Kérdések a látástréningről (4.)

Olvasószemüveggel élek, bifokális a szemüvegem. Az esti vezetésnél már távolra sem látok igazán. 60 éves vagyok. Olykor néhány pillanatra, fél órákra kitisztul a látásom a szemeltakarás után, de azt tapasztalom, hogy tartósan nem javul a látásom. A szemüvegemet a számítógép előtti munkához nem tudom nélkülözni, de otthon sokat le tudom rakni.

Hagyjuk, hogy mozogjon a világ!

Az egészségügyi klisék megváltoztatásához nagyon hosszú az út. Máig azt hiszik a betegek, hogy a szemet kell tornásztatni, mert az orvosok is a szemmel foglalkoznak. Pedig valójában a szemészet csak szemüveget, kontaktlencséket használ, operál, tünetet kezel. Objektív látásjavulás nem következik be. A látás a fejben dől el, mint minden, tehát ebből kiindulva kellene gondolkodni, és a szemet békén kellene hagyni végre. A megoldás száz éve született, amikor egy amerikai szemész jó helyen keresgélt és forradalmi rendszert dolgozott ki – a látástréning rendszerét.

Kancsalság, kettős látás… (1.)

Nekem, a több tíz éve gyógyító szemtrénernek talán az a legnemesebb, legnehezebb és legizgalmasabb kihívás, amikor az orvosi beavatkozás káros mellékhatásaival foglalkozhatom, vagy olyan komplikált esettekkel, pl. makuladegeneráció – amikor az orvosok eleve nem tudnak mit tenni a betegekért…