Az újszülött megérkezése után szembesülünk életünk teljesen új minőségével. Míg optimális esetben a várandósság nagy része örömteli izgalommal és várakozással telt, addig a hétköznapok fárasztó és kimerítő percei, órái váratlanul érhetnek egy újdonsült édesanyát.

A kórházból hazatérve eluralkodhat a káosz: mit, mikor, hogyan tegyünk. Alapvetően minden percünket, sejtünket, idegszálunkat eltölti kisbabánk illata, látványa, testközelsége, és előbb-utóbb minden anyát elér az érzés: beleszeretett csemetéjébe. Elmerül az anyaság érzésében, minden gondolata a baba körül forog, és egy átmeneti időre mindenki más is háttérbe szorul, a házastárs és az anyuka saját maga is. Ez természetes velejárója az újszülött- és csecsemőkornak, a biológia is gondoskodik arról, hogy ez ne legyen másképp.

Anya és gyermeke nagyon szoros egységet alkot: az újszülött túlélése függ az édesanyja fejlődő gondoskodó képességétől. Változó, hogy kit mennyi ideig tölt el maximálisan babája közelsége – és idővel persze a baba is lazít a szorosságon, ahogy egyre inkább a világ felé fordul, de sokáig megmarad a biztonságos háttér érzésének szükségessége – , majd eljön az idő, mikor az anya tudatába kezd férkőzni egy gondolat: kikapcsolódásra, lazításra, programokra vágyik. Eleinte ez a gondolat enyhe és visszaszorítható, de idővel erőteljesebben fog jelentkezni, és a gondolat vággyá alakul. Furcsa érzés kitekinteni a nagyon szoros együttlétből, de ez ugyanolyan fontos belső jelzés, mint amikor azt jelezte testünk-lelkünk, hogy el se mozduljunk gyermekünk mellől.

Figyeljünk oda, ha a gyerek már csak zajforrás

Érzelmi feltöltekezésre kivétel nélkül mindenkinek szüksége van. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell magunknak változatos, színes és nyugtató programokat is, ingereket, amelyek eltérnek a babázós ingerektől. Ahhoz, hogy próbáljunk gyermekünknek minden téren eleget adni, elengedhetetlen, hogy figyeljünk saját pszichés jelzéseinkre. Mert ha már az a nap jön el, amikor otthon minden idegesít, a kicsi jelzése csupán zajforrásnak érezhető, türelmetlenek vagyunk hosszabb távon, ingerlékenyek és mindentől kiborulunk, akkor bizony már hosszabb ideje elnyomott vágy kifejeződéséről van szó.

Ha ezt érezzük, akkor nem hallottuk meg magunkban a vészcsengő vijjogását, miszerint töltekezni kell! Csak akkor tudunk adni, ha kapunk is, az egyensúly fenntartása rendkívül fontos. Muszáj felnőtt társaságban is lennünk, és akár hasonló, kisbabás anyukák társaságában tartózkodni, mert a felnőttekben már kifejlődött az együttérzés, az empátiának ez a foka, ezt szavakba tudja önteni, ezáltal töltekezünk. A gyermekünktől nem várhatjuk el, hogy a mi problémáinkkal kelljen foglalkoznia és tanácsokat adnia nekünk, neki azzal kell törődnie, hogy gyerek lehessen.

Ha bűntudatot tapasztalunk, mert másra is vágyunk, ássunk le a mélyére és vizsgáljuk meg, miért önt el bennünket ez az érzés: kívülről jött inger miatt, családi minta az alapja stb.? Az okok általában összetettek, és érdemes kibogozni a szálakat, mert életünk más területeire is hat (vagy hatni fog) a gyökere. Ne szégyelljünk segítséget kérni szakembertől akkor sem, ha depresszióba estünk az egyensúly elvesztése miatt. Fel kell tudni ismerni testünk-lelkünk jeleit, melyek arra vezetnek rá, hogy törődjünk önmagunkkal is – ez az érzelmi tudatosság.

Pihentebb mama – boldog baba

Ez a töltekezés lehet olyan tevékenység, melyet egyedül hajtunk végre (pl. olvasás, forró fürdő illatos olajokkal), vagy olyan, amely csoportos foglakozás (pl. kismama jóga, baba-mama torna, baba-mama klubok). Az igazi feltöltődéshez mindkét típusú tevékenységre szükség van. Ha megadjuk magunknak ezt a fajta gondoskodást, azt fogjuk észrevenni, hogy otthon is jobban helytállunk, kiegyensúlyozottabbak és vidámabbak vagyunk. A babánkkal együtt töltött idő így sokkal örömtelibb lesz, amit ő is ilyen pozitív, harmonikus viselkedéssel fog visszaadni. Hiszen – soha ne feledjük el –, gyermekünk mindig tükröt tart elénk, visszatükrözi, hogyan is érezzük magunkat valójában!

Válasszunk olyan tevékenységet, amelyben igazán jól érezzük magunkat! Amíg babánk sűrűn szopizik, talán nehezebben képzelünk el külön programot, de jó szervezéssel ilyenkor is megoldható egy délutáni mozi vagy színház a párunkkal, és a babának is jó mintául szolgálhat szülei művelődése. Természetesen a több napos, hosszú elszakadást jelentő programok baba nélkül nem a legjobb választások 2-3 éves kor alatt, de a kis lazító, feltöltő programok az egész család javát szolgálják.

Mint minden másban, ebben a témában is arra buzdítom az édesanyákat, hogy hallgassanak a jeleikre, vegyék észre, mikor van itt az ideje egy kis elmozdulásnak, akár együtt, akár külön, de nyitottan állva a lehetőségek előtt.

Szeretettel várunk minden édesanyát és babáját Baba-mama klubunkban, melyet a kisfiammal hoztunk létre. Célja az érzelmi feltöltekezés és empátia biztosítása, tapasztalatcsere, kötetlen beszélgetés, a kötődő nevelés összetevőinek ismertetése. Minden alkalommal más izgalmas témával várjuk az anyukákat, míg gyermekeink játszhatnak egy jót. Találkozóinkat havonta egy alkalommal rendezzük meg, a részvétel díjmentes!

Következő alkalom: 2010. december 03., 15-17.30.
Helyszín: Budapest IX., Üllői út.
A jelentkezéseket e-mailben kérem a transzperszonalis@gmail.com címen!

Dobiné Olasz-Papp Nóra
baba-mama kapcsolati tanácsadó
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről