, azonnal megnövekedett a sejtek toleranciája az oxidok iránt. Viszont – a várakozásokkal ellentétben – nem növekedett meg a szabad gyökök koncentrációja, hanem ugyanazon a szinten maradt, mint a nem légző sejtekben. Ez azt bizonyítja, hogy a sejtlégzést végző sejtek teljes mértékben képesek megbirkózni a szabad gyökök keletkezésével.
Az egész védelmi mechanizmus mögött egy központi anyagcsere folyamat áll. A szénhidrát lebontó enzim (piruvát kináz) szabályozza a légző tevékenységet – ez kevéssé aktív a légző sejtekben, aminek következtében felgyülemlik egy bizonyos anyag (foszfoenolpiruvát), amely gátol egy másik enzimet (a trisefoszfát izomerázt). Ezt az enzimet már korábban felfedezték a Max Planck kutatói: ennek az alacsony aktivitási szintje védelmet nyújt a szabad gyökök ellen.
„Ha mesterségesen blokkoljuk ezt a visszacsatolási mechanizmust, miközben aktiváljuk a légzési tevékenységet, jelentősen megnő a szabad gyök koncentráció, és károsítja a fehérjéket és a mitokondriumot (a sejt energiatermelő részét). Minden jel arra utal, hogy a sejtek előre tudják, mikor nő meg a gyöktermelés, és anyagcseréjüket ehhez igazítják, még mielőtt termelődnének a szabad gyökök” – magyarázza Markus Ralser, a Max Planck Intézet kutatója.
(Forrás: Független.hu)
