A három részből álló tanulási folyamat második részét a megjegyzéssel (bevéséssel, rögzítéssel) kapcsolatos tudnivalók és tanácsok ismertetésével folytatjuk. Fontos a sorrend, az olvasás, a jelölés – és a puska!

Állítsunk fel sorrendet!

Először egy általános, minden tanulóra vonatkozó tanács: ha rendszeresen kell készülnünk felelésre vagy más szintű számonkérésre, minden alkalommal állítsunk fel nehézségi sorrendet. Arra gondolok, hogy rakjuk sorba a bevésendő anyagot olyan szempontból, hogy (bármi okból) mivel van a legtöbb gondunk, melyikkel a kevésbé sok stb. Ok lehet az is, ha „pikkel” ránk a tanár, ha utóvizsgára kell készülnünk, ha eszméletlenül sok és nehéz anyagot kell rögzítenünk, ha utáljuk ezt a tárgyat, vagy – mondjuk így – kevésbé szimpatikus az előadó…

Ha elkészültünk a sorrenddel (ez lehet képzeletbeli is, tehát nem kell felschlichtolni a könyveket, füzeteket), együnk-igyunk épp csak annyit, hogy ne legyünk éhesek-szomjasak; szellőztessük ki azt a helyiséget, amelyben tanulni akarunk, ügyelve arra, hogy ne fázzunk, de melegünk se legyen; gondoskodjunk a megfelelő világításról, aztán helyezkedjünk el a kedvenc tanulóhelyünkön, dőljünk hátra, pihenjünk egy kicsit: gyűjtsük az erőt – majd vegyük elő a legkönnyebben megtanulható anyagot, és nosza!

Hogyan? – kérdezhetik az Olvasók.
Csak így szabad – válaszolja a pszichológus. Így azonnal és valószínűleg gyorsan sikerélményhez jutunk. S mivel a következő anyag is csak egy kicsit lesz nehezebb, könnyen elképzelhető az újabb siker, már a második lecke kipipálása, és így tovább a „Megy ez nekem!” érzéssel.

Ha a legnehezebbel kezdtük volna, lehet, hogy elmegy vele egy csomó idő, ráadásul nem is vagyunk elégedettek sem a tempóval, sem a minőséggel, ettől persze még hamarabb elfáradunk… Tehát kezdjük mindig a legkönnyebbel, és 20 perc után tartsunk szünetet.

VAKOG

Mikor? – kérdezhetik megint.
Minden 20 perc tanulás után – mondja a pedagógus, aki tudja: azért 45 percesek az órák, mert 5 perc az adminisztráció, 20 perc a számonkérés, és 20 perc marad (ideális esetben) az új anyag leadására. S aki a csengetés után is tanítani akar, azzal egyéb gondok is vannak… De ez már egy másik cikk témája.

Mi térjünk vissza a 20 perc utáni szünetre, ami lehet evés-ivás, toalett-tréning, telefonálás – és közben persze szellőztetés! Ezt követően pedig jöhet az újabb, egy kicsit megint nehezebb anyag.

Más, ugyancsak általános tudnivaló és tanács: az NLP művelői dolgozták ki a VAKOG betűszót, amely az öt érzékszervünk (latin) neveinek kezdőbetűiből áll: a V a vizuális, az A az auditív, a K a kinesztéziás, az O az olfaktórius, a G pedig a gusztatórius rövidítése (az első két szó közismerten a láthatót, illetve a hallhatót jelenti, a kinesztézia magyarul mozgásérzés /beleértve a tapintást is/, az olfaktórius jelentése szaglási, a gusztatóriusé pedig ízérző, ízleléssel /és az ízléssel!/ kapcsolatos).

Olvassuk, mondjuk, jelöljük

S hogy jön ez ide? Úgy, hogy – mivel a megjegyzés a tanulási folyamat legfontosabb és legnehezebb része – több tanácsot is kívánok adni sikeres végzéséhez. Az egyik leglényegesebb ilyen tanács, hogy minél több érzékszervi csatornát és lehetőleg egyidejűleg használjunk a megjegyzés során.

Tehát például ne csak nézzük (V) a bevésendő szöveget, de olvassuk hangosan (A), és húzzuk alá vagy más módon emeljük ki (K) a számunkra fontos részeket – így egyszerre működik a vizuális, az auditív és a motoros apparátus, lényegesen megkönnyítve, tartósabbá és könnyebben felidézhetővé téve ezzel a rögzítendő szöveget. (A kinesztéziás és a motoros apparátus kifejezés „felcserélhetőségét” illetően utalok arra, hogy amikor aláhúzunk vagy más módon megjelölünk, kiemelünk valamit, az agyunkban – ha látjuk és halljuk is közben azt a szöveget – gyorsabban és tartósabban összekapcsolódik a vizuális, az auditív és a kinesztéziás: a motoros/mozgató/ tevékenység hatására keletkezett élmény.)

Ezt a K betűhöz kötődő motoros apparátust úgy is bekapcsolhatjuk, ha a megjegyzés megkönnyítése érdekében jegyzetet, feljegyzést készítünk magunknak. Ilyen – az agykontroll tanfolyamokon is oktatott – elme-térkép. Ennek készítése során különböző színeket, formákat, ábrákat, jeleket, kiemelt kulcsszavakat, nyilakat stb. alkalmazhatunk egy olyan szöveges rajz, táblázat, összefoglalás stb. részeként, amely – ismétlem – nemcsak vizuális (V) ingereket hoz létre az agyban, hanem köt hozzá mozgásos/motoros (K) élményeket, emlékeket is. Sokat segít, ha a különösen fontosnak ítélt kulcsszavakat más színnel írjuk, vagy szöveg helyett rajzzal, jellel emeljük ki környezetéből. Egy frappáns szimbólum, ábra, egyéni jelzés még jobban bevési a mondanivaló jelentését.

Puskából maroklőfegyver

Tanárként is bocsánatos bűnnek tartom, sőt javaslom a tankönyv, jegyzet, füzet stb. oldalain az aláhúzások, beszámozások, meghatározott irányú nyilazások, kulcsszavak stb. alkalmazását. Az átlagosnál is vizuálisabb típusú emberek a felidézés, visszaadás során tisztán látják maguk előtt ezeket a térképeket, rajzokat, bejegyzéseket (még azt is, hogy a papír melyik részén helyezkednek el az egyes elemek), melyeket szinte csak beolvasnak onnan.

Készítsünk-e puskát? Igen – válaszol a tanár –, de majd jól felejtsük otthon! Még a legjobb puskából is lehet egy rövidebb maroklőfegyvert készíteni, több ilyen készség összevonásával pedig egy tömörítvényt… végül már tényleg csak kulcsszavak és jelek lesznek a papíron, amelyekről órák hosszat lehet majd beszélni, akkor is, ha csak a lelki szemeinkkel látjuk őket.

(Folytatjuk)

Dr. Csíky Antal
holisztikus integratív terapeuta
munka szakpszichológus
alternatív gyógyító
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről