Hirdetés

 

Hirdetés

 

Korunk népbetegsége egy új „vírus”

Minden életkornak megvannak a maga problémái, ezt mindannyian tudjuk, látjuk, saját bőrünkön tapasztaljuk. A fizikai fájdalom, a betegségek már sajnos a mindennapok részévé váltak, és egyre fiatalabb korosztályban kezdődnek. Most nem ezekről szeretnék írni, mert úgyis az unalomig ismételgeti a média, hanem a lelki, érzelmi eredetű bajainkról.

Olyan „népbetegségről" beszélek, amely leginkább lelki, érzelmi eredetű, és azt veszem észre, hogy nagyon kevés kivétellel mindenkit elér, sőt mondhatom, „ragályos" is. Terjednek ezek a „kórokozók", legfőképpen a szavakkal, írott formában, a televízió csatornáin, internetes fórumokon. Adtam neki egy fantázianevet is, ez a „PA-PA vírus"! Lefordítva: a Passzív Panaszkodás kórokozója.

Így már ismerős, igaz? Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik nagyon megfertőződtek a PA-PA vírussal, és feltett szándékuk, hogy továbbadják az egészségeseknek. A „kórokozó" nagyon virulens, gyengébb lelkületű, érzékeny egyének fokozottan hajlamosak elkapni. Születésünkkor kapott karakterszámunk és üres érzelmi síkunk, ami a túlérzékenységi sík, megnöveli annak kockázatát, hogy áldozatául esünk a PA-PA vírusnak.

Tanuljunk meg mosolyogni!

Vizsgáljuk meg, milyen tünetekkel is jár a passzív panaszkodás „fertőzés". A mai ember életét sok tényező keseríti meg. A munkahely, a családi problémák, szexuális kielégületlenség, az életcélok, életörömök hiánya, stressz, és még ezekhez adódnak a testi fájdalmak, betegségek. A probléma akkor kezdődik, ha valaki már mindenhol csak a rosszat látja, előre retteg a következményektől, szó szerint pesszimistán éli az életét.

Ez a kezdeti stádium, lappangó „vírusfertőzés", ekkor még az illető magában tartja szenvedését, bár mások érzékelik rajta, hogy megváltozott. A csendes szenvedés időszaka addig tart, ameddig a személyiség bírja, ez mindenkinél nyilván egyéni. Azután egyszer csak kitör a „betegség", néha elég, ha egy gyanútlan ismerős megjegyzi, hogy „de rosszul nézel ki drágám, valami baj van?" Akkor a „fertőzött" személy azonnal siránkozni, panaszkodni kezd, amivel át is adhatja a kérdezőnek a „vírust". Elmeséli, hogy az egész élete csőd, utálja a munkáját, a főnökét még jobban, nem keres eleget, nem becsülik meg. Már 20 éve (!) ott dolgozik, semmit nem lépett előre, nem szeret bemenni sem, ami miatt állandóan fáj a feje, netán hányingere, hasfájása van. Mindenki őt ugráltatja, nem mer visszaszólni, elfojtja a problémáit, amikor hazaér, akkor meg a családja piszkálja, dolgoztatja, mert otthon is mindenki lusta, a gyerek nem akar tanulni, felesel, rendetlen, a férje nem törődik vele, csak a tévét bámulja, szex már nincsen, vagy ha van, az sem jó neki, ráadásul soha nem mennek sehova, unalmas így az élete, de hát nincs is idejük semmire.

A szerencsétlen hallgató pedig megszólalni sem tud. Az még izgalmasabb, amikor két „fertőzött" személy találkozik, és egymást túllicitálva ecsetelik lelki kínjaikat. Biztosan mindenki volt már ilyen helyzetben, a „PA-PA vírusos" személy nincs tudatában a „fertőzésének", tehát nem árt szembesíteni vele, mielőtt mi is elkapnánk tőle. Általában megsértődik, de azt hiszem, a gyógymód érdekében meg kell állítanunk a terjedést. Rá kell kérdezni tehát, hogy miért is él már így évtizedek óta? Miért nem tör ki, miért nem tesz semmit, miért passzív?

A tünetek egyértelműek, panaszkodni mindenki képes, az a legkönnyebb. Az aktivitást kell előhívni minden „vírusos" betegből! Lényeges, hogy változzon a szemlélete. A mai kor embereit rettenetesen nehéz kibillenteni a passzivitásból. Szeretnek panaszkodni, megfigyelhető, hogy semminek nem örülnek, bárhová utaznak, mindig csak a rossz dolgokat veszik észre, ők azok, akik mindenhol reklamálnak, nem jó a szállás, nem jó az ellátás, meleg van, hideg van...

Nem is olyan régen voltunk egy hazai fürdőhelyen a férjemmel, hideg volt még, hó is esett. A külső gyógymedencék ennek ellenére működtek, én személy szerint télen is inkább a szabadban fürdőzöm, mint a klórszagú belső térben. A fürdő személyzete nagyon kreatívan kitalálta, hogy amíg az emberek kinn áztatják fájó testrészeiket, addig egy zenekar játszik nekik a medence mellett. Minden nap más előadót hívtak meg, hogy hangulatossá tegyék az ott tartózkodást. A párom és én rettenetesen élveztük a zeneszámokat, kiváló zene volt, énekeltünk, mozogtunk a vízben vidáman, mindent elfelejtettünk, ami nem jó, még a fájdalmakat is. Az együttes tagjai nagyon dideregtek, de kedvesek voltak, tartották magukat becsülettel. A medence tele volt emberekkel. Egyszer aztán körbenéztem, és azt láttam, hogy az emberek lefittyedt szájjal, mosolytalanul, mozdulatlanul hallgatják a zenét, senki nem énekelt, nem tapsolt.

Ezt látva nagyon szomorú lettem. A fürdő kedveskedni akart, jó hangulatot generálni, az együttes tagjai kékre fagyva is muzsikáltak, de azokat, akik a jó meleg vízben ülhettek, ez nem is érdekelte! Eszembe jutott, hogy nap mint nap ezzel szembesülök az utcán, a járműveken, a boltokban, a munkahelyeken, az emberek mosolytalanul élnek, közlekednek. Mintha a „virulens vírus" kiirtaná az emberekből a vágyat, az örömöt, a lelkesedést.

Ébredjenek fel azok, akik elkapták a „betegséget"! Mi, egészségesek pedig segítsünk nekik szeretettel, törődéssel gyógyulni! Ha nem teszünk semmit, nem is történik semmi! Hivatásomnál fogva próbálok hatni azokra, akik nehezebben döntenek, megvilágítani előttük a lehetőségeiket, hiszen a mi életünket csakis mi tudjuk kezelni, a problémákat megoldani. Szeretnék minél több nevetős arcot látni! A „betegek" nagy része is tud vidám lenni, ha olyan valaki van vele, aki erőteljesen pozitív személyiség.

Sok esetben kaptam már meg a kritikát, „olyan jó neked, te mindig mosolyogsz, biztosan nincs semmi gondod, fájdalmad, irigyellek". Igen! Sajnos a jókedv ma már irigylendő dolog... Nehezen értik meg az emberek, hogy a depresszió, a rosszkedv állandósulása már súlyos probléma, ami nagyon nehezen kezelhető. Örülni kell az apró dolgoknak is, amiből naponta rengeteg van, csak észre kellene venni! Alapvető, hogy ne nézzünk rémhíreket, ne olvassunk a celebekről, ne politizáljon az, aki csak a rosszat látja. Szervezzük úgy az életünket, hogy minden napra jusson öröm! A „PA-PA vírus" sosem támad aktív, vidám emberekre. Legyen életünk része a mozgás, a tanulás, a kalandok, az utazás!

Már hallom, hogy a „fertőzöttek" erre mondják, hogy ehhez pénz kell, idő kell stb. Valamennyi szükséges biztosan, de nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy boldogok legyünk. Csak merjünk változtatni, élni az életet, legyenek elérhető célok, és ami fontos, fejlődni kell életünk végéig!

Végül lezárva témánkat, olvassanak el a bölcsektől motiváló gondolatokat, melyek segítenek megérteni, hogyan kell legyőzniük a „rosszkedv kórokozóját"!

„A mosoly, amit a világnak ajándékozol, visszatér hozzád." (indiai bölcsesség)

„Aki nem tud gyakran és szívből nevetni, annak halott a lelke." (szufi mondás)

„A humor mentőöv az élet örvényében." (Raabe)

„Tudod, hogy intézd bölcsen életed? Légy víg! Ha nem megy, légy elégedett!" (Goethe)

„Ha nincsenek orvosaid, legyen ez a három: vidám kedv, nyugalom és mértékletes élet." (Salernói iskola)

Ehhez kívánok sok kitartást, vidám napokat, „vírusmentes" éveket minden kedves olvasónak szeretettel!

Kiresné Vincze Ilona
parapszichológus, szakíró, Reiki mester
(személyiségelemzés, gyereknevelési és párkapcsolati
tanácsadás a numerológia, kronobiológia, asztrológia
segítségével, Bach terápia, Reiki kezelések, képzések)
Egyedi kártyakirakások!
Bejelentkezés: 06 30 570 34 49
szamdoktor@gmail.com

Hirdetés

 

Videó ajánlatunk

Biofizikai állapotfelmérés felsőfokon
A videóhoz kattintson a képre!

Hirdetés

 

Videó ajánlatunk

Zöld élelmiszerek szerepe a fogyókúrában

Hirdetés

 

Heti horoszkóp

Heti horoszkóp

Eseménynaptár (ma és holnap)

Találkozzunk a Facebookon is!

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés