Nekem, a több tíz éve gyógyító szemtrénernek talán az a legnemesebb, legnehezebb és legizgalmasabb kihívás, amikor az orvosi beavatkozás káros mellékhatásaival foglalkozhatom, vagy olyan komplikált esettekkel, pl. makuladegeneráció – amikor az orvosok eleve nem tudnak mit tenni a betegekért…

Külön hálás vagyok az anyukáknak, apukáknak, amikor gyerekeiket próbálják alternatív módszerrel gyógyítani, pedig ott a szemorvosi hagyomány sokkal merevebb és szigorúbb, mint felnőttek esetében.

Az orvosok nem ismerik a valódi látástréninget, a Bates-féle rendszert, ennek ellenére ellenzik, és a súlyos vagy a ritka esetekben sem ajánlják. Így aztán a beteg eleve ki van zárva egy alternatíva lehetőségéből, ami már-már felveti a szemorvosi társadalom felelősségének kérdését – nem csak Európában, hanem az egész világon.

A látásterapeutának már rég ugyanúgy kéne segíteni a szemorvosi munkát, mint a fizikoterapeutának a reumatológust – vetettem fel számtalanszor hivatalos fórumokon. Hiába.

Még 2008-ban történt, amikor szemorvosi tanácsra elkezdtem dolgozni egy 13 éves gyerekkel. A -12 dioptriás fiúcska bal szemét már megtámasztották hátul, hogy ne nyúljon tovább a szemgolyó, ennek ellenére az iskolai munkáját, a biztonságos közlekedését, a mindennapi életét erősen korlátozta a rossz látás, amit a szemüveg sem javított igazán. Ráadásul látása fél, egy dioptriákat romlott évente… Tíz hónap alatt négyszer láttam őt és rohamos fejlődéssel oda jutott a látástréninggel, hogy szemüveg nélkül kerékpározott, jobban haladt az iskolai munkában, és kinyílt a személyisége. Aztán eltűntek, nem jelentkeztek már. Pár hónappal később rákérdeztem. A mama szomorúan mondta, hogy az orvos leállította a szemtornát, mert az ellenőrzésen a gyerekre rápakolt szemüveglencsék egy dioptriával erősebbet mutattak, és megfenyegették a szülőket, hogy Imre meg fog vakulni. (Bates hányszor, de hányszor hangsúlyozza, hogy a szemüveget teljesen el kell felejteni, mert az stresszt okoz. Hányszor hangsúlyozza, hogy csak retinoszkóppal lehet objektív fénytörést vizsgálni, de csak akkor, ha semmiképp sem megyünk közelebb a vizsgálandó szemhez másfél méternél.) Néhány hete újra rákérdeztem a fiú látására. A gyerek mindkét szeme már -18 dioptriánál tart, a másik szemet is meg kellett támasztani, de szerencsére a szem jelenleg nyugalmi állapotban van. A tréninget azóta sem merik alkalmazni.

Lézeres szemműtét után

Érdekes, hogy milyen sok probléma akad a lézeres műtétek után. A szem szépen áll, az astigmiát – egyszerre két fókusz van jelen egy szemen – úgymond korrigálták, a dioptria szinte eltűnt… és mégis. Fáj a páciens feje, sokkal fáradékonyabb, gyulladt a szempár és alig pár év után nem egy esetben újra nőni kezd a dioptria. Feltűnő, hogy ránézésre látszik: a szemek mégsem állnak megfelelően, pedig a műszeres mérések nem mutatnak eltérést.

Egy szerb középiskolai tanár keresett fel tavaly. Szédült, fájt a feje, de belefáradt a sok orvosi konzultációba, sehol nem tudnak segíteni rajta. Ráadásul minden lelete negatív. A 30 éves férfi beteg 2005-ben lézeres szemműtéten esett át, és „egész jó lett a látása”. Egy ideje a tanítás végére behomályosodik minden, a nap végére teljesen kimerül, és indokolatlanul rossz a közérzete is. Mivel hazájában semmire sem jutott, és olvasott a lézeres szemműtétek káros mellékhatásairól a nemzetközi honlapomon, hát elutazott Budapestre, hogy nézzem meg. A diagnózis fizikálisan is látható problémákra derített fényt. Mindkét szeme valahogy nem nézett egyszerre, arca nem 30, hanem inkább 40 évesnek látszott, homlokán hosszában egy mélyebb ránccal, ami valamiként nem illett oda… Olvasása közelre is, távolra is újra romlik, de azért kissé homályosan „kihozza a jót”.

Szemeltakarás után 30 perccel olyan változás állt be, ami meggyőzte, hogy mindezek a lézeres szemműtét hiányosságai miatt lehetnek. A ránc lényegesen halványabb lett, az arc kisimult, a szemei békésebbek voltak, és a közérzetben is valami megmagyarázhatatlan nyugalom következett be. Öt perces inga után meggyőződése lett, hogy minden baj gyökere az, hogy belevésték a szemüvegét a sclerába (ínhártya, a szemgolyót körben burkoló 1 mm vastag, fehér rostos tok – a szerk.) – és ezt már soha többé nem tud levenni.

Februárban ismét eljött. Fejfájása már alig van, arca igazi 30 éves lett, látása tökéletes. Most jön a következő kontrollra, amikor dr. Bates rendszerét már végleg elsajátítja. Olyankor is akarja majd használni, amikor ideiglenes látásmegterhelést hoz az élet. Büszkén vallotta, hogy a gimnáziumi óráin is akarja tanítani, hogy ne legyen annyi szemüveges diák.

Jön Péter bácsi…

A gyerekek olyan 8-12 éves korig rendkívül gyorsan fejleszthetők, ha a szülő nem a szemüveget, hanem az alternatívát választja. Sokan járnak ide az egész országból és sok külföldön élő magyar család is felkeres a nyári szünetben szemüveg helyett látástréninget tanulni. A szülő megtanulja, hogyan kell játszva, napi 5-15 percekkel korrigálni a hibás látást szemüveg nélkül. A gyerek tudata pillanatok alatt motiválható, mert még nincs telis-tele felnőtt klisékkel. Amint megérti a szülő és a gyerkőc, hogy a látás belül van a fejben, és fantázia, a memória, meg emlékezés kell hozzá, nem annyira a szem, abban a pillanatban meglódul a látás, és fel- felvillannak a legutolsó „betűk” a Snellen tesztkártyán.

A felvillanások tényleg csak villanások, de idővel egyre hosszabbak és minőségiek lesznek. Akkor sincs baj, ha a gyerek csak egy foltot, vagy szinte semmit nem látott a teszttáblán, hisz dr. Bates számtalanszor megemlíti, hogy a lehunyt szem mögött van a betű helyes emlékképe, csak nem tudatosul, tehát elő kell hívni. Nem kell fókuszálni, hunyorogni, erőlködni, csak rápillantani a betűre, aztán a behunyt szem mögött, a fejében meglátja a gyerek, amit kell. Nehéz megérteni, miként működik ez, de működik. Milyen nagy a szülői megnyugvás, amikor a gyerek ugyanilyen módszerrel rászikrázik a következő betűre, de gyorsan behunyja a szemét, mielőtt bámulni kezdene, és ott belül a gyerek meglátja és kimondja a következő, majd az azt követő betűt. Még a -3,5 dioptriával is sokszor így van. Valami homályt lát a gyerek, aztán jön Péter bácsi a Bates-rendszer trükkjeivel, és ideiglenesen meggyógyítja a beteget 10 perc, fél óra alatt.

Kicsit lassabban megy a dolog, mint a szemorvosnál, a gyerek is félős néha, meg szerény, hát türelmesen, szépen, játszva haladunk előre. Súlyosabb esetekben is megy a 2-5 sorral jobb látásfelvillanás. Persze a varázshoz hozzá tartozik, hogy az „olvasás” nem betűs, meg számos Snellen teszttel történik, hanem gyereknek való ábrákkal, ezeket sokkal jobban látják a gyerekek. Sőt Kindertojás figurákkal, legókkal. Milyen érdekes demonstrálni a szülőknek, hogy míg a betűs táblán csak egy darabig jut el a gyerek, addig a mesés elemekből összeállítottal, a legókkal sokkal többre jut (optimusnak, pesszimusnak hívja ezt a Doyen).

A kancsal gyerekeknél nagyon fél a szülő. Hiszen a szemüveg arra való, hogy párhuzamos legyen a szem, így nem lesz tompalátó, és akkor jön a durva szemtréner, jól leszedi az üvegeket a pici orráról, majd nekiáll mesélni szemeltakarás mellett, meg pörgőszékezni, meg malomjátékozni, meg hintázni. Igyekszem egyszerűen megmagyarázni, hogy miért nem fontos a szemüveg. Így szoktam… a közhiedelemmel ellentétben nem a szemüveg miatt a retinán keletkezett éles kép a lényeg, hanem a fejünkben lévő fantáziakép, aminek fenntartása és fejlesztése fogja eltüntetni a dioptriákat, a kancsalságot és másféle szembajokat is. Ehhez pedig nem kell szemüveg. Sőt, maga a szemüveg okozza a stressz növekedését, mert nem hagyja jól működni a gyermeki fantáziát.

(Folytatjuk)

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás

Vén Péter szemtréner okt. 15-én szemwellness szombatot tart Bp-en 12 éves kortól, felnőtteknek. Érd: info@szemtorna.hu

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről