A hatha jóga elkötelezett híveként és gyakorlójaként felemás érzésekkel néztem azt az amerikai dokumentumfilmet, amely a Bikram jóga megalapítójának életéről és tevékenységéről szól. Az indiai mester az óráin valósággal fanatizálta, egyszerre „kínozta” és elvarázsolta híveit, akik fejenként 10 ezer dollárért vehettek részt a több héten át tartó tanárképző kurzusokon. Aztán néhány éve kiderült, hogy Bikram Choudhury vagy fél tucat tanítványát szexuálisan zaklatta, közülük többet megerőszakolt.

Nem írok most a részletekről, akit érdekel, nézze meg a filmet a Netflixen. Minősíteni sincs okom magát a nagy hőségben végzett Bikram jógát (hot jóga), annak gyakorlatait és eredményeit, hiszen nem lehet véletlen, hogy a módszer világszerte elterjedt, és Magyarországon is sok helyen tartanak Bikram jóga foglalkozásokat.

Ami ezúttal fontosabb számomra: maga a jelenség

Konkrétan az, hogy modern világunkban is még mindig mekkora igényük van az embereknek gurura, szellemi vezetőre, akire istenként tekinthetnek fel, és akinek a cselekedetei egyszerűen megkérdőjelezhetetlenek.

A dokumentumfilmből kiderül, hogy Bikram a sajátjaként „adott el” Nyugaton olyan gyakorlatokat, amelyek valójában az 1970-ben elhunyt indiai mesterétől, Bishnu Charan Ghosh-tól származtak. Bikram dúsgazdag lett Amerikában, tucatszám álltak a Bentley-k a garázsában, szinte azt sem tudta, mit kezdjen tengernyi pénzével. „Bátran” szégyenített és alázott meg embereket, visszaélt a bizalmukkal, és ezt hosszú éveken át folytathatta – mígnem az egyik volt munkatársa fellázadt, és beperelte.

A bíróság nagyösszegű kártérítést ítélt meg Bikram ellen, akinek esze ágában sem volt fizetni, inkább elmenekült Amerikából. Később Thaiföldön bukkant fel, majd folytatta a jógatanárképző kurzusait, de mivel az Egyesült Államokba nem léphetett be, a most 78. évében járó Bikram Mexikóban és Spanyolországban gyűjtötte össze a tanulni vágyókat. (Mexikóban a ki nem fizetett óriási hotelszámlája miatt került bajba.)

Tanítványait azonban nem zavarta mindaz, ami idővel kiderült róla és viselt viselt dolgairól.

Hogy van ez?

Akkora az igény a mesterre, a szellemi vezetőre, hogy az minden más szempontot felülír? Mindegy, hogy méltó-e a guru a megbecsülésre?

Decartes francia filozófus szavai szerint „cogito ergo sum”, vagyis: „gondolkodom, tehát vagyok”. Ne feledjük, hogy az idézett mondás nem önmagában áll, hanem eleje is van, ami így hangzik: „dubito ergo cogito” – „kételkedem, tehát gondolkodom”.

Kürti Gábor

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről