Az egészségügyi klisék megváltoztatásához nagyon hosszú az út. Máig azt hiszik a betegek, hogy a szemet kell tornásztatni, mert az orvosok is a szemmel foglalkoznak. Pedig valójában a szemészet csak szemüveget, kontaktlencséket használ, operál, tünetet kezel. Objektív látásjavulás nem következik be. A látás a fejben dől el, mint minden, tehát ebből kiindulva kellene gondolkodni, és a szemet békén kellene hagyni végre. A megoldás száz éve született, amikor egy amerikai szemész jó helyen keresgélt és forradalmi rendszert dolgozott ki – a látástréning rendszerét.

Az éles látás jó memória, jó felidézés kérdése, ami csak a teljes mentális nyugalom fennállása esetén adott, akkor hogyan is lehetne a problémákat a szemben gyógyítani? Az éles látás nem a kor és a genetikai tényezők áldozata, legalábbis sokkal kevésbé, mint ahogy a  jelenlegi felfogás tartja…

A látás tehát nem lehet optikai, hanem mentális, illúziószerű valami, hogy is mehetnénk valamire fénytani törvényekkel, fókusszal, meg  dioptriákkal? Hogyan lehet illúziókat optikai műszerekkel mérni, a javulást ugyanígy meghatározni? Túl lassú a világ, hogy mindezt felfogja és tegyen ellene.

A rossz szem feszes állapotban van, ami elnyomja a látási illúziókat a fejünkben, tehát stressz keletkezik az egész látási hálózatban. Ezt a nyomást a szemüveg csak fokozza. Ha a szem külső izmai újra tökéletesen relaxált állapotba kerülnek, nemcsak a dioptria szűnik meg, hanem fokozatosan a szemben lévő fizikai elváltozások-hályogok, ideghártya tünetek, más szemfenéki problémák, magas dioptriák is, mondta dr. Bates, a felfedező amerikai szemorvos, ráadásul az emberi szervezet bármely részén fennálló egészségügyi probléma, kimerültség, szédülés, betegség is enyhülni képes. Az igazi szemtorna célja a mentális stressz nyugtatása látástréning-gyakorlatokkal. A munka azonnal ideiglenes eredményt, jobb közérzetet kelt, de a komoly javulást, az esetleges teljes gyógyulást fáradságos munkával kell megszerezni, kitartással, egy csipetnyi ezoterikus ráérzéssel, mert jobb agyféltekés, finomhangolásról van szó, amit mégsem lehet a fáról leakasztani, a trénig hosszát előre megjósolni stb.

Rossz látás esetén fókuszálunk, bámulunk, hunyorgunk, ráncoljuk a homlokot. Ehelyett szokjunk hozzá a rendszeresebb pislogáshoz, és mindig tegyük kicsit odébb a tekintetet. Később, a folyamatos pislogástól rendeződni fog a szem állandó, finom mozgása. (A szem folyamatosan mozgásban van, csak nem tudunk róla).

Nagyszerű stresszoldó gyakorlat a lehunyt szem eltakarása, hagyva, hogy a gondolatok maguktól szaladgáljanak a fejben, mindenféle kényszeres akarás nélkül. A gyakorlatot naponta többször, akár 10 percekre is el kellene végezni, szemüveg nélkül, de hatékonyan dolgozunk akkor is, ha csak lehunyjuk a szemet kis időre. A számítógépes munkahelyeken az óránkénti 10 perces leállást szemüveg nélkül töltsük el, mert a szabály kitalálásakor nem gondoltak arra, hogy szemüvegben esély sincs a szem pihentetésére.

Az is nagyszerű, ha mindent élesen próbálunk látni a külvilágból, amikor csak idő van rá. Miként lehet élesnek képzelni valamit, ami tiszta homály szemüveg nélkül? A fantáziánkra kell bízni a dolgot, ahogy a gyerekek csinálják, akik ezzel az illúziós csodával tanulnak meg látni, hiszen ők semmit sem értenek az objektív világból. Bízzunk a laza fantáziánkban és kezdjük el „betelepíteni” vele a homályt. Gyakorlattal egyre konkrétabb lesz az illúzió, tehát a látás, és egyre jobban átállunk a tudati látásra a szem helyett. A fentiek okán vajon helyes-e, ha a gyermeki fantáziára szemüveget adnak látásprobléma esetén?

Vajon élesebb lehet-e a tündér, az égig érő fa képe a szemüvegtől? Sajnos, nem. Sőt! Sajnálatos, de a suliban napi hat órás bámulás a táblára, a nagybetűs olvasókönyvek tömegesen rontják a látást. Hogy miért? Bates erre is rájött. A kisebb betűkkel kevesebb feladata van az agynak, tehát pihentető, a bámulás, a koncentrálás fárasztó, tehát homályosítja a látást. Már rég meg kellett volna szüntetni a nagybetűs könyveket a kisiskolásoknál és a bámulást megakadályozni a 15 éve létező ingyenes megelőző programmal. Mindez egy minisztériumi döntés kérdése. (A nagy és bonyolult képírásjelek miatt romlik a japánok szeme is tömegesen, nem genetikai talányról van szó.) Nem a nagy ablakos iskola, az olvasási távolság betartása, a „minőségi műfény” megléte, amire milliárdokat költenek, és semmit sem ér, hanem a szem igazi elfárasztásának megakadályozása a fontos.

A szabad levegő, a fokozatos, behunyt szemes napfénykezelés erősíti a szemet, gyógyítja a látást, a műfény, az UV sugarak elleni túlzó propaganda megtévesztő. Keressék már februárban a természetes fényeket és szoktassák a bőrt, a szemet az éltető fényhez. Javulni fog a látás, a napszemüvegektől pedig romlani.

A szemnek van egy állandó, szabad és egyenletes mozgása, ami passzív. Nem tudunk róla, az orvosok sem tanulnak ilyeneket. A passzív szemmozgás minden esetben módosul, ha rosszul használjuk a szemet. Ha tudatosan odafigyelünk ennek a titoknak a rehabilitálására, és ingázunk valamiképp, ha esik, ha fúj, akkor egyre rosszabb látási körülmények között is elkezdődik az élesebb látási élmény, és akár teljesen meggyógyulhatunk. Ingázzunk, ha az utcán tartunk valahová, mert ilyenkor dülöngél a test. Képzeljük úgy, hogy nem mi, hanem a világ dülöngél. Ha autóval megyünk, úgy látjuk, hogy a kocsi nyeli el az utat. Ebbe is gondoljunk bele egy darabig. Persze szemüveg nélkül. Ha pl. felmosunk, ellentétesen mozog a kövezet, mint a felmosórongy. Ha lifttel felfelé haladunk, akkor a lépcsőház lefelé látszik haladni stb. Mozgassuk a fejet a könyv sorai között a fehérségen, ha kellemes pihenést akarunk a szemnek. A világ mozog, hagyjuk, hogy mozogjon. (Az is régen foglalkoztat: jó lenne, ha a koraszülött osztályon az inkubátorok mozognának valamiképp, mert az anya légzése, mozgása miatt a magzat állandó mozgásban van, akkor a hiány pótlásának elmaradása nem rejt-e egészségügyi kockázatot az újszülöttek számára.) Úgy látszik a világ túl lassú, hogy felfogja a szükséges változást.

Ne fordítva üljünk a lovon. Dobjuk félre a rossz hagyományokat és fokozatosan, majd véglegesen tegyük el a szemüveget, kontaktlencsét, és fiatalítsuk meg a látást, a testet, a lelket látástudatos életmóddal. Van természetes megoldásokat a szemészetben is 0-99 éves korig, egy   100 éves, öngyógyítási rendszerrel.

(Forrás: Természetgyógyász magazin)

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről